A SZENT KERESZT OLTALMÁBA AJÁNLOTT BLOG. XVI. BENEDEK PÁPA ÉS ACKERMANN KÁLMÁN ATYA TISZTELETÉRE AJÁNLOTT BLOG.

2014. május 4., vasárnap

Schönborn bíboros úr gondolatai - Az élet megy tovább

Christoph Schönborn bíboros gondolatai 2014. május 4., vasárnap evangéliumához (Jn 21, 1-14).
Mily gyakran halljuk ezt a mondatot! Egy fájdalmas halálesettel kapcsolatban, amikor letelt a gyász szokásos ideje, amikor a mindennapi élet vissza kell, hogy zökkenjen a megszokott kerékvágásba. És valahogy helyén való is, hogy: Az életnek tovább kell mennie. A munkát el kell végezni, a mindennapi betevőt meg kell keresni. Ugyanakkor mégis van egy azelőtt és egy azután. Amikor egy szerettünk, egy hozzánk egészen közelálló ember elment, utána minden másképp van, még akkor is, ha az életnek tovább kell mennie.
Jézus halála után hasonlóképp volt, és mégis egészen másképp. A Jeruzsálemben eltelt napok utáni sokkból nem volt könnyű erőre kapni. Először Jézusnak a Jeruzsálembe való oly reményteli, várakozással teli érkezése, hogy végre megmutatja az ő országát és az ő uralmát. Aztán ennek pontosan az ellentéte: Elfogás, védtelen kiszolgáltatása a helytartó ingatag lábon álló ítéletének, a halálos ítélet, és a kereszthalál.
De erre azt lehet mondani: Utána mégis csak ott volt Húsvét reggele! Sírját is üresen találták. Végül látták őt magát. Valóban, teljesen így van, teljesen reális. Többé már nem volt halott. Együtt is ettek vele a tanítványok, beszéltek vele, megérintették őt. Ez azonban valami teljesen új, nem várt, hihetetlen dolog volt. Nem is létezett még ilyen. És ennek megfelelően nagy volt a tanítványok öröme, minden rémület, a mélységes gyász után. Igen, Jézus valóban feltámadt. Ezt tanúsíthatták is. Számukra ez teljes bizonyosság volt.
És az életnek mégis tovább kellett mennie. Bár látták Jézust, élve és testet öltve, de már nem úgy volt velük, mint azelőtt. Jézus élt, de már nem a tanítványok világában. Megjelent nekik – és ismét eltűnt a szemük elől. Nem volt már többé visszaút, nem olyan volt az élet, mint azelőtt, amikor úton voltak vele, az alatt a rövid, ugyanakkor hihetetlenül sűrű és feszes időben; többé már nem úgy, mint az alatt a három év alatt, amit társaiként vele töltöttek.
Hogyan tovább? Ez a kérdés kérlelhetetlenül jelen volt. Péter adja meg a választ: Vissza a régi szakmához! „Megyek halászni!” A Jézussal töltött idő úgyszólván zárójelbe kerül. Péter életének egy epizódja volt ez. Nincs tovább? Nem változott meg semmi? Minden úgy van, mint azelőtt? A család, a szakma, a korábbi élet?
De másképp következik. Egy sikertelen éjszaka után, amikor nem fogtak semmit, egy idegen áll a parton, és megszólítja őket. Azt tanácsolja, hogy még egyszer próbálják meg. És ez egy hatalmas halfogás lesz. És a tanítványok felismerik, ki az az idegen. És felfogják, hogy eddigi életük nem megy egyszerűen tovább, hanem Jézussal folytatódik. Útjuknak Jézussal nincs vége. Tulajdonképpen most kezdődik igazán. Felkerekednek és elmennek az egész világra, hogy tanúságot tegyenek róla.
Ebben az időben Húsvét után gyakran felteszem magamnak a kérdést: Hogy van ez nálam? Egyszerűen csak tovább megy az életem? Vagy megváltozott valamelyest a Jézus feltámadásába vetett hitem? Új kezdet-e a Húsvét? Szent Pál azt mondja: „Ha Krisztus nem támadt volna fel, hiába való a mi hitünk”. Húsvét ünnepe után egyszerűen tovább megy az életem? Ma különösen is tudatosult bennem, hogy számomra mégis nagy különbséget okoz az abban való hit lehetősége, hogy Jézus él, hogy itt van, hogy velem jár, életem minden napján! Szép dolog, hogy ez az élet tovább megy!
Tóth Vencel ofm szentföldi komisszárius fordítása
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...