Kívánjuk, hogy új sorozatunk építő legyen minden olvasó számára! Olvassa el első írásunkat:
"Eljöttünk, hogy hódoljunk neki." - mondta a három napkeleti bölcs. Megjelölték hosszú útjuk értelmét, kifejezték szándékukat. Érkezésükben nincs semmi különös, semmi csodálatra méltó, hiszen a dolgukat tették. Megértették azt a jelet, ami az égen megjelent. Leginkább Isten hangját hallották meg, hiszen megszólalt lelkiismeretük. Ez pedig Isten hangja - soha nem hallgat el. A bölcsek hódolni akartak, és hódoltak is. Az új évben első feladatunk lehet feltenni a kérdést: amikor szentmisére megyek, hódolni akarok, hódolni fogok Isten előtt? Mennyi vallás van (még a nagyok között is, ld. iszlám), ahol az istenség előtt leborulnak. Ezzel fejezik ki saját magukat is és azt is, aki előtt leborulnak. Emberi kapcsolatainkban is vannak ún. formák, amelyek szerint kell valakit köszönteni, üdvözölni. Egy találkozáskor illő például a kézfogás, enyhe meghajlás, stb... Isten esetében nincs szó alázatoskodásról. Az ember egész lényével leborul Isten előtt. Odaadja magát, mert nagyobb kincse úgysincs.
Ez a hét sokak számára fárasztó is lehetett, hiszen a világi elfoglaltságaink mindig előrébb vannak a lelkieknél. Milyen jó lenne úgy végig élni decembert karácsonnyal, Szilveszterrel és újévvel együtt, hogy belül béke van! Milyen jó lenne ezt az időszakot idegesség-mentesen, veszekedés nélkül, pénz és vásárlás nélkül élni! Nem lehet, mert enni kell, ajándékozni kell, ... Persze, nem mindegy, hogy hogyan eszünk, és mennyit, mert az ünnep nem attól lesz ünnep, hogy a patikus Bilagit-készlete és különféle gyomor gyógyszerei kifogynak. Mindenki visszanézhet, hogyan telt a hete.
Fogadalom? Minek, úgysem tartjuk meg! Az, hogy teszünk-e fogadalmat, vagy nem, saját döntésünk. A keresztény ember talán nem fogadalmat tesz, hanem elmegy gyónni. Megújítja Istennel való kapcsolatát, és elhatározást tesz abban, hogy a bűnt kerüli. Törekszik. Nem fogadkozik, hanem törekszik. És ez lényeges különbség. Mert nem megfogad valamit, amiről tudja, hogy "ha nem teljesült, hát nem", hanem törekszik. És a törekvésben mindig benne van az, hogy elismerjük gyöngeségünket és Isten végtelen irgalmát, de az is, hogy szeretnénk jobbá válni - a vágy. A fogadalomban nincs vágy, vagy csak ideig tartó. Amint kudarc ér, megsemmisül a fogadalom. Példa: idén lefogyok, nem eszek "annyit". A harmadik napon este, három kocsonya és négy töltött káposzta után: "á, nem tudtam megállni, lőttek a fogadalmamnak..." Mi lenne, ha fogadalom helyett törekedne?
Sokféle kérdés van bennünk ilyenkor, amikor látjuk a bölcseket vonulni az éjszakában, fejük fölött a ragyogó csillaggal. Legnagyobb kérdés viszont az, hogy mire használjuk fel létünket? Az Isten előtti hódolat nem tesz minket kisebbé, hanem bevon Isten végtelen és örökké tartó ragyogó, békés országába.
