esztékávé

Pilinszky János: Novemberi elízium

A lábadozás ideje. Megtorpansz
a kert előtt. Nyugalmas sárga fal
kolostorcsendje háttered. Kezes
szellőcske indul a füvek közűl,
s mintha szentelt olajjal kenegetnék,
érzékeid öt meggyötört sebe
enyhületet érez és gyógyulást.

Bátortalan vagy s ujjongó! Igen,
gyermekien áttetsző tagjaiddal
a nagyranőtt kendőben és kabátban,
mint Karamazov Aljosa, olyan vagy.

És olyan is, mint ama szelidek,
kik mint a gyermek, igen, olyan is vagy,
oly boldog is, hisz semmit sem akarsz már
csak ragyogni a novemberi napban,
és illatozni toboz-könnyüen.
Csak melegedni, mint az üdvözültek.

Szigliget, 1958. november

esztékávé

Kosztolányi Dezső: Intés az öregebbek tiszteletére

Bizony hajoljatok meg az öregebbek előtt,
akár utcaseprők, akár miniszterek.
Nem oly tiszteletet prédikálok én tinektek,
mint a papok s az iskolai olvasókönyvek.
De vegyétek számba, mily nehezen mentitek át ti is
évek veszedelmén törékeny szívverésteket
ezen az embernek ellenséges földgolyón,
s ők, kik negyven, ötven, hatvan évet éltek,
hány téli reggelen, hány tüdőgyulladáson
gázoltak át, hány folyó mellett haladtak el éjjel,
s hány gépkocsitól ugrottak el az utcasarkokon,
míg váratlanul éltetek állanak, időtől koszorúzva,
mint a csodák, mint akik háborúból jönnek,
egyenesen, mint a zászlórúdak, s egyszerre kibontják,
hogy ámuljatok, vihar-csapott, de visszahozott életüknek
méltóságosan lebegő, békét hirdető, diadalmi lobogóját.

esztékávé

Ama végső harag napja
A világot tűznek adja,
Dávid így s Szibilla hagyja.

2
Reszket akkor holt meg élő,
Ha megjön a nagy Itélő,
Mindeneket lattal mérő.

3
Csodakürtök zengenek meg,
Sírok éjén átremegnek:
Itéletre, mindeneknek.

4
Csodájára a halálnak,
Aki rég por, talpra támad,
Számot adni bírájának.

5
Kézzel írt könyv nyílik ottan:
Világ terhe, minden, ott van,
Itéletre felrovottan.

6
Bíró majd ha széket űl ott,
Minden rejtek felderül ott,
Zsoldot bűn el nem kerül ott.

7
Én szegény ott mit beszéljek,
Pártfogómul kit reméljek,
Hol a szent is alig él meg?

8
Rettenetes. Fejedelem,
Kinél ingyen a kegyelem:
Örök Jóság, légy jó velem!

9
Kegyes Jézus, kérlek téged:
Értem álltál emberséget,
Ne adj érnem gonosz véget.

10
Munkád, könnyed értem vesztek:
Ennyi kínod, szent kereszted,
Ne maradjon céljavesztett.

11
Bírája a bosszulásnak,
Add kegyelmét tisztulásnak,
Míg itt nincs a számadásnap.

12
Reszket szívem, sóhajtozván,
Vétkemtől vet lángot orcám,
Légy kegyelmes, Uram, hozzám.

13
Magdolnához lehajoltál,
a latorhoz kegyes voltál,
Énbelém is reményt oltál.

14
Méltó imát nem tud ajkam
Te könyörülj, Jóság, rajtam,
Ne veszíts el örök jajban.

15
Báránykáid közé végy föl,
Válassz el a gödölyéktől,
Jobbra állass ama széknál.

16
Ha a rosszak zavarodnak,
Fojtó lángok kavarognak,
Akkor engem hívj áldottnak.

17
Térden kérlek, ernyedetten,
Sir a lelkem megtörötten:
Ott, a végnél, állj mellettem!

18
Könnyel árad ama nagy nap,
Hamvukból ha föltámadnak
A bűnösök s számot adnak.

19
Uram, nekik adj jó véget,
Kegyes Jézus, kérünk téged,
Add meg nékik békességed.

Requiem...

Szóljon ez a Requiem mindazokért, akik "előttünk járnak" már. Családtagjainkért, barátokért, ismerősökért, mindenkiért. Azokért is, akikről senki nem emlékezik meg. Az elhunyt papokért is, főleg Kálmán atyáért, akinek a napokban volt halálának első évfordulója. Szóljon elhunyt jótevőinkért, de azokért is, akikre esetleg nehezteltünk életük során. Isten az egyedüli, aki ítélkezhet. Legyen irgalmas minden elhunythoz, és bízzunk abban, kérjük Őt, hogy majd egykor minket is fogadjon be Országába. 

Nyugodjanak békében! Adjon nekik enyhületet! 

Gyújtsunk gyertyát, és hallgassuk végig emlékezve, elmélkedve, szótlanul, ha kell, könnyezve, ezt a csodálatos és mély zeneművet, Saint-Saëns Requiemjét. 

A mi liturgiánk - halottak napja

Talán éppen ilyenkor nem kellene azon vitatkozni, hogy halottak napja miért vasárnap van. Ezen a napon elég lenne egy Requiem, este egy vesperás az elhunyt lelkekért, napközben pedig csendes ima a templomban, a temetőben, vagy otthon. Ezzel is elhunytjaink nyugalmához járulnánk hozzá, és tehetnénk azért, hogy a tisztítóhelyen lévők bejuthassanak Isten örök országába, melyet nekünk készített.

Szóval, vita van idén is arról, hogy miért vasárnap van halottak napja. Azért, mert a hivatalosan kiadott Direktórium erre a napra ezt rendeli. Miért teszi ezt így-vagy úgy? Mert akiknek felelőssége ezt megszerkeszteni - egyetemben Rómával (?) -, azok ezt adták ki. Innentől fogva lehet rágódni bizonyos kérdéseken, de nem érdemes, mint tapasztaljuk... 

Az viszont legyen a "novus ordo"-ból levont konklúzió, hogy itt már mindenki azt csinál, amit akar. És ne feledjük, hogy teológiailag nem állja meg a helyét, hogy vasárnap tartjuk halottak napját. (Ugyanakkor a zsolozsmát vasárnapról kell venni, de a szentmiséket az elhunyt lelkekért kell végezni.) Vasárnap ugyanis az Úr napja, melyen Krisztus feltámadására emlékezünk, azt ünnepeljük. Ilyen értelmezésben a gyászmise nem írhatja felül a dicsőséges feltámadás tényét, ünnepét.

Különös, hogy a novus ordo-ban (zsinat utáni liturgia) mindig az ünnepek körül van a probléma... - és az ünnep, az igazi ünnep mintha kiveszőben lenne világunkban. Nemde?