A SZENT KERESZT OLTALMÁBA AJÁNLOTT BLOG. XVI. BENEDEK PÁPA ÉS ACKERMANN KÁLMÁN ATYA TISZTELETÉRE AJÁNLOTT BLOG.

2012. augusztus 31., péntek

Papi testvériség

Sajnos olyan jelenségek figyelhetők meg a papság körében, melyekre reagálni kell. Sokan már az újmisés paptársaikkal sem tartják a kapcsolatot, vagy éppen azokkal, akikkel még együtt voltak kispapok, de most "utolérték" a nagyobbakat. Azután ott vannak a nyugdíjas papok. Utódaik nem ritkán saját maguk igazolása miatt (vagy azért, hogy saját lustaságukat leplezzék) elődeiket hibáztatják. Nincsenek konkrétumok, nyilvánvaló hibák. Egyszerűen csak önmagukat akarják elfogadtatni és magasztaltatni azzal, hogy az eddigi munkát és plébániai életet teljesen kárhoztatják. Legtöbb esetben az ilyen papok semmi újat és maradandót nem alkotnak. Látszólagos és felszínes a munkájuk, amely jelentős részét az előd "mocskolása" teszi ki. Hol van itt a papi testvériség vagy az alázat erénye? Jó alkalom, hogy erről elmélkedjünk, hiszen a II. Vatikáni zsinat ötven éves évfordulójára készülünk, a Hit Évére. Az egyik zsinati dokumentum a Presbyterorum ordinis, mely dekrétum a papi szolgálatról és életről szól. Most ebből idézünk.

A papok egymás között (teljes idézés)

A szentelés által a papi rend tagjaivá lett papokat a szentségi testvériség köteléke fűzi egymáshoz; abban az egyházmegyében, melynek szolgálatára püspökük vezetése alatt szentelték őket, egy presbitériumot alkotnak. Különböző hivatalokat viselnek ugyan, de egyetlen papi szolgálatot végeznek az emberekért. Ugyanabban a közös munkában való együttműködésre irányul tehát minden pap küldetése: akár plébániai, akár plébániák fölött álló munkakörben vannak elfoglalva; akár tudományos kutatást végeznek vagy tanítanak; akár kezük munkájával osztoznak a munkások sorsában, ahol ez az illetékes egyházi hatóság jóváhagyásával előnyösnek látszik; végül akkor is, ha valamilyen más apostoli vagy az apostolkodást elősegítő munkában fáradoznak. Ugyanazt a célt szolgálják valamennyien, tudniillik Krisztus testének építését, mely különösen napjainkban sokféle munkakört és állandó alkalmazkodó készséget igényel. Ezért nagy jelentőségű, hogy mind az egyházmegyés, mind a szerzetespapok segítsék egymást, hogy mindig az igazság munkatársai legyenek. Minden egyes papot az apostoli szeretet, a szolgálat és a testvériség különleges szálai fűzik a presbitérium többi tagjához. Ezt ősidőktől fogva a liturgia is kifejezi, amikor a papszentelésen fölszólítják a papokat, hogy a szentelő püspökkel együtt tegyék ők is a kezüket az új választottra, s amikor a szentmisét egy szívvel, egy lélekkel koncelebrálva mutatják be. Minden papot paptestvéreivel a szeretet, az imádság és a sokoldalú együttműködés egyesít, és így nyilvánul meg az az egység, amellyel Krisztus övéit tökéletesen egyesíteni akarta, hogy a világ megismerje: a Fiút az Atya küldte. 
Az idősebbek ezért testvérként fogadják maguk közé a fiatalabbakat, és segítsék át őket a kezdet nehézségein, könnyítsék meg nekik a szolgálatot, igyekezzenek megérteni gondolkodásmódjukat, még ha az övékétől eltérő is, kezdeményezéseiket pedig jóakaróan támogassák. A fiatalok viszont becsüljék meg az öregebbek korát és tapasztalatát; beszéljék meg velük a lelkipásztori ügyeket, és legyenek készségesek az együttműködésben.
A papi testvériség szelleme megkívánja, hogy a papok ne feledkezzenek meg a vendégszeretetről, gyakorolják a jótékonyságot, és osszák meg egymással javaikat. Külön gondjuk legyen beteg társaikra, az elcsüggedtekre, a munkákkal túlterheltekre, a magukra hagyottakra, a számkivetettekre, és azokra, akik üldözést szenvednek. Felüdülés végett is szívesen és örömmel találkozzanak, gondolva magának az Úrnak a szavára, amellyel kifáradt apostolait hívta: "Gyertek velem külön valamilyen csendes helyre, és pihenjetek egy kicsit" (Mk 6,31). Ezenfelül annak érdekében, hogy a papok a lelki és szellemi életben kölcsönösen segíteni tudják egymást, jobban együtt tudjanak működni a szolgálatban, s megszabaduljanak az egyedüllétből eredő esetleges veszélyektől, alakítsák ki a közös élet valamilyen formáját, mely az egyéni és a lelkipásztori igényeknek megfelelően lehet együttlakás, ahol ez megoldható, vagy asztalközösség, vagy legalábbis gyakori és rendszeres összejövetel. Nagyon kell becsülni és támogatni az olyan társulatokat, melyek az illetékes egyházi hatóság által jóváhagyott szabályzat alapján, megfelelő és bevált életmóddal és testvéri támogatással segítik a papokat, hogy szolgálatukban szentelődjenek meg; így e társulatok az egész papi rend szolgálatára törekszenek.
Végül a papságban való közös részesedés alapján tudatosítsák a papok, hogy fokozottan felelősek azokért, akik valamilyen nehézséggel küzdenek; idejében segítsenek rajtuk, ha szükséges diszkréten figyelmeztetve őket. Azok iránt, akik valamiben hibáztak, legyenek nagylelkűek, bánjanak velük testvéri szeretettel, kitartóan imádkozzanak értük Istenhez, s éreztessék meg velük, hogy valóban testvéreik és barátaik.

In conspectu angelorum

"Már a legkorábbi Egyház számára is világos volt, hogy a liturgia in conspectu angelorum játszódik le; az angyali imádságok, "Gloria" és "Sanctus", nem az angyalok jelenlétéért könyörögnek, hanem megjelenítik azokat; sőt, a keleti Egyház a "Sanctus" előtt ezt énekelteti: "Mi most misztikus módon az angyalok seregét helyettesítjük". (Martin Mosebach)
"Az imádkozó az angyalok színe előtt áll." (Szent Benedek)

2012. augusztus 29., szerda

Lájkoljon!

A facebook közösségi oldalon létrejött egy kezdeményezés: Legyen olvasható magyarul is a pápa tanítása. Csupán a "Tetszik" gombot kell megnyomni, és ezzel csatlakozik a kezdeményezéshez. Ez olyan, mint egy aláírásgyűjtés egy fontos ügy érdekében. Jó lenne, ha akár egyházi, akár civil szerveződés által lennének fordítók, akik lefordítják a pápa beszédeit. Úgy tudjuk, sokan tanultak Rómában - ott pedig feltétel az olasz nyelv tudása.
Az oldal leírásánál ez áll: "Azt szeretnénk, ha magyarul is olvasható lenne XVI. Benedek pápa tanítása. Beszédei, írásai. Legyen látható a pápai szentmise Magyarországon is."

