Ausztria nagy többsége meg van keresztelve. Országunk jó kétharmada, jórészt gyermekkorában, részesült a keresztségben. Lakosságunk széles körében még most is meggyökerezett hagyomány, hogy az emberek gyermekeiket megkereszteltessék. Ma ünnepeljük ennek a szertartásnak az eredetét: Jézus keresztségét.
Minthogy Jézus részesült a keresztségben, a keresztények ismérve lett, hogy megkereszteltek legyenek, mint ahogy a zsidóság férfi tagjainál, hogy gyermekkorukban körülmetéljék őket.
Mi a keresztség jelentése? Mire jó ez? Miért kereszteltetik meg sokan gyermekeiket, jóllehet ők maguk hiányos kapcsolatot ápolnak az Egyházzal? Az alapvető válszt Jézus keresztsége adja meg. Miért vetette ő magát alá ennek a szertartásnak? És miért bízta meg az ő legközvetlenebb munkatársait, az apostolokat azzal, hogy menjenek el az egész világra, és hívjanak meg minden embert a benne való hitre, és a megkeresztelkedésre? A keresztség témája tehát egészen központi kérdés: Minek a keresztség?
Az első választ Keresztelő Szent János adja meg. Ő azzal kezdte, hogy emberek tömegét keresztelte meg a Jordánban. Számára a Jordán folyóban való alámerítkezés a megtisztulás jele volt, a készenállásé, hogy megváltoztatja az illető az életét, és mint aki ujjászületve emelkedik fel a vízből. A keresztséget egy beszéd előzte meg. János megdöbbentette, mintegy felrázta szavaival az embereket; a lelkülre beszélt. Sokakat megérintettek szavai, és készek voltak megváltoztatni életüket. Ennek volt a jele a keresztség.
De miért keresztelkedett meg Jézus? János nem akarja ezt hagyni: „Te kellene, hogy megkeresztelj engem, mégis Te jössz hozzám?” Jézus – mint egy bűnös a bűnösök közt? „Hagyjad ezt!”- mondja a Keresztelőnek, így kell ennek lennie. Azért jött Jézus, hogy miként egy közülünk, beálljon az emberek közé. Ezért száll le a folyóvíz alá, ezért merítkezik és keresztelkedik meg János által. Később ő maga mondja, hogy a halál előképe, az ő kereszthalálának megérzése.
Miért akarta Jézus, hogy követői, a kersztények, az ő példájára részesüljenek a keresztségben? Ő maga mondta ezt meg világosan: az „újjászületésről” van szó. Arról van szó, hogy minden embernek nem csupán az édesanyjától való természetes születésre van szüksége az élet érdekében, hanem valami másra, egy második megszületésre is, ami által érett emberekké válunk. Jézus ezt „felülről való megszületésnek” nevezi. Alapjában véve ez egy életen át tartó folyamat, egy mindig új érlelődés, felnövekedés, gyakran a megtisztulásnak és a megvilágosodásnak egy fájdalmas folyamata is. Ebben az értelemben a keresztség egy olyan egész életen át tartó út, amíg végül – mint ahogy a hernyóból lepke lesz – megszületünk az örök életre.
De miért kell már kisgyermekkorban kersztelni? Nincs ez túlságosan korán? Jézus harminc éves volt, amikor megkeresztelkedet. Jó páran azt gondolják, hogy várni kell a keresztséggel, amíg az ember el nem jut egy saját tudatos döntésre. Egyébként túl sok látszat kereszténnyel találkozhatunk.
Ezzel kapcsolatban más véleményen vagyok. Amikor Jézus ismét felemelkedett a Jordán vizéből, amikor János megkeresztelte, „megnyílt az ég”, és az Isten hangja hallatszott: „Ez az én szeretett Fiam”. Számomra az a szép a gyermekek megkeresztelésében, hogy ott a kis emberkékre mindig ráillik Isten szava: Te van az én szeretett gyermekem! Ebben mégsem lehet elég korán része az embernek!
P. Tóth Vencel OFM fordítása
Minthogy Jézus részesült a keresztségben, a keresztények ismérve lett, hogy megkereszteltek legyenek, mint ahogy a zsidóság férfi tagjainál, hogy gyermekkorukban körülmetéljék őket.
Mi a keresztség jelentése? Mire jó ez? Miért kereszteltetik meg sokan gyermekeiket, jóllehet ők maguk hiányos kapcsolatot ápolnak az Egyházzal? Az alapvető válszt Jézus keresztsége adja meg. Miért vetette ő magát alá ennek a szertartásnak? És miért bízta meg az ő legközvetlenebb munkatársait, az apostolokat azzal, hogy menjenek el az egész világra, és hívjanak meg minden embert a benne való hitre, és a megkeresztelkedésre? A keresztség témája tehát egészen központi kérdés: Minek a keresztség?
Az első választ Keresztelő Szent János adja meg. Ő azzal kezdte, hogy emberek tömegét keresztelte meg a Jordánban. Számára a Jordán folyóban való alámerítkezés a megtisztulás jele volt, a készenállásé, hogy megváltoztatja az illető az életét, és mint aki ujjászületve emelkedik fel a vízből. A keresztséget egy beszéd előzte meg. János megdöbbentette, mintegy felrázta szavaival az embereket; a lelkülre beszélt. Sokakat megérintettek szavai, és készek voltak megváltoztatni életüket. Ennek volt a jele a keresztség.
De miért keresztelkedett meg Jézus? János nem akarja ezt hagyni: „Te kellene, hogy megkeresztelj engem, mégis Te jössz hozzám?” Jézus – mint egy bűnös a bűnösök közt? „Hagyjad ezt!”- mondja a Keresztelőnek, így kell ennek lennie. Azért jött Jézus, hogy miként egy közülünk, beálljon az emberek közé. Ezért száll le a folyóvíz alá, ezért merítkezik és keresztelkedik meg János által. Később ő maga mondja, hogy a halál előképe, az ő kereszthalálának megérzése.
Miért akarta Jézus, hogy követői, a kersztények, az ő példájára részesüljenek a keresztségben? Ő maga mondta ezt meg világosan: az „újjászületésről” van szó. Arról van szó, hogy minden embernek nem csupán az édesanyjától való természetes születésre van szüksége az élet érdekében, hanem valami másra, egy második megszületésre is, ami által érett emberekké válunk. Jézus ezt „felülről való megszületésnek” nevezi. Alapjában véve ez egy életen át tartó folyamat, egy mindig új érlelődés, felnövekedés, gyakran a megtisztulásnak és a megvilágosodásnak egy fájdalmas folyamata is. Ebben az értelemben a keresztség egy olyan egész életen át tartó út, amíg végül – mint ahogy a hernyóból lepke lesz – megszületünk az örök életre.
De miért kell már kisgyermekkorban kersztelni? Nincs ez túlságosan korán? Jézus harminc éves volt, amikor megkeresztelkedet. Jó páran azt gondolják, hogy várni kell a keresztséggel, amíg az ember el nem jut egy saját tudatos döntésre. Egyébként túl sok látszat kereszténnyel találkozhatunk.
Ezzel kapcsolatban más véleményen vagyok. Amikor Jézus ismét felemelkedett a Jordán vizéből, amikor János megkeresztelte, „megnyílt az ég”, és az Isten hangja hallatszott: „Ez az én szeretett Fiam”. Számomra az a szép a gyermekek megkeresztelésében, hogy ott a kis emberkékre mindig ráillik Isten szava: Te van az én szeretett gyermekem! Ebben mégsem lehet elég korán része az embernek!
P. Tóth Vencel OFM fordítása
