A SZENT KERESZT OLTALMÁBA AJÁNLOTT BLOG. XVI. BENEDEK PÁPA ÉS ACKERMANN KÁLMÁN ATYA TISZTELETÉRE AJÁNLOTT BLOG.

2014. június 24., kedd

Nyári szünet Messiaennel - Baróti István emlékére



Arra a bizonyos romantikára gondolunk, számba véve Franckot, Messiaent és Widort, ám mégis, mégis Bach c-moll passacaglia-ját hallgatva döbbenünk rá az igazságra: az emberi élet véges, és valamit alkotnunk kell. (Mindenkinek van egy hangneme.)

Tizennégy-tizenöt éves forma lehettem, amikor egy alacsony, tömzsi, erősen kopaszodó férfit láttam felfelé jönni a lépcsőn. Gondoltam, valakinek a rokona, netán édesapja, nagyapja… Néhány perc múlva orgonazenét hallok. Precizitás, érzelem, szerző-ismeret jellemezte a lejátszott művet. Nem telt el néhány nap, már ott ültem az orgonapadon, és próbáltam „beinni” az orgonálás lényegét.
Baróti István volt ő. Ő orgonált. Két hete arról kérdeztem, hogyan kell jól vezényelni. Erre azt mondta: „fölemeled a kezed, és vezényelsz!” Tette a dolgát. Régen is, és az utolsó napig is. Akkor, tíz éve élvezet volt részt venni egy-egy óráján, amikor elmagyarázta, megtanította, hogy mit jelent a pedálozás, és hogy először lassan tanuljam meg a jobb kéz szólamát, majd a balt ugyanígy, és játsszam össze…
Aztán jöhet a tempó. Ő tempót és mértéket nem ismerve élte életét az orgonáért. Legfőképp az esztergomi bazilika orgonájáért. Sajnos nem válhatott valóra minden álma, hiszen felettesei mindig pénzhiányra hivatkoztak. Ám lelkesedése soha nem hagyott alább. És ez a hivatás. Az, hogy a leghidegebb vasárnap délután is, amikor más a tűzhely mellett pihen, ő a fagyos székesegyházban álmodja és váltja valóra az orgonát.
„Nincs kész.” – mondta sokszor. Mindig fejlesztette, mindig álmodta. Talán ez az orgona sorsa?
Alázatos volt. Nem kért a népszerűségből. Sokan azt sem tudták, hogy egyáltalán köze van a MÜPA orgonájához. Számos éjszaka volt, amit ott töltött, egyéb munkája mellett. A földi „dicsőség” mégsem az övé lett. De ezt is elfogadta. (Néha be sem engedték kártya nélkül, pedig ő tervezte az orgonát…)
Születésnapjához közel, október 23-án koncertet adott Esztergomban. A himnusz ekkor is nélkülözhetetlen volt.
Szerette a kórust, szerette a kántori szolgálatot, melyet Máriaremetén kezdett. Szerette a hideg, Bazilika-kápolnai miséket is, amikor csak egy harmónium állt rendelkezésére. Szerette a szolgálatot, mert tudta, meggyőződése volt, hogy emberré csak akkor válhatunk, ha tesszük azt, ami a dolgunk.
Közvetlen volt. Egyszer töltött káposztát is főzött, amikor vendégei voltunk. Sokakat rendszeresen meghívott egy-egy kávézóba, cukrászdába. Sajátos humora volt, ezért tudtuk, hogy neki „lépcső hurutja” van…
Nem vártuk ezt a mai napot. Főleg nem így. Tudtunk betegségéről, de hittük, hogy erős. Szívügye volt a szent zene. Szívügye volt az orgona. Ám szíve egyszer megállt, és már nem dobog. De az ügy megmarad: folytatjuk, amit elkezdett, vagy ráhagyjuk a poros múltra…? Ő megtette, amit neki kellett. A kérdés csak az, hogy mi képesek vagyunk-e ilyen naggyá válni? Képesek vagyunk-e adni mi is a világnak valamit? Képesek vagyunk-e formáló erőkké válni?
Megvolt az aktuális panasza, de megvolt mellé a nevetés is. Olyan ez, mint a kávé – habbal. És néha egy kis csokireszelék a habra. Néhány hete nem tűnt úgy, hogy meg fog halni, hogy itt hagy minket. Persze, mi nem is szerettük volna, ha itt hagy minket. Nemzedékek nőttek fel rajta, mára orgonaművészekké váltak, akiket tanított. (Egy riport vele.)
Tudtuk, hogy betegsége van. Volt egy kritikus szakasz is. Utána viszont élénkült az élete. Fáradt, de nem annyira… Érezte, de nem annyira… Egyszercsak jól lett. Utána mindig szépítette a dolgot, amíg lehetett. Június 23-án hajnalban már nem volt mit magyarázni. Már fel sem tudtuk hívni. Nincs több tanács, nincs több javaslat, nincs több szóvicc. Vége. Pista bácsi itt, a földön nincs többé. De ő ezt tudta. Ezzel számolt. És mégis fáj. Nyári szünetre ment...