2012. augusztus 28., kedd

Fantasztikus hír



Igen, fantasztikus, hiszen ismét világossá vált, hogy magyarul továbbra sem olvashatók XVI. Benedek pápa gondolatai. Olvassa el az alábbi hírt:
"A Szentszék és az Apple elektronikai vállalat megállapodást kötött arról, hogy elérhetővé teszik a pápa tanításait digitális formában táblagépen és okostelefonon.
XVI. Benedek pápa az egyik legszélesebb körben olvasott teológus. Számos nyelvre lefordították műveit, amelyek közül több bestseller lett. A Vatikáni Könyvkiadó és az informatikai óriás megállapodásának köszönhetően a Szentaya művei e-könyv formában is elérhetőek lesznek.
„Stratégiai választásról van szó, előbb-utóbb az elektronikus formátum mindenképpen szükségessé válik” – nyilatkozta Giuseppe Costa atya, a kiadó igazgatója.
A Benedek pápa kateketikai beszédeit tartalmazó sorozat művészeti alkotásokkal illusztrálva már két hónapja megvásárolható az i-Tunes online áruházban. Néhány, nyomtatásban megjelent műve is elérhető digitális formában, amelyeket hamarosan továbbiak követnek.
Az elkészült kateketikai beszédek, amelyek nemcsak elektronikus könyvek, hanem csúcstechnológiás multimédia-termékek, felkeltették a nagyközönség figyelmet. A Vatikán és az Apple megállapodásának hírére az Amazon internetes könyváruház is érdeklődését fejezte ki a pápai szövegek iránt.
MTI/Magyar Kurír" Forrás: Magyar Kurír
Nos, csupán annyi a kérdés, hogy erre mi miért vagyunk büszkék? Ja, hogy kötelező a diplomához a nyelvvizsga, ergo minden diplomás hozzáférhet a pápa beszédeihez, megértheti azokat? Minden említett érdeklődő mellé sorakozunk mi is: nagy érdeklődéssel várjuk, hogy a pápa beszédei mikor olvashatók magyar nyelven i-Podon és egyéb i-Izéken. 
Ha a Szentszék számára ennyire fontos ez a kérdés, és ebben neves és vezető cégekkel jutnak egyezségre, akkor nemde kicsiny hazánknak is arra kellene törekednie, hogy "az egyik legszélesebb körben olvasott teológus" írásait magyar nyelven tegyék közzé? Bízunk abban, hogy a mai kor technológiái nem csupán a szemfényvesztés segítői, hanem valóban "az igazság munkatársai" (Cooperatores veritatis).
Rövid megjegyzés: az Úrangyala imádsága XVI. Benedek pápának röpke öt órán belül olvasható szlovák nyelven (hiteles fordításban), fél órán belül német nyelvű összefoglaló olvasható beszédéről, a Vatikán honlapján olaszul olvasható, többször francia nyelven. Mi, akik oly közel vagyunk a német és szlovák nyelvterülethez, képtelenek vagyunk felvenni a versenyt. Persze nem verseny ez, hanem hit kérdése. Akarjuk, hogy olvasható legyen a pápa beszéde magyar nyelven, vagy nem? Ha igen, akkor megteszünk érte mindent, anyagi áldozatot sem kímélve. Ha nem, akkor meg megteszünk annak érdekében mindent, hogy ne közöljék írásait magyarul.

