Vágy dohányozni, őszi eső,
a megállóban rágyújt valaki,
rezzenetlen arccal, mohón
szívod a füstjét, s tudod, te már
sosem, pedig kétlépésnyire állsz
a parázstól, szinte látod, amint
kunyerálsz egy szálat, látod a lobbanó gyufát,
cisszenő öngyújtót, kiver a verejték,
édes a kívánság, mert nem teljesülhet,
s így meg nem rontható, a nyirkos nikotin
ruhádba nem ivódik, ujjad nem ragacsos,
körmöd nem sárgul, nincs fulladás,
hörgés se reggelente, szíved nem zakatol,
marad a vegytiszta sóvárgás, a lopva,
utcán járva beszippantott füst, a másoké
Lackfi János: No smoking