Ha meghallom holnaptól az esztergomi bazilika orgonáját, úgy hallom, hogy ő játszik rajta. 

Ha meglátom a MÜPA orgonáját, eszembe jut, hogy ő tervezte.

Ha meglátok egy orgonát, ő jut eszembe. 

Ha meglátom a keresztet, mondok egy imát érte.


Mindenkinek van egy hangneme. Barótinak Messiaen. Nyugodj békében, Pista bácsi!

2014. június 23., hétfő

Elhunyt Baróti István

BARÓTI ISTVÁN 1940-2014
Ezzel a két felvétellel búcsúzunk tőle, és ajánljuk Isten irgalmába lelkét. Nyugodjék békében! Isten veled, Pista bácsi!


Már a mennyei liturgiában... - 50 éve szentelték pappá Ackermann Kálmán atyát

A Szentkúti Szűzanya
Múlt héten, június 18-án volt 50 éve, hogy Székesfehérvárott pappá szentelték Ackermann Kálmán atyát, egykori pilisszentkereszti plébánost. Sajnos nem azon a napon írjuk a megemlékezést..., és sajnos nem Vele emlékezünk erre a napra, erre az ünnepre. Bizonyos, hogy az égi liturgiában sokkal szebb egy aranymise, mint itt, a földön, hiszen a köszöntések sora elfedné a lényeget. 
Elképzelem azért: virágok pompája díszíti az oltárt, hívek sokasága tölti meg a templomot, az énekkar készül, és a 78 éves atya bevonul a templomba, megtartani pappá szentelése után 50 évvel a Szentmisét. Köszöntők, virágok, meg egy kis fájdalom... De ne a múlttal foglalkozzunk már.
És elképzelem azt is, hogy milyen lehet most. Isten ígérete szerint akit egyszer pappá szentelnek, örökké az marad - még a mennyben is. Milyen csodálatos és kimondhatatlan, végtelen boldogság lehet Istent színről-színre látni, és őt az összes angyal és szent kórusában dicsőíteni?! Ez talán a legszebb aranymise. 
Kálmán atya a templomban (Isten háza és a mennyország kapuja) mindig arra törekedett, hogy a mennyei liturgiából jelenítsen meg egy darabkát. Az adott körülmények szerint, az aktuális liturgia szerint... Virágozás, tömjén, oltárterítők, restaurálás, díszítés, ének, imádságok, liturgikus tárgyak, stb. 
Számára papságának ideje már nem mérhető a mi időnkkel. A végtelenben dicsőíti az Istent. Isten végtelen irgalmának pedig nincs ideje. Kezdete sem, vége sem. Így csak töredékes emlékezésünk (mely egyre homályosabb az idővel) számlál néha napokat, éveket, évfordulókat, de aztán ki fog emlékezni? 
Ezzel az ünneppel is Istent ünnepeljük, aki meghívta egykor Kálmán atyát a papságra, és aki megtartotta minden viszontagság ellenére a papi rendben, végül kegyelmével megerősítve hazahívta. 
Minden évben, ha tehette, elzarándokolt Mátraverebély-Szentkútra, pappá szentelésének évfordulóján. Hálát adni ment oda, és kérni. Hálát adni mindenért, ami eddig volt, és kérni az erőt. Erőt ahhoz, hogy folytatni tudja, amíg Isten engedi. Szűz Mária, a papok édesanyja számára is Anya volt. Milyen lelkesen beszélt róla a Szentkútnál minden évben! 
Az évforduló alkalmával adjunk hálát ismét azért, amit Kálmán atyán keresztül kaptunk Istentől. Ő már az igazi ARANYMISÉN vesz részt...
"Ő szeret minket, vérével megváltott bűneinktől, s Atyjának, az Istennek országává és papjaivá tett bennünket. Övé a dicsőség és a hatalom örökkön-örökké! Amen" (Jel 1,6)

A videón A. Vivaldi: Gloria c. művéből hallható egy részlet. 1964-ben készült a felvétel. 50 éve. 

Ackermann Kálmán (1937. 02. 13. - 2013. 10. 08.)

esztékávé

Nyáron az "esztékávé" rovatunkban minden hétfőn egy verset olvashatnak.

Weöres Sándor: Zsoltár

Kínok árnyékaiból,
kínok árnyékaiból
szólok hozzád Istenem.
Kín mar, sújt, temet,
józan eszemet
vak veszélyben,
láncos mélyben
ne hagyd elveszítenem.

Senki sem tör káromra,
senki sem tör káromra,
bensőm fordul ellenem.
Örök vihar ront,
nincs egy biztos pont
se mögöttem,
se fölöttem,
dög pusztít a lelkemen.

