Ma este hat órára a FUGA Építészeti Központ kiállítóterme megtelt az érdeklődőkkel, akik Dobszay László: A klasszikus periódus című könyvét szerették volna megvásárolni, illetve elsőkézből megtudni, hogyan keletkezett a könyv. Az eseményen részt vett Dobszay László özvegye, az EMB kiadó igazgatója, valamint sok zenetanár, növendék és zenész, vagy éppen érdeklődő.
Boronkay Antal, az EMB kiadó igazgatója szólt arról, hogy különleges, ha nem kottát adnak ki, hanem például egy emlékezést Bartókra, vagy éppen Dobszay László könyvét. Felidézte azt az alkalmat, amikor a kézirat első verzióját vitték el Kurtág Györgynek: ő beleolvasva annyit mondott, hogy ki kell adni.
A beszélgetés során egy Mozart négykezest adott elő Wilheim András és Borbély László, valamint három dal szólalt meg Darázs Renáta tolmácsolásában. Wilheim András elmondta, hogy amikor ezt a négykezest Dobszay tanár úrral játszotta, Dobszay olyan tempót diktált, hogy nehéz volt felzárkózni hozzá. Nemcsak a partitúrát ismerte, hanem zseniálisan muzsikált. Egy-egy nyaralásra bőröndnyi kottával indult el, és délutánonként órák hosszat Mozart-partitúrákat olvasott. Otthon gyakran játszott együtt a zongorán lányával is, Dobszay Ágnessel. Ő arról is szólt a beszélgetés során, hogy édesapja számára Mozart volt az elsőszámú, noha látszólag sokak számára ez nem volt nyilvánvaló.
Két archív felvételt hallhatott a közönség, mindegyik Dobszay Tanár úr előadásaiból volt. Mindig úgy tanított, hogy példaként mutatta a rossz példát is. Valamint nem telt el tíz perc, hogy ne játszott volna a zongorán egy példát.
Wilheim András szólt arról, hogy a munka utolsó fázisa nehéz volt, hiszen a Tanár úr betegsége megnehezítette, de képes volt legyőzni fizikai gyengeségét, és olyan művet hagyott ránk, amit még a világon senki. Az ő meglátása hatással van a mai zeneiskolai tantervre és módszerekre, hiszen "A hangok világa" című hét részes tankönyv-sorozat az ő műve, melyben egyértelműen visszatükröződik az, ami A klasszikus periódusban megfogalmazódik.
Egy régi növendéke, ma zenetanár, hozzászólásában felidézte az 1957-től 1961-ig terjedő időszakát, amikor Dobszay is tanította. Nem volt hajlandó nagypénteken tanítani, és ekkor mindig a János-passiót hallgatták a teremben. Mozartot és Beethovent énekeltek, a Varázsfuvolát szolmizálva tudták májusra.
Zárásként Wilheim András ismét Mozarthoz kanyarodott vissza. Dobszay szerint Mozart csak egy helyen hibázott. Megkérdezték tőle, hogy hol: mire ő azt válaszolta, hogy a Varázsfuvolában. Azt viszont, hogy Mozart ezen operáján belül hol is hibázott, nem mondta el soha a Tanár úr...
