Sajnos elkéstünk a reklámmal, de beszámolóval és egy utolsó figyelemfelkeltéssel még szolgálunk.
Idén hatodik alkalommal rendezték meg Szegeden a Szent Gellért Fesztivált, melynek fővédnöke S.E.R. Dr. Kiss-Rigó László szeged-csanádi megyéspüspök. Művészeti vezetője Robert Christian Bachmann. A napok óta tartó fesztivál igen sokszínű. A legnagyobb hangsúlyt talán a fiatal tehetségek és kortárs zeneszerzők bemutatása kapja. Ugyanakkor fontos színfoltja a Koreával való koprodukció.
A vasárnap esti szimfonikus koncert bevezetőjében Bachmann úr örömét fejezte ki a közönség hűsége iránt. Törekvésük a kultúra és a zene magas szintű művelése, hogy a fiatalok minden lehetőséget megkapjanak tehetségük kibontakoztatásához. Az est során Yoon Kuk Lee vezényelte a Szent Gellért Akadémia zenekarát. Előadásukban Mozart G-dúr fuvolaversenye (KV313) és Haydn C-dúr csellóversenye (Hob.VIIb:1) csendült fel. Óriási hatást ért el Joon-Ho Shim, aki szinte átlényegülve játszotta Haydn zenéjét. A közönség le sem vette a szemét róla, hiszen sikerült bevonnia minket abba a szférába, melyet a zene megteremtett a dómban.
Érdemes egy különös momentumot is megemlíteni az est kapcsán. Kint a dóm előtti téren az árusok között és a háttérben szóló cimbalom muzsika fel-felharsanó hangkavalkádjában, a frissen sült kolbász és a lángos illata terjengett, miközben a fiatalok és aggok egyaránt megízlelték hazai borkínálatunk gyöngyszemeit. Figyelmes lettem Bachmann úrra, aki a dómból ment éppen hazafelé, a koncert után. Gyorsan megállítottam, és németül autogramot kértem tőle. Közvetlenül párbeszédbe kezdett, és biztatott, hogy a következő eseményeken is vegyek részt. Majd elővette aprólékosan kiművelt töltőtollát, és aláírta programfüzetemet...
Nos, ezt csak azért említem, mert tanulatlan embereknél szokás a másik lenézése, a gőg, a karrierizmus... Én tanult és Bachmann úrhoz hasonló embereknél ilyet még nem tapasztaltam. (Tanult= nem az iskolázottság, nem a "summa cum laude", nem a "három diploma"...) A tanult az, aki tudását valóban az Igazság szolgálatába állítja, és tanulását, gondolkodását soha nem hagyja abba, valamint képes az alázat magas fokú gyakorlására..., de erre most részletesen ne térjünk ki - újabb cikket érdemelne a téma.
Hétfő este két előadót hallhattunk: Párducz Árpád és Janka Zoltán professzorokat. Érdekes volt Bachmann úr bevezetője, aki magát érintettnek érezte az előadásokban. Ugyanis azt követően kamaramuzsikát hallhattak a résztvevők, melyben Robert Bachmann egyik művének ősbemutatójára került sor. Az előadások címei pedig ezek voltak: Zeneterápia – remények és tények; Kedélyhullámzás és alkotóerő zeneszerzők körében. Nos, ez utóbbira célzott a karmester úr...
Párducz professzor úr nagyon érthetően mutatta be azt, hogy egyrészt a történelem során milyen példákkal igazolható a zene gyógyító hatása. Konkrét felméréseket és kutatásokat is közölt, melyek a beteg embereknél alkalmazott terápiák hatását igazolják. Ezek alapján elmondható (bár a professzor úr kétségeit fejezte ki!), hogy a zene mindenféleképpen gyógyító hatású. (Nem a zene gyógyító hatása felől kételkedett Párducz Árpád, hanem a statisztikák és felmérések eredménye felől. Ugyanis volt olyan diagramm, ahol gyönyörű eredmény mutatkozott, ám a kezdeteknél a két csoport - ilyen terápiáknál véletlen szerűen oszlik meg két csoport: akik hallgatnak zenét, akik nem - szintje nem volt azonos. Ilyen esetben a kutató felelőssége, hogy végül milyen eredményt "hoz ki". Vagyis: maga az eredmény nem vitatható, ám lehetne alaposabban és pontosabban is végezni a felméréseket, kutatásokat...)