Törd meg kevélységemet,
törd meg kevélységemet,
mély megbánást adj nekem.
Nyársat nyeltem én,
derekam kemény:
mért nem szabad
súlyod alatt
meghajolnom, Istenem?

Száraz zokogás tipor,
száraz zokogás tipor
és a szemem könnytelen.
Utam hajlatán
ördög les reám,
vár nehezen:
a két kezem
tőrrel indul ellenem.

Legyen meg akaratod,
legyen meg akaratod,
ha vesznem kell,
jól legyen:
tán kárhozásom
áldás lesz máson –
de ha énrám
kincset bíztál,
ments meg immár, Istenem.

2014. június 13., péntek

Térdelés - nem sikerült

Egy legenda szerint (?) a II. Vatikáni zsinat utáni reform után hazánk püspökei a pápától azt kérték, hogy a magyarok ne álljanak az olvasmányokig, hanem hadd üljenek, hiszen "mi lovas nép vagyunk". Igen, voltunk, ennek immáron ezer éve... 
Sajnos a térdelés sem erősségünk a szentmisén, főleg az új "liturgikus terekben" nem, hiszen fizikailag lehetetlen letérdelni. A térdeplő már nem része a berendezésnek. Ha pedig mások nem térdelnek le, a "hívő" szégyell letérdelni egymaga...
Az elmúlt hetekben kétszer is próbáltunk szavazást indítani erről, ám nem sikerült. Maga a szavazás megjelenik, de lehetetlen szavazni, és eredményeket sem mutat a blog. Eddig minden kérdésünkre lehetett válaszolni. Döntse el az Olvasó, hogy ez csak a technika "ördöge", vagy más "ördöge"...
"Szent Ferenc evett, és ettől megerősödött. Jacopa asszony pedig eléje térdelt, átfogta Krisztus sebeivel ékesített szent lábait, és oly nagy áhítattal csókolta, és öntözte könnyeivel, hogy a körülöttük álló frátereknek úgy tűnt, mintha Magdolnát látnák Krisztus lábainál, és semmi módon nem tudták elszakítani onnan." (Süteményt kért utolsó levelében - Fioretti)

2014. június 9., hétfő

esztékávé

"Szentlélek Isten, ha Te vagy a hit elindítója és ereje, akkor add nekünk, mai embereknek, hogy Isten iránt ne legyünk közömbösek. Ha Te vagy a remény ereje, akkor segíts bennünket, hogy a jót sohase adjuk fel elfáradva, hanem mindig újból kezdjük. Ha Te vagy a szeretet ereje, akkor szabadíts meg bennünket önzésünktől, ébressz bennünk igaz megbecsülést a másik ember iránt."
A. Knerr

2014. június 6., péntek

Veni Sancte Spiritus! - Jöjj, Szentlélek!

Pünkösd előtt állunk, a kilenced utolsó napjai ezek. Holnap már pünkösd előestéje lesz. Sok egyházközségben ez különleges ünnep, hiszen ezt a napot tartjuk az Egyház "születésnapjának". A Szentlélek állandóan újjászületésben tart minket, ha akarjuk. Egyedül a Lélek képes arra, hogy fogékonnyá tegye szívünket Istenre. Csak a Lélek képes új erőt adni számunkra, mely erő minden viszontagság és megpróbáltatás ellenére is az Igaz Istenhez visz közelebb. Őt keressük, az ő szándékát szeretnénk megérteni napról-napra. Nem a Szentlélek ellen kell harcolnunk, és saját elképzeléseink útján haladni, hanem nyitottá kell válni a Lélekre, aki Isten akaratát egyértelműen szívünkbe adja. 
A tiszta lélek képes befogadni a Szentlelket, ezen az ünnepen különös módon is. Figyelni kell a Lélekre, mert erő, élet és szeretet. Nélküle nincs Szentháromság sem, nélküle nincs teremtés, nélküle nincs Isten. Ő pedig kezdettől fogva VAN, és vele együtt mindegyik isteni személy, így a Lélek is. Aki fogékony a Szentlélekre, az fogékony az isteni szeretetre, mely a Szentháromság lényege. És ettől fogva nem racionális érveket keresünk a Szentháromság létezésére, mivoltára, hanem éljük azt a végtelen szeretetet, mellyel Isten fordul felénk szüntelenül. 
Intim módon közelít Isten, soha nem ront be életünkbe, legfeljebb figyelmeztet. Fogadjuk be ezen a szép ünnepen azt a Vigasztalót, akit Jézus megígért, és akit küld az Atya. Nekünk küldi!

2014. június 2., hétfő

esztékávé

"A Lelket várom, a Vigasztalót, 
Hogy szóljon, mondja azt a Szót,
Mi tisztán lélekből való
S egyedül örökkévaló!"
Puszta Sándor
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...