Mára kiderült, hogy mikor ülnek össze először pápát választani a bíborosok. Sokan azt mondják: végre. Mások pedig: megfontolt választás lesz?
Szögezzük le: a pápaválasztáskor mindenkinek sajátos feladata van. A média mintha csitulna ebben a kérdésben, hiszen (ahogy a magyar mondás tartja) "minden csoda három napig tart". A találgatások egy idő után unalmassá válnak, egysíkúvá. Megnyílnak a fogadóirodák, izgulnak a bíborosok "rajongói" szerte a világon. Talán szó sem esett arról a személyről az esélyesek sorában, akit majd megválasztanak?
Nem tudjuk. Itt valóban a Szentlélekre és Isten öröktől fogva elhatározott tervére kell hagyatkoznunk. Mi a történelemben porszemek vagyunk a történelem Urához, Istenhez képest. Ám mégis: kérhetjük kegyelmét, hiszen döntésünk ma is aktuális - vagy vele, vagy ellene.
A mi feladatunk az imádság. Imádkozni teljes szívvel egy valódi pápáért, aki Benedekhez hasonlóan az Igazság mellett áll ki, Istenről beszél, és megköveteli a keresztényektől, hogy tartsanak vele, a mindenkori pápával.
Új korszak kezdődik? Minden bizonnyal igen. Le kell zárni a mögöttünk hagyott zsinat korszakát, ami számos zűrzavarra adott okot - megjegyzendő, hogy nem önmagában. Új feladatok előtt állunk mint Egyház, annak minden tagja. Kihívások várnak ránk: meg kell mutatni, hogy Isten él, Isten közelebb van hozzánk, mint gondolnánk.
Milyen legyen az új pápa? Életét és személyiségét teljes önátaadással fordítsa a megfeszített Krisztus felé. Egy pápaság nem lehet emberi ügyeskedés műve, hanem isteni mű kell, hogy legyen.
Ugyanakkor nem lehet figyelmen kívül hagyni az elődöket sem. XVI. Benedek pápa egyik közismert gondolata a "folytonosság hermeneutikája" volt. A következő pápa nem hagyhatja ezt figyelmen kívül...
Várunk, reménykedünk. Sok, mérhetetlenül sok keresztény várja gondos atyját, aki vezeti majd szavaival, tanításával és tetteivel az üdvösség útján. Várakozunk, reménykedünk, bizakodunk. Ahogyan a Zsoltáros mondja: "Az Úr nem veti el népét, nem hagyja el örökségét." (Zsolt 94,14)