2012. augusztus 27., hétfő

Egyházatyák - jegyzet Szent Ágoston ünnepére

Szent Ágoston alakja talán az egyik legmeghatározóbb Egyházunk életében. A világ  - ma főleg a facebook oldalon - csak szép és szívhez szóló gondolatait, igazságait idézgeti. Romantikusnak tűnik élete is, amit megírtak: léha, parázna élet, majd anyja imáinak hatására gyökeres változás, megtérés. Kétségtelen, hogy a róla szóló film, melyet egy éve a televízió is leadott két részben, valamit érzékeltet személyiségéből. Ám, mint a legtöbb szentről szóló film, ez sem nélkülözi a romantikus, negédes, rózsaszín elemeket. 
Most nem Szent Ágoston alakjáról fogok elmélkedni, hanem egy fogalomról: egyházatya. Szent Ágoston a négy nagy nyugati egyházatya egyike. Aki elzarándokolt már Esztergomba, az láthatta a bazilika kupolája alatt a négy egyházatya mozaikját. Köztük látható Augustinus is. Egyházatya az, röviden, aki a kora kereszténységben meghatározó egyházi író volt, segítette a dogmafejlődést. Műveikkel a patrisztika foglalkozik. Hazánkban a közelmúltban két kiválóságát ismerjük ennek a teológiai tudománynak: Vanyó Lászlót (1942-2003) és Ladocsi Gáspár püspököt. Nem könnyű műfaj, hiszen tág, széles körű ismeret kell hozzá mind nyelvekben, mind kultúrtörténet terén. 
Az első kérdésem ez: van-e ma egyházatya? Neves teológusok és egyházi személyek sem vitatják, hogy XVI. Benedek pápára sokan egyházatyaként tekintenek. Ha a szóösszetétel második felét külön értelmezem, és ezzel jellemzem a Szentatyát, megállja a helyét, hiszen érezhető: ő atya. Atya, aki gondját viseli a rábízottaknak. De vajon Joseph Ratzinger, XVI. Benedek pápa egyházatya-e? Ha egy TV-riporter megállítana, és feltenné a kérdést, és a szentírási módon (igen-igen, nem-nem) kellene válaszolnom, akkor az igennel válaszolnék. Olyan munkássággal állunk szemben Benedek pápa esetében, amely nem csupán íróasztalnál született írások halmaza, hanem egy istenszerető teológus munkája. Mondhatni, lelki életének a gyümölcse, amely most a mi lelki életünket kell, hogy gazdagítsa. 
Hamar ráhúzták Benedek pápára a "tudós pápa" címet. Aki cinikusan érti, először sajátítsa el mindazt, amit Joseph Ratzinger, és utána szólaljon meg. Aki pedig dicséretnek érti, vagy pusztán jóindulatú ténymegállapításnak, az vegye kézbe ezentúl is műveit. Jelenlegi pápánk hite az apostoli hiten áll. Ebben hasonlít például a kora-keresztény korban élt egyházatyákhoz. Ők még közel álltak korban is és felfogásban is a jézusi korhoz, az apostolok korához. Műveiket az egyszerű hit hatja át, amely az egyén számára kötelező érvényű. Nincs újdonság, amit ki kellene találni. Nincs más módszer, mint a krisztusi. Nincs új törvény, nincs új hit, csak a jézusi. Egyházatya az lehet, akinek a művei a jézusi életformát és gondolkodásmódot tükrözik. Aki teológiát kezd el tanulni, az már megérett valamire - előfeltétel egy bizonyos szellemi érettség. Ez olyan érettség, amely inkább a szilárd fogalmával jellemezhető. Szilárd ész. Határozott szándéka, hogy Istent megismerje a szent tudományon keresztül, és ennek érdekében nyitott, kereső. Nem olyan módon kereső, mint a hitetlenek, vagy az újonnan megtértek. Istent akarja fürkészni a tudományban. A tudomány nem száraz, poros, csak egyesek számára hozzáférhető dolog. Igenis élő, szerves része a világnak. A teológia Istenre irányul. Akkor válik szárazzá és pusztán bemagolandó tételekké, ha az élet nem bizonyítja a teológia lényegét. Vagyis azt, hogy ha Istenre tekintő a teológia (egy dogma kifejtése például), akkor a tettek is Istenre tekintők. Egy példa: amikor meg akarjuk ismerni Istent a teológia segítségével, és részt veszünk egy szentmisén, ahol a pap állandóan a hívek felé fordul, mitől lesz Isten-központú az a mise? Vagyis: az a szentmise nélkülözi az igazi teológiát. Végzője nem nyitott a teológiára. Következésképp aligha lesz belőle egyházatya. 
Eme rövid következtetés után térjünk át második kérdésemre: lehet-e ma valaki egyházatya? Ismét felhozom példának XVI. Benedek pápát. Minden írása Krisztusról, a benne való mély hitről tesz tanúságot. Minden tette Krisztusról, a benne való mély hitről tesz tanúságot. Minden liturgia, melyet végez, Istenre irányul, Istenről szól. Nem akarom mindjárt ebben az írásban szentté avatni, hiszen még él, és Isten éltesse is sokáig a lelkek üdvösségének javára. Azonban ő élő példa arra, hogyan lehet valaki egyházatya. Nem gondolom, hogy ő az szeretne lenni, de nyilvánvaló, hogy Krisztus sugárzik műveiből, beszédeiből, liturgiájából. Éppen ezért nagy gond, hogy szinte abszolút nem olvashatók magyarul a beszédei, írásai, és nem láthatók a szentmiséi. Hosszas internetes kutakodás után más nyelvű kommentárral, vagy éppen olaszul látható.
Jelenlegi pápánk olyan kincseket tár fel számunkra, amik éltető hatással vannak a Világegyházra. Csak a vak nem látja, hogy mennyire jézusi az ő élete: az Igazság szerint cselekszik (nem ebből a világból való igazság), és lépten-nyomon ott van a Sátán, aki ezt a művet tönkre akarja tenni. Ő pedig továbbra is szilárdan, Istenre nyitottan halad tovább, mutatva az utat a rábízottaknak. Olyan szőlőmunkás ő, akit követni kell. 
Szent Ágoston ünnepe felhív minket arra, hogy lelkesedjünk a szent tudományok iránt, olvassuk az egyházatyák műveit, kövessük életük példáját a megtérés útján. Legyünk alázatosak a hitben, tartsunk ki, "mert közel van a mennyek országa" (Mt 3,2). Az lehet egyházatya, akinek írásai és művei, tettei és munkája összhangban van a jézusi példával, Jézus tanításával. Aki pedig beáll egy másik sorba, és velük együtt kiáltja a Barabást, vagy az árulóval együtt megalkuvó pár fillérért, az nem gyűjt, hanem "szétszór" (vö. Mt 12,30). 
Nem újat kell kitalálni az újevangelizáció kapcsán (eddig is kár volt), hanem megfogadni a szentírási tanítást: "Ne told odébb az ősrégi mezsgyét, amelyet atyáid vontak meg." (Péld 22,28) 
Bővebben ebben a témában itt olvashat.
L.D.

Indító gondolatok

Ha a rossz cselekedet és az igaz cselekedet ellentétes egymással, ahogy az Úr állítja, mondván: "aki a rosszat cselekszi, gyűlöli a világosságot", és "aki az igazsághoz szabja tetteit, a világosságra megy", nos akkor az igaz cselekedet és a jó cselekedet ugyanaz. A jó cselekedet ugyanis a rossz ellentéte. Ha tehát az igaz cselekedet és a jó cselekedet azonos a szembeállításban, akkor jelentésük sem különbözik. De mindenki azt tartja, hogy aki azt teszi, amit kell, az jól és helyesen cselekszik. Következésképp a helyes cselekvés az igaz cselekvéssel azonos. Hiszen világos, hogy az igaz cselekvés jó cselekvés, a jó cselekvés pedig helyes cselekvés. Tehát nyilvánvaló, hogy a cselekvés igazsága azonos helyességével. (Canterburyi Szent Anzelm)

2012. augusztus 26., vasárnap

Angelus: a Sátán hazug

Ma délben a Szentatya Júdás és Péter viselkedését állította szembe. Júdás hazug módon elárulta Jézust, Péter viszont kimondja: "Kihez mennénk?" A hazugság jellemzi Júdást, ahogyan a Sátánt is. Júdás egyébként ekkor még az apostolokkal volt, amikor a mai evangéliumi történet lezajlott. A pápa felidézte a "Vatileaks" ügyet, amikor is egy bizalmasa, munkatársainak egyike volt az, aki elárulta őt. Ha Júdás őszinte lett volna akkor, amikor Jézus feltette a kérdést: "Talán ti is el akartok menni?", akkor elment volna. 
Az Egyházon belüli árulásokkal szemben XVI. Benedek pápa pozitív példának hozta Péter apostolt, aki Jézusban hitt, és kimondta: "Az örök élet igéi nálad vannak. Mi hittünk, és megismertük, hogy te vagy az Isten Szentje." Szent Ágostont idézve elmondta a pápa: "Mit hiszünk és mit ismertünk meg? Hogy te vagy a Krisztus, az Isten Fia, hogy te magad vagy az örök élet, a testedben és véredben, amit nekünk adsz, ami te magad vagy."
"Kérjük Szűz Máriát, hogy segítsen nekünk úgy hinni Jézusban, ahogyan Szent Péter, és mindig egyenesek (őszinték) maradjunk." - fejezte be a pápa. 

Mit mondott a pápa? Nem is hallottam róla...