Elmondása szerint modern módon közelítette meg a kérdést, vagyis aktuális betegségekre, népbetegségekre vonatkozóan beszélt a zenés terápiáról. Így szólt a strokeról, a depresszióról, az álmatlanságról, a Parkinson-kórról, az Alzheimer-kórról is. Minden betegség esetében rövid távon bizonyítottan jó hatással volt a zene a betegre. Három eset volt egy vizsgálat során: aki nem hallgat zenét, aki a megadott zenét hallgatja és aki a saját maga által választott zenét hallgatta. A legnagyobb javulás azok körében volt, akik kedvenc zenéjüket hallgatták a terápia során.
Janka professzor úr "Kedélyhullámzás és alkotóerő zeneszerzők körében" címmel tartott előadást. Ő ezt megelőzően minden évben tartott előadást egy professzor társa ösztönzésére. Előadását annak bemutatásával kezdte, hogy az alkotás minek köszönhető. (Magyarul beszélt, ám a vendégekre és Bachmann úrra való tekintettel angolul voltak olvashatók a diák...) Elsősorban az alkat és akaraterő kettősén múlik, de szükséges a tapasztalat is. Vagyis: van olyan fiatal, aki szeretne komponálni, zeneileg tud is, de nincs tapasztalata; van olyan, aki tud, a génjei alapján zseniálisat tudna alkotni, de lusta; van olyan, aki szeretne komponálni, de nincs tehetsége...
Kiderült, hogy nagyon sok költő, író és zeneszerző élt együtt különféle neurotikus problémákkal. A professzor úr tapasztalataiból merítve felidézte, amikor egy aggódó anyuka pszichésen beteg gyermekét vitte el hozzá. Ő csak annyit kérdezett: és nyelveken tud? Az anyuka igennel válaszolt. Mire a professzor úr: látja, valamit valamiért. Vagyis egyfelől gyengesége volt a gyereknek, de annál nagyobb tehetsége volt bizonyos dolgokban.
Így volt ez a zeneszerzőknél is. Műveikben is megfigyelhető a hullámzás, de az alkotó években is. Amikor például Schumann depressziós volt és az öngyilkosságot kísérelte meg, nagyon kevés művet komponált. Viszont voltak évei, amikor tömérdek művet írt.
Meghatározók a gének is. Kiemelte professzor úr a magyar géneket, melyek mindig is alkotó erőként hatottak a világban.
Hector Berlioz volt az, aki igen meredek dolgot követett el. Éppen Rómában tartózkodott, amikor értesítették, hogy Párizsban élő kedvese egy zongoragyáros fiához kíván hozzámenni. Ekkor érdekes tervet eszelt ki: beöltözik nőnek, és lelövi kedvesét, annak szeretőjét, annak anyját... Minden készen állt. Fegyvert is lopott a Mediciek kastélyából, megvolt a női ruhája, parókája, el is indult, hogy tervét végrehajtsa. Ám félúton "észhez tért".
Volt olyan zeneszerző (ismert!), aki saját kottáit égette el. De Gogol is így tett írásaival... Wagnernek négy személyisége volt.
Sokszor örökletes betegségről van szó, ám a körülmények is befolyásoló tényezők.
Kedden este Beethoven lesz a középpontban. A dómban már ma délután folyt a próba Bachmann úr vezetésével. „Prométeusz teremtményei” balettzene nyitány; „Eroica” III. szimfónia (op.55). Ez a műsor.
A Dél-Alföldön ez kiemelkedő esemény. De egyaránt az hazánkban is. Stílusa és koncepciója felveszi azt a ritmust, melyet Európa kulturális élete diktál.
Aki kedd estig olvassa írásunkat, és Szegedhez közel lakik, látogasson el a dómba kedd este 19:30-kor. Aki pedig ezen soron alapján kedvet kapott a fesztiválhoz, jövőre, a hetedik alkalommal vegyen részt rajta. Meglátják, érdemes.
Ha kritikát kellene megfogalmazni, az elsősorban biztató, bátorító lenne. Talán ez a fesztivál már kinőtte a gyermekcipőt, de még nem érte el az igazi ismertséget. Legyen elég annyi, hogy a kiválóan muzsikáló Szent Gellért Akadémiát olyan valaki vezényli (Yoon Kuk Lee), aki Harnoncourt és Karajan tanítványa is volt...
