A SZENT KERESZT OLTALMÁBA AJÁNLOTT BLOG. XVI. BENEDEK PÁPA ÉS ACKERMANN KÁLMÁN ATYA TISZTELETÉRE AJÁNLOTT BLOG.

2014. október 8., szerda

"Krisztussal örvendeznek mind a szentek" - egy éve hunyt el Ackermann Kálmán atya

Mindenszentek ünnepének Alleluja-verse szól így: "Ó, milyen dicsőséges az az ország, melyben Krisztussal örvendeznek mind a szentek. Hófehér ruhába öltözve követik minden útján a Bárányt." (O quam gloriosum)
Reményünk nem csalhat meg minket (vö. Szent Pál), mert mi abban bízunk, hogy az igazak a szüntelen és örökkétartó együttlétnek részesei. Vagyis az Istennel való örök együttlétnek, a boldogító színelátásnak részesei. Reményünk minden imát magába foglal, amely ezentúl és eddig elhangzott Isten felé, hogy Kálmán atya megláthassa a mennyei Atya dicsőségét, hogy bejuthasson a megígért Országba. Reményünk abban is megmutatkozhat, hogy kérjük közbenjárását. Reményünk valós, hiszen az Egyház tanításával összhangban valljuk mi is: minden megdicsőült lélek jelen van minden egyes szentmisén - a világ bármely részén, bármely időpontban. Így tény, hogy minden szentmisén jelen van Kálmán atya megdicsőült lelke is, reményünk alapján. Nem szűnhet imádságunk, melyet elköltözött lelkéért mondunk, nem szűnhet meg a rá való emlékezés sem. Nem lehet földi ügyeskedésekkel eltörölni valakinek az életét, tetteit, szellemiségét. Nem lehet valakit meg nem említve elfelejteni, azért, mert "már nem ő él köztünk", "most más érdekek vannak". Nem, soha nem gondolkodhatunk úgy, hogy ami elmúlt, azt elfelejtjük, mert mi mindent mindig jobban tudunk. A múltra építeni kell, és elhunytjainkért imádkozni kell. Tanulni kell a múltból, és gondolni a múltra. Ez együtt működik. 
Egy év telt el, de ez nagyon rövid idő. Nem szándékunk most a hosszú szöveg megírása. Mert nem is tudunk mit írni, hiszen ilyenkor nincs szó... Fájdalom és remény érzései vegyülnek szívünkben. De a bánaté is -, hogy mit tettünk volna másképp. És ez a HA, mindig ott lesz bennünk, akik ismertük Kálmán atyát. Sokan tehettünk volna mindent másképp. És az már előny, ha valaki ezt felismeri. Ma, október nyolcadikán, tűzzük ki magunk elé az egyetlen, elérendő és értelmes célt: az üdvösséget. Saját lelkünk üdvösségét. Nincs más célunk. Ha majd Isten elé állunk, mit fogunk mondani? Vajon örömmel fogad-e be örökkétartó Országába, a szentek, a megdicsőültek közé, kik "Krisztussal örvendeznek mind"?
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...