Vasárnapi zene


Elmélkedés - évközi 21. vasárnap

Jézus eucharisztikus beszéde válság elé állította az apostolok hitét. Ez jellemző Jézus tetteire és beszédeire. Mindig ott kezdi tanítását és a csoda előkészítését, ahol a hallgatók tartanak. Ahol a hitükben éppen megakadtak. És csak az tud tovább lépni, aki elfogadja, felismeri őt. A mai evangéliumnak csodálatos íve van. A hallgatók tétlenkedésétől Péter hitvallásáig.
Ismét Péter személye van előtérben. Testvérek! Nem véletlenül! Érdemes lenne összegyűjteni azokat az evangéliumi szakaszokat, ahol Péter apostolról esik szó.
Miért fontos Péter szerepe?
Az evangéliumokban, ha Jézus az apostolokat kérdezi, az apostolok nevében Péter válaszol, Ő viszi a szót. Péter hitére hagyatkozik a többi apostol. Ennek a felismerése az Egyház tanításának és a dogmák kikristályosodásának folyamatában perdöntő szerepe van.
Jézusnak szüksége volt Péter hitére, hogy az evangélium terjedjen. Az egyházat, ami Jézus korában csírai állapotban tulajdonképpen a többi apostolt és a szavukra Jézusban hívőket, az Ő nevére megkeresztelkedőket jelenti Péter apostolra bízza. Aki Pétert hallgatja, Krisztust hallgatja. Testvérek, ez fantasztikus dolog. Aki elhagyja Pétert, elhagyja a Krisztus által biztosított igaz tanítást, eltávolodik az Úrtól. Szent Ágoston óta tudjuk, hogy az ószövetség értelme az újban tárul föl. Tehát, ha az újszövetség fényében értelmezzük a Józsue könyvéből felolvasott olvasmányt, amely a szichemi országgyűlésről és szövetségkötésről szól, messzemenő következménye van. Krisztusban kötődik egybe az ó- és az új szövetség, és aki elhagyja az Egyházat, Jézustól szakad el – az Újszövetség népétől válik el.
Így az idő és a történelem Ura folytonosságról biztosította a világot. Aki ma Péter utódát hallgatja, ugyanazzal a Krisztussal találkozik, mint akiket az apostolok láttak és hallottak. Aki belépett a történelembe, és értünk feláldozta magát a kereszten. Aki ma Péter utódát, a pápát hallgatja és követi is tanítását, biztos lehet benne, hogy egységben van Krisztussal. Azzal a Krisztussal, aki az Őt felismerni képesnek alkotott teremtmény számára kinyilatkoztatni méltóztatott:
"Jertek Atyám áldottai, s vegyétek birtokba az országot, mely nektek készíttetett a világ kezdete óta."

2012. augusztus 25., szombat

Szent Mihály-napi zarándoklat - honlapajánló

Programot és egyben honlapot ajánlunk a kedves Olvasó figyelmébe. Meggyőződésünk, hogy az újevangelizáció nélkülözhetetlen eszköze (inkább formája) az ún. régi rítus. Hazánkban egy példamutató közösség fizikai és szellemi erőt nem kímélve dolgozik azon, hogy megismerhessük, megszerethessük a régi liturgiát, és lehetőség legyen végezni a zsolozsmát az esztergomi rítus szerint. A Szent Mihály Laikus Káptalan minden vasárnap szentmisére jön össze, és várja a híveket is Budapesten, a Belvárosi Nagyboldogasszony Főplébánia templomában.
Immár hagyománnyá kívánják tenni a már kétszer megrendezett szentkúti zarándoklatukat, melynek honlapja elérhető. Minden lényeges információ és tudnivaló rajta van. Képeket is nézhetünk az előző zarándoklatokról.
Nem múzeumi liturgiáról, vagy egy hóbortról van szó, hanem az élő Egyház azon kincséről, melyben szentek nevelkedtek, ami által milliók kerültek közelebb Istenhez. Nem szabad kivetni ezt a részt magunkból, hanem ápolni, éltetni kell. Nevelni kell a fiatalokat arra, hogy megérezzék ennek a liturgiának a fontosságát, jelentőségét. Legfőbb célja Istenhez emelni a lelket. Nem az ember a középpontja, hanem Isten. Aki ettől fél, az Istentől fél, de nem a helyes "istenfélelem" fogalmán értve. 
A zarándoklatra itt jelentkezhet.
A zarándoklat honlapja
A CLSMA (Szent Mihály Laikus Káptalan) honlapja
Mátraverebély-Szentkút Nemzeti Kegyhely honlapja

2012. augusztus 20., hétfő

AUGUSZTUS 20.


Indító gondolatok

Egyformán kell tehát hinni az Atyában, a Fiúban és ezek Szellemében, mindben külön-külön is, és egyszerre a háromban is; hiszen az Atya önmagában, a Fiú önmagában és ezek Szelleme önmagában is a legfőbb létező; másrészt az Atya és a Fiú Szellemükkel együtt egy és ugyanaz a legfőbb létező, amelyben mint egyetlenben minden embernek hinnie kell, mivel ez az az egyedüli cél, amely felé az embernek egész gondolkodásával és cselekvésével törekednie kell a szeretet által. Nyilvánvaló ebből, hogy amiképpen senki sem tud felé törekedni, csak ha hiszi őt, azonképpen senkinek sem használ őt hinnie, csak úgy, ha benne van törekvéseinek célja. (Canterburyi Szent Anzelm)

2012. augusztus 19., vasárnap

"A megnyesett fa kizöldül" - Van remény

Kép forrása: OCS
Az olykor döbbenetes helyzetjelentések mellett fel kell hívnunk a figyelmet a reményre is. Hazánkban nagyon sok azon templomok száma, ahol méltó módon tisztelik az Eucharisztiát. Végezzék a liturgiát akár a reform szerinti módon, akár a zsinat idején még érvényben lévő, de azután soha el nem törölt módon (régi, tridenti, stb. közkeletű, bár nem jogos elnevezések).
Van ugyanis több közösség (akár szerzetesi vagy civil), amely hű akar maradni a pápához, hű akar maradni történelméhez, hű akar maradni Krisztushoz, a mindenség Urához. (A folytonosság jegyében.)
Van remény arra, hogy "a megnyesett fa kizöldül" (Lékai László bíboros jelmondata), és Egyházunk liturgiája valóban Isten felé tereli a lelkeket. Azokat a lelkeket, akiket ma annyi támadás és hamis irányzat ér. Kell ugyanis egy pont, egy "csúcs" és egy "forrás", ami segít, és ami felé tarthatunk. Ha liturgiánk céltalan, életünk is könnyen azzá válhat. 
Szeressük az Eucharisztiát, szeressük a liturgiát, mert valahogy meg kell menekülnünk.

Ki így, ki úgy

"A vallásos ember számára a tér nem homogén. Törések és szakadások találhatók benne; olyan részeket tartalmaz, amelyek minőségileg különböznek a többitől. "Ne jöjj ide közel - mondja az Isten Mózesnak -, vedd le a te sarudat lábaidról, mert a föld, melyen állasz, szent föld." (2, Mózes, 3, 5) Létezik tehát egyfajta szent, vagyis "erővel feltöltött", jelentőségteli tér, és léteznek más, nem szent terek, következésképpen nincs struktúra és szilárdság nélküli, egyszóval "formátlan" tértartomány. A térnek ezt az inhomogenitását a vallásos ember úgy éli meg, mint a szent, vagyis az egyedül valóságos, valóságosan létező tér és minden egyéb közötti ellentétet, ami azt mint formátlan tágasság veszi körül."
"A profán ember számára ezzel szemben a tér homogén és semleges, nem hasad minőségileg különböző részekre." (Mircea Eliade: A szent és a profán)



Pihenésképpen egy újabb helyzetjelentés, vidéki olvasónk levele alapján. Néha a környékbeli diakónus jár át egy falucskába igeliturgiát végezni. A prédikációig nincs is semmi furcsa. Ám azt követően lehozza az oltárra az Oltáriszentséget, és utána így szól: "Íme hitünk szent titka." Ezután pedig minden ugyanúgy zajlik, mint a misében. A diakónus kézmozdulatai is azonosak a pap számára előírttal. Nyilván mi megpróbálunk tanulni ezekből az esetekből, és imádkozunk az elkövetőkért, hogy érzékük legyen a széphez, a Szenthez.

Egy videó. Megtekintése magas vérnyomásúak részére nem ajánlott.
Misézés kenu-oltáron:
Legyen mára ennyi elég. Arra kérdésre pedig, hogy mikor törlik el a cölibátust, most nem válaszolunk.Talán jobb, ha még marad egy darabig így...
"Zavarkeltésünket" és "dizájncenterünket" hamarosan folytatjuk, ne menjenek messzire!

Angelus 08.19.

Ma délben XVI. Benedek pápa az Eucharisztia szentségének szépségére hívta fel a figyelmet. Jézus nem olyan Messiás, aki földi trónra tartott igényt. A kenyérszaporítás csodája nem diadalmaskodó tett, hanem utalás Jézus keresztáldozatára, hiszen megtört teste és kiontott vére engesztelés az egész világ számára. 
A kenyérszaporítás csodájával beteljesült az isteni ígéret. A Szentatya a hívőket arra hívta, hogy fedezzék fel újra az Eucharisztia szentségét. Jézus, aki a történelem barázdáiba vetette a búzaszemet, ajándék az új emberiségnek, amely megszabadult a bűn és a halál romlásától. 
Kérjük Istent, hogy segítsen minket ez a szentség az átalakulásban, hogy új emberekké válhassunk - szólt a zarándokokhoz a Szentatya.
Az Úrangyaláról készült videót ITT megnézheti.

2012. augusztus 17., péntek

Közlemény

A pilisszentkereszti Szent Kereszt Plébánia hivatalos honlapja nem ez a blog. Mint azt több mint tíz napig jeleztük ezen a blogon, az új cím ez: www.plebania.blogspot.hu. Ez az oldal a Szent Kereszt Tisztelőinek Blogja. Tehát nem plébániai oldal. Ezzel ismét felhívjuk a figyelmet arra, hogy augusztus 1-től a Szent Kereszt Plébánia új honlapja ITT érhető el. Kérjük, mentsék el a linket, mondják el ismerőseiknek, írják fel, jegyezzék meg, adják a kedvencek közé, stb. 
Ugyancsak jelezzük, hogy a plébánia e-mail címe továbbá nem a megjelölt sztkereszt@index.hu, az ezentúl a Szent Kereszt Tisztelőinek Blogja elérhetősége. Tehát erre a címre ne küldjenek a plébániával kapcsolatos e-maileket, mert azokra nem válaszolunk, automatikusan töröljük. 
Megértésüket szívből köszönjük, és az átmeneti időre, az átalakulások megszokásához Isten bőséges áldását kívánjuk az Olvasókra! 
A pilisszentkereszti Szent Kereszt Plébánia új honlapja: WWW.PLEBANIA.BLOGSPOT.HU

2012. augusztus 13., hétfő

Indító gondolatok

"Rajta, gyarló ember! Hagyd el most egy kis időre foglalatosságaidat, rejtőzz el kissé önnön zavaros okoskodásaid elől! Vesd le most a súlyos gondokat, hagyd magad mögött izzadságos fáradozásaidat! Szentelj egy kis időt Istenre, nyugodj el kicsit őbenne. "Lépj be" lelkednek cellájába, zárj ki onnan mindent Istenen, s azon kívül, ami az ő keresésében segítségedre van, "zárd be az ajtót" és keresd őt. Mondd most: teljes szívem! mondd most Istennek: "keresem tekintetedet, Uram, a Te orcádat akarom keresni"! (Canterburyi Szent Anzelm)

2012. augusztus 9., csütörtök

Irány: mi gátol és mi épít?

Vannak, akik azt gondolják, hogy a miséző pap tekintete irányuljon a nép felé. Mások azt gondolják, hogy forduljon a főoltár irányába. Némelyek azt gondolják, hogy forduljon... Felmerül a kérdés, hogy akkor mit is tegyen? Arról ne is beszéljünk, hogy ki mondja meg és milyen háttértudással, hogy merre forduljon a pap, miközben Istenhez imádkozik.
Nos, egy ideig a Római Misekönyv Általános Rendelkezéseit fogjuk elemezni, vissza-visszatérve a témára. Van benne két érdekes pont. Először vegyük az oltár kérdését. A 299-es pont így fogalmaz: "Az oltárt a faltól elválasztva úgy kell felállítani, hogy könnyen körüljárható legyen, és rajta a néppel szemben lehessen misézni. Az oltár egyébként olyan helyet foglaljon el, hogy valóban központ legyen, amelyre önként ráirányul a hívők egész közösségének figyelme." Érdekes gondolatmenet, majd mindjárt kiderül, hogy miért. 
A 303-as pontban így ír: "A régebbi templomokban, ahol a régi oltár úgy van elhelyezve, hogy az megnehezíti a nép részvételét, és művészi értékének károsodása nélkül nem helyezhető át, egy másik elmozdíthatatlan oltárt kell felállítani, amely művészi és felszentelt legyen; és misézés csak ezen az oltáron legyen." Miért kell beleírni, hogy "régebbi", "régi"? Mintha elhasználtuk volna, vagy teljesen "szétimádkoztuk" volna. És: miért nehezíti meg egy oltár a hívek részvételét? Most megint lenézzük az előttünk élt hívőket? Ők akadályoztatva voltak a szentmisén, meg a hitükben, mert olyan oltár állt ott több száz évig? Eddig miért nem tűnt fel senkinek sem ez az óriási akadály? Hát igen: új generáció, új evangelizáció!
Egyébként érdekes, hogy a hívek részvételéről mit is ír (amiben tehát a főoltártól akadályoztatva vannak) a 96. pontban: "Egy testet alkossanak (a hívek) azáltal, hogy az Isten igéjét hallgatják, a könyörgésekbe és énekekbe bekapcsolódnak, s főleg hogy az áldozatot közösen felajánlják, és az Úr asztaláról közösen részesednek. Ez az egység szépen mutatkozik meg a hívek egyszerre végzett mozdulataiban és egységes testtartásában." A 35. pont: "A felkiáltások (akklamációk), valamint a hívek feleletei a pap üdvözlésére és imáira biztosítják a cselekvő részvételnek azt a fokát, amelyet az egybegyűlt híveknek mindenfajta szentmisében el kell érniük, hogy így az egész közösség tevékenysége megtapasztalhatóvá váljék és eleven maradjon." Akkor egy főoltár hogyan akadályozza meg a híveket abban, hogy felkiáltsanak és feleljenek, meg énekeljenek? Talán félénk a pap, és elbújik az oltár mögé? Vagy a főoltár annyira elválasztottan épült a faltól, hogy a két padtömb közé került? Mert akkor jogos a félelem, hogy akadályozva vannak az aktív részvételben. 
Vissza az első idézethez: miért is kell a néppel szemben misézni? Korunk legalázatosabb és legnagyobb teológusa így fogalmaz, nevezetesen Joseph Ratzinger: "A II. Vatikáni Zsinat reformjainak két legszembetűnőbb hatása a latin eltűnése és az oltárnak a nép felé fordítása volt. Azok, akik elolvassák az ide vonatkozó szövegeket, megdöbbenve láthatják, hogy valójában egyikről sincs szó a zsinati dekrétumokban. Semmi sincs a zsinat szövegében arról, hogy az oltárt a nép felé kellene fordítani; e pont először egyes zsinat utáni instrukciókban jelenik meg." Hát ilyen az éppen tárgyalt Általános Rendelkezések című könyvecske. 
A pápa (akkor még bíboros, 2003-ban) kifejti, hogy az 1969-es rendelkezésekben van leírva, hogy "az oltár könnyen körüljárható legyen, és azon a nép felé fordulva lehessen misézni." Majd így fogalmaz: "A 2002-es misszále általános rendelkezései változatlanul megismétlik ezt a szöveget, kivéve a következő hozzáadást: 'ami kívánatos, ahol lehetséges'. Sokfelé úgy vették ezt, mint az 1969-es szöveg szigorítását, mely azt jelentené, hogy most már általános kötelezettség van a nép felé fordított oltár felállítására." Az Istentiszteleti és Szentségi Fegyelmi Kongregáció 2000-ben kifejtette, hogy a 'kívánatos' szó (eredetiben expedit) nem jelent kötelezettséget, hanem lehetőséget. "Ezért a kongregáció óv bármi egyoldalú és merev állásfoglalástól ebben a vitában."
A másik ellentmondásos elv a rendelkezésekben a pap és az Oltáriszentség helyzete. Ha az előbbiekben kifejtette, hogy az oltár központ legyen, amire a figyelem irányulhasson, akkor most még kétféle origot javasol.
Az egyik a pap helyzete (sedes). Így fogalmaz: "A papi szék legalkalmasabb helye a néppel szemben a presbitérium tengelyében van, hacsak... a tabernákulum az oltár mögött középen van elhelyezve." (RMÁR 310.) Igen, csakhogy ez sem konkrét irányelv, így szerencsétlen módon félreértelmezhető. Ugyanis a tabernákulummal kapcsolatban ezt írja: az Oltáriszentséget "a tabernákulumban, a templom kiemelt, díszes, jól látható helyén kell őrizni." (uo. 314.)
Amennyiben az oltárnak a néppel szemben kell lennie, a papi széknek a néppel szemben kell lennie, mindez jól látható helyen, a templom tengelyében, és még az Oltáriszentséget őrző tabernákulum is kiemelkedő helyen legyen, akkor ember legyen a talpán, aki ezt kellő hitérzék mellett meg is valósítja. Ugyanis a padból nézve ez így nézne ki: oltár, pap, papi szék, le nem bontott művészi főoltár, rajta tabernákulum, és egy méterre rá a szentély fala. Visszafelé: fal, egy méter, főoltár tabernákulummal, papi szék, pap, oltár, hívek. De ha nem szükséges lebontani a "régi" oltárt, amin a tabernákulum van "jól látható helyen", és tulajdonképpen nem is kötelező ún. szembemiséző oltárt építeni, habár az előző zavarja a részvételt, akkor most milyen is legyen a katolikus templom szentélye? Nagyon jó a káosz kialakulásához az alapelv, mely egyes zsinati dokumentumokat, valamint az instrukciókat jellemzi: lehet így is, lehet úgy is. A viccet félretéve, ez komoly kérdés. Komolyabb annál a könnyelműségnél, hogy valóban bárhogy lehessen alakítani a Szenttel való kapcsolatunkat. Hiszen az történelmi valóság, Jézus a történelemben élt, közénk jött, és ez állandósul a szentmisében. Jelenléte egészen a történelem végééig tart, amikor majd másodszor jön el. (Különös, hogy a pap helyzetét szinte mértani pontossággal adja meg, míg a legszentebb Eucharisztia helyét némi lazasággal, lényegtelen kérdésként kezeli, csak annyit szab meg, hogy jól látható legyen...)
Még egy érdekesség van itt az idézett szövegben (instrukcióban): az ugyanis, hogy kijelenti, "misézés csak ezen az oltáron legyen", vagyis az újonnan felállított miséző oltáron. Ez újabb kérdést vet fel egy 2007-ben kiadott pápai dokumentum kapcsán. XVI. Benedek pápa a Summorum pontificum kezdetű apostoli levelében kifejti: "a Római Misekönyv Boldog XXIII. János által kiadott és soha be nem tiltott editio typicája szerinti Szentmisét mint az Egyház liturgiájának rendkívüli formáját szabad ünnepelni." Soha be nem tiltott - olvassuk. Valóban, ha ezt a pápa leírja, nincs se jogunk, se okunk ezt megkérdőjelezni. (Egy kapcsolódó összeállítást itt olvashat.) Az Universae Ecclesiae instrukcióban sem találunk olyan kifejezett utasítást arra vonatkozóan, hogy a reform óta kialakított szentélyekben hol, melyik oltáron kell bemutatni a szentmisét. Járhattunk már olyan régi rítusú misén is, ahol az "új" oltáron mutatták be, megfelelő módon átalakítva annak felszerelését. Viszont egyértelmű utasítás erre nincs. Ezért téves az az utasítás, hogy csak a szembemiséző oltáron lehet misézni. Érdekes, hogy ha a reform utáni instrukciókban ez külön megjelenik utasításként, akkor például a régi, be nem tiltott misére vonatkozóan miért nem írtak utasítást, valamint a 2007-ben kiadott apostoli levélhez csatolt instrukcióban miért nem tértek ki erre a kérdésre. 
A válasz egyszerű lehet: mert nem kérdés. Nem kérdés, hogy a pap az Úr felé fordulva mutatja be a legszentebb áldozatot. Természetes, hogy bár az "új" instrukció a "régi" oltárt lenézve kvázi múzeumba helyezi, annak felszentelt volta mégis lehetővé teszi a rajta való misézést. 
A RMÁR egyébként beszél elmozdítható oltárról is (298-301). Ebben az esetben például egy nyilvánosan végzett zsolozsmánál (a hívekkel együtt) a főoltárt használják. Számos példa van erre is hazánkban. 
Ha Raymond Leo Burke bíboros szavaival élünk, és a papot a rítus szolgájának tekintjük, akkor az a pap a hívekkel együtt szeretné megérteni, megtartani a rítus végzésével kapcsolatos összes betartandó utasítást. Ezért fontos, hogy ne legyenek ellentmondások, és a megfelelő hitérzék, Szent iránti érzék kialakítása és fejlesztése révén alázattal, méltó módon ünnepelhessük az Eucharisztiát, a "szeretet szentségét". 
(A templomberendezések művészi érzékéről később beszédes képekkel érkezünk.)

2012. augusztus 8., szerda

2012. augusztus 7., kedd

Ciszterci múlt

Közismert tény, hogy a ciszterci templomokat a Szent Kereszt tiszteletére szentelték fel. Mivel honlapunk az egykori pilisszentkereszti plébánia honlapjából vált ki, és lett a Szent Kereszt Tisztelőinek Blogja, így méltó és igazságos, hogy továbbra is foglalkozzunk a ciszterci kérdéssel. 
A mai napon pedig a Szent Kereszt oltalmába ajánljuk a blogot, annak minden olvasóját. 
Az alábbi képen Írország első ciszterci apátságának képe látható (ami megmaradt).

