A Szentírásban találjuk: "Vagy ha egy asszonynak tíz drahmája van, és elveszít
egy drahmát, vajon nem gyújt-e lámpást, nem söpri-e ki a házát, és nem keresi-e
gondosan, míg meg nem találja?" (Lk 15,8)
A mi esetünkben
asszonyról van ugyan szó, de nem volt drachmája...
Megtörtént eset. Tegnap
(szombaton) esküvő volt egy magyarországi templomban. Az ifjú pár helyi szokás
szerint külön vonult be. A menyasszony elé a koszorús lányok virágszirmokat
szórtak (élő virágét). A templom rendje viszont nem ismer ilyet, vagyis nem is
történhetett volna meg ilyen. De hát, megtörtént. A szirmok immár a templom
közepén nyugvó futószőnyegen hevertek.
A templom sekrestyése
egy idős hölgy. Az eseményeket megelégelve, a házasságkötés szertartásának
kellős közepén cirokseprűjével elindult...
Könyörtelen volt a
virágszirmokhoz, egyiknek sem kegyelmezett. Mindnek lapátra kellett kerülnie.
Lám, így lett az illatos rózsabimbóból esküvői áldozat.
Ugyanis a sekrestyés
hölgy a szentlecke felolvasása alatt elindult, és cirokseprűvel felsöpörte az
öt perce leszórt szirmokat. Az evangélium idejére ugyan megállt, de utána
folytatta. Ez így tartott a beszéd végéig. Minden szirom eltűnt. Az örömapa a
szertartás végére ideg-apa lett, gyanítom, csak a lakodalom
helyszínéig...
Schubert Ave Maria-ja is felcsendült ekkor, de a
násznép számára valószínűleg csak egy dolog lesz emlékezetes: a cirok.
03:38-tól látható a számunkra érdekes rész.
Ps.: A szemmel látható megjelenési hibákra egy órán keresztül kerestük a megoldást. Nem jártunk sikerrel. Ilyen ez a blogger. Reméljük, így is el tudják olvasni.