Évszázados tapasztalat, hogy az ember ősbűn által megjelölt valójának megfelelően a pogányság mindig újra előtör benne. Az ősbűn igazsága igazolja önmagát. Az ember mindig visszaesik a hit előtti állapotába, újra csak önmaga akar lenni, pogánnyá lesz a szó legigazibb értelmében.
De ugyanígy újra meg újra megmutatkozik az isteni jelenléte az emberben. Ez az a küzdelem, amely az egész történelmet végigkíséri. Szent Ágoston mondta: Önmagunk szeretete - a világ elpusztításáig; és a másik ember szeretete - az önmagunkról való lemondásig. Ez a harc, amelyet minden korban láthatunk, most is zajlik. (XVI. Benedek pápa: A világ világossága, 74.)