2012. augusztus 6., hétfő

Az első is és az utolsó is mise volt

Hallgassa ma a Bartók Rádiót. A részletekért kattintson ide.

Indító gondolatok

Folytatjuk az Indító gondolatok sorozatot, viszont kicsit másképp. Minden hónapban más idézetek lesznek, de azonos szerzőtől, adott esetben azonos szentírási könyvből. Augusztusban Canterburyi Szent Anzelmtől vesszük a gondolatokat. 
"Áteredő bűnön nem mást értek, mint a mi a gyermekben akkor van, mihelyt értelmes lélekre tesz szert, függetlenül attól, mi történt korábban a lélekkel még nem bíró testben, például valamely testrész romlása, illetve függetlenül attól, mi történik később a lélekben vagy a testben. A fenti érvek alapján úgy vélem, az áteredő bűn minden természetes úton született gyermekben egyenlő, és akiknek pusztán ez a bűnük, mind egyformán bűnhődnek. Mindaz a bűn, ami ezen felül van, személyes; továbbá, amint a személy bűnösként születik a természete miatt, úgy a természet bűnösebbé lesz a személy révén, mert amikor a személy vétkezik, az ember vétkezik."

2012. augusztus 5., vasárnap

Gondolatok az olimpiáról és másról

Olimpia van Londonban. Nézzük a versenyeket: úszás, kerékpár, birkózás, atlétika, vívás, evezés, vízilabda, súlyemelés stb. Szurkolás, rengeteg néző, kritikák és dicséretek. Mindezt hosszú felkészülés, gyakorlás, tanulás, szellemi erőpróba előzte meg. A versenyzőnek pedig mindent bele kell adnia akkor, amikor éppen az egész világ figyeli, hogy jó idővel ér-e a célba, vagy ügyesebb-e egyik a másiknál. Nem láttunk még egy versenyzőt sem nevetni - a küzdelem során. Sok versenyzőt láttunk kicsattanó örömben állni a dobogón - a díjazásnál. Példaképek számunkra a szentek, akik küzdöttek - még a saját bűneikkel is, de makacsul kitartottak, megalkuvást nem ismerve a hit mellett, az igaz hit mellett, az apostoli tanítás mellett. Mi lenne, ha mi, keresztények is küzdenénk? Úgy, mint egy olimpiai versenyző. Küzdeni a hitért, küzdeni a szentté válásunkért, küzdeni mások üdvösségéért. A papnak is küzdenie kell a rábízottak lelki üdvéért - nem kis feladat. 
Ennek kapcsán juthatunk el egy másik, izgalmas kérdéshez. Amennyiben egy olimpiai versenyző elvét valamit, kiesik, nem nyer, vagy pontot vonnak le. A labdarúgásban is létezik sárga lap, piros lap, szabadrúgás, tizenegyes... Vagy: egy orvosi műhiba után micsoda botrányok szoktak lenni! Orvosi hiba miatt elveszíteni egy családtagot, az óriási veszteség mellett még rettenetes haraggal, dühvel is jár. 
Tegyük fel, hogy egy műtős nem tartja be az előírásokat: nem sterilizálnak valamit, kicserélnek egy orvosságot, vagy be sem mosakodnak. Vagy a vérző seb alá nem tesznek semmit. Vagy egy olimpiai versenyző doppingot használ, vagy csal. Aztán abszurd lenne például, ha egy úszó fürdőruha helyett melegítőben úszna, vagy a kerékpáros motorral versenyezne. 
Namost, szóval, tegyük fel, hogy mindezt egy papra vonatkoztatjuk. Szentmisére készül, miséznie kell. Ami előírás (jaj, de rosszul hangzik!): például a miseruha (alatta stóla), kehely, ostya, normális bor, a kezek kitárása a megfelelő helyeken, korporálé az oltáron, Szentségimádáskor megfelelő számú gyertya, stb. Van bőven. Az előbb leírtakban, tehát az orvos és a versenyző esetében ugye, mekkora felháborodás, elégedetlenkedés van, ha nem az előírások szerint járnak el? Akkor egy pap esetében miért nincs meg? No ne a felháborodás részére gondoljunk, mert elégedetlenkedő, az van bőven. Hanem a hozzáállás! Burke bíboros nemrég azt találta mondani, hogy a pap a rítus szolgája. A misekönyvé is. Hány pap olvassa el bizonyos rendszerességgel a Római Misekönyv Általános Rendelkezéseit? (Arra most ne térjünk ki, hogy 2009-ben kiadott magyar kivonatban - melyet ugyan Antonius Card.Cañizares Llovera bíboros hagyott jóvá - mennyi ellentmondás, vagy hibás dolog szerepel.) Mindezek mellett a papnak a szentmisén be kell tartania mindent, és be kell tartatnia. A segédkezőkkel is: a ministránst nevelje meg, hogyan viselkedjen a szent helyen; a kántortól várja el, hogy a szentmise megfelelő introitusát énekelje, betanítson ordináriumokat, a Gloria helyett ne játsszon népéneket, az alleluja helyett ne a sárga könyvből énekeljen...; a híveket nevelje rá a szent iránti érzékenységre... 
Ki kell fejleszteni magunkban a Szent iránti érzékenységet. Noha most nincs a szentmisén ott a pontozó bíróság, vagy a Szentségimádáskor nem kapunk sárga lapot, de ha hittel valljuk Isten jelenlétét, akkor miért nem tesszük meg? Igaz, kár lenne csak a liturgiára fókuszálni, ha erkölcsi életünkön is lenne mit javítani. Azonban kell a forrás! Kell a forrás az életünk liturgián kívüli perceihez. Régen (Szendrey Janka professzor asszony foglalkozik ezzel részletesen - érdemes rákeresni írásaira, előadásaira) a liturgiát élték tovább az emberek. Számos népszokás visszavezethető a templom falai közé. Ha liturgiánk méltó, és a rítus szolgájaként állunk az oltárnál, egészen biztos, hogy életünk más területein is változás áll be. 
Olimpia, műtét, mise. Egymástól látszólag távol álló területek, ám a legfontosabb a szentmise. Ott nem "babra megy" a játék, ott nem piros lapot kapunk, ha tévesztünk (hát még, ha szándékosan!). 
Foglalkozzon a szentmisével, elmélkedjen róla! Keresse meg az interneten, vagy vásárolja meg a rendelkezéseket is, akár. Nézze meg, hogy milyennek kellene lennie egy misének. Addig is, tallózzon az interneten a szentmisék között. Sokat rátettek már, érdemes végignéznihányat. Olyat is, ami minta lehet, olyat is, ami kevésbé, vagy tele van abúzussal, szabálytalanságokkal. A YouTube-on talál külföldit is, latin misét is, magyar nyelvterületről is. 

2012. augusztus 4., szombat

Vegyen ki két órát!

