Urunk megjelenésének ünnepe van január 6-án. Sajnos a II. Vatikáni zsinat utáni reformot követően mindig plusz magyarázatot igényelnek az ünnepek. Hiszen addig egyértelmű volt egy ünnep tartalma, amelyhez megfelelő liturgikus énekek és szövegek tartoztak. Most viszont az ünnep széttagolódott egy következő vasárnapra is. Persze minden emberben felmerül a logikus kérdés: miért?
Január hatodikán (mely a kommunizmust és a rendszerváltozást követő 24. évben újra a napján ünneplendő) hármas ünnep van. Mindhárom misztérium Jézus istenségére irányul. A mágusok hódolata, hiszen ők az istenségnek járó ajándékokat vittek neki. Jézus megkeresztelkedése a Jordánban, amikor az Atya kijelenti, hogy Ő a "szeretett Fia". (Vagyis Isten Fia, tehát Isten.) Valamint a víz borrá változtatása Kánában. Egyedül Isten képes arra, hogy ilyen csodát tegyen, amely ráadásul utalás az Eucharisztiára. (Az Eucharisztiában pedig Jézus szüntelenül velünk van istenségében is!)
Könnyű beleesni abba a hibába, hogy a jászolnál megállunk. Noha ott időzik ilyenkor az ember a jászolnál, és nézi a Kisdedet, talán vissza is mosolyog rá, de mégis: a kereszt titka ott lebeg előttünk. Az a titok, amiért Jézus eljött a világba. A jászolnál talán a leghangsúlyosabb az emberség. Az, hogy Isten emberré lett. Ám nem vetette le ez az emberré lett Isten az istenségét. Ugyanaz maradt, aki előtte volt, de mégis egy lett közülünk.
Elmélkedésünket segítse néhány proprium tétel az ünnepi szentmiséből.
Az introitus:
Bár a filmrészletben szereplő úr a szentmise hosszúsága miatt méltatlankodik, és azt kérdezi, mennyi ideig tart még, érdemes meghallgatnunk az ünnep Graduale tételét (Az Alleluja is benne van.) Joseph Eybler (1765-1845) feldolgozásában. A Wiener Sängerknaben énekel.
A következő tétel a Communio. A felvételen XVI. Benedek pápa mutat be szentmisét tavaly ilyenkor.
És egy ráadás: Richard Strauss A három szent király című műve.