Szakítson két órát az idejéből, nem fogja megbánni. Mit kell tennie ezalatt? Elsőként kattintson ide, és hallgassa közel két órán keresztül Cecilia Bartoli éneklését. Közben igyon egy jó kávét, teát, vagy éppen mentaleveles limonádét, dőljön hátra, és válaszoljon magában erre a kérdésre: "Milyen szükségszerűség folytán, milyen ésszerűség alapján vette magára Isten, aki mindenható, az ember alacsonyrendű természetét és gyengeségét annak újjáteremtése végett?"

Kalandozás a Jagelló-korban

A budai káptalani prépost, Gosztonyi János humanista főpap és diplomata hathatós közbenjárásának köszönhetően, 1506. február 1-jén Budán kiadott oklevelével II. Ulászló király Zenta mezővárost kiváltságos, királyi várossá nyilvánítja.
Európában olyan kincsestára talán senkinek sincs, mint a magyaroknak. Művészetileg, zeneileg, az irodalmat tekintve, de akár a liturgiát, egyházművészetet, építészetet tekintve. Sajnálatos, hogy a tatárjáráshoz és a török hódoltsághoz szellemi síkon csatlakozva ma már nem veszünk elő "régit és újat" ebből a kincsestárból. 
Persze korok és stílusaik jönnek-mennek, de akkor miért éppen a mostani, vagyis inkább a hetvenes évekbeli az igazi? Miért arra mondják, hogy csak ez a jó, és például a gregorián megvetendő, ósdi, lejárt lemez. Jó helye van a múzeumban... Érdekes, nagyszüleinket sem tesszük be múzeumba még haláluk után sem, hanem kijárunk sírjukhoz, ápoljuk emléküket. Az Egyház életéből sem lehet kitépni, kitörölni a történelmi síkon lejátszódott eseményeket, elődeink mély hitéből született énekeket, rítusokat. 
Most kalandozzunk egy kicsit a Jagelló-korban. II. Ulászló (1456-1516) Csehország és Magyarország királya volt. Közkeletű neve a Dobzse László, mivel döntéseinek nagy részét tanácsosaira bízta. Engedékeny, gyengekezű uralkodó volt, a nemesség erősödött, a parasztság pedig elégedetlen volt. I. Miksával kötött szerződése hozzájárult a Habsburg-uralom hazai terjeszkedéséhez. Husz János követőinek üldözésekor határozottan lépett fel a nemzeti vallás érdekében. Négyszer nősült meg. 
I. Zsigmond király (1467-1548) mintaállammá alakította rendelkezéseivel Sziléziát, Głogówot. Adóreformjai miatt gyakran szembekerült a lengyel országgyűléssel. Szapolyai István nádor leányát, Borbálát vette feleségül 1512-ben. Három év múlva meghalt felesége, fiuk nem született. Ezután vette el Miksa német-római császár unokahúgát. Egyik lányuk a svéd királyhoz ment feleségül, abból a családból származnak a későbbi Vasa-királyok. 
Olasz művészeket hozatott Itáliából, hithű katolikus volt, és nagy türelmet tanúsított az ortodoxok iránt. Királyi védelemben részesítette a zsidókat is. A reformáció hatásaiba is beletörődött, bár kezdetben ellenezte. 
A Jagelló-kor nevezetes eseménye a Dózsa-féle parasztfelkelés. 
Ebben az időben ők voltak az esztergomi érsekek: Estei Hippolit (Mátyás király nevezte ki, hatévesen lett érsek, később Bakócz Tamással cserélt széket), Bakócz Tamás (egri püspök, 1500-tól bíboros), Szathmári György (veszprémi, váradi, pécsi püspök). 
Nos, ez nagyon röviden és tömören a kor. Ebben a rétegeiben is megosztott, kategorizált  társadalomban, korban gyönyörű énekek keletkeztek. Köztük egyházi énekek is. Az alábbi videón többek között a Schola Hungarica énekel.
Érdemes a kor zenéjével kapcsolatban néhány dolgot megjegyeznünk. Látni fogunk ugyanis hangszereket. A rézfúvósokkal városi alkalmazásban is lehet találkozni. Dobszay László így ír a kor zenéjét kutatva: "A budai jogkönyv például a XIV. században előírja a városi zenészeknek az úrnapi körmeneten való játékot; 1494-ben Pozsonyban is ágyúdörgés és trombitaszó kíséri a körmenetet." Az orgona használatáról: "A templomi orgonákra első biztos adataink a XIV. századból valók (Esztergom, Szeben), de igazán a XV. században, a városok meggazdagodásának következményeképp lesz használatuk általános. ... Az orgona nemcsak a nagy templomok hangszere. Kisebb, portatív orgonát a házi kápolnák istentiszteletén, sőt a házi zenélésben is használtak."
Érdekes, hogy a zenetörténetben ebből a korból igen sok írásos emlék, dokumentum maradt fenn. Dobszay László ezt írja: "Az oklevelek egy része alapítványokat rögzít: a város valamely polgára (néha egy céh vagy vallásos testület) pénzt hagy az egyházra, azzal a kikötéssel, hogy halála után érte (vagy rokonáért, a testület tagjaiért stb.) a hét bizonyos napján szertartást végezzenek, meghatározott énekkel, éneklőkkel. Énekelje e misét - mondjuk - négy diák a tanítójával; a mise végén még énekeljék el ezt vagy azt a Mária-éneket stb. A gregorián énekgyakorlat e korban még tovább növekszik, mögötte új kezdeményező erők, új igények állnak."
Példát vehetünk a kor egyházzenei igényéről, a hívők imádságos lelkületéről. Nem eltörölték, vagy nehéz énekké nyilvánították a gregoriánt, letekintve a szellemi magaslatok arany trónusáról, hanem megmaradva az egyház hiténél és hagyományánál, újat hoztak elő a régiből, a régi mellett (vö. Mt 13,52).
Legyen a nyár szeszélyes évszakában és testünket megviselő időjárásában egy szellemi, lelki felfrissülés, töltekezés ez a zenei összeállítás.
Megj.: A 09:47-nél hallható ének a legősibb Mária-énekünk. Eredeti környezetben adják elő: az esztergomi Bakócz-kápolnában. 

2012. augusztus 3., péntek

2012. augusztus 2., csütörtök

Évközi 18. vasárnap - gondolatok

Jézus a mennyből alászállott kenyér. Az evangéliumokban nagyon sok helyen szerepel a kenyér szimbolikája, maga az, hogy Jézus a kenyér, a számunkra adott élő kenyér. Jézus táplálni jött minket, és velünk is marad. Jelenleg is táplálja lelkünket az Eucharisztiában. Talán nem véletlen, hogy az Egyház ennyit elmélkedik a mostani vasárnapokon erről a kérdésről. Életünk lényeges része, hogy Jézus velünk van.
XVI. Benedek pápa ezt írja: "A földi kenyér azért lehet Krisztus jelenlétének hordozója, mert maga is önmagában hordozza a passió titkát, önmagában egyesíti a halált és a feltámadást. Ezért lett a világ vallásaiban a kenyér az istenség haláláról és feltámadásáról szóló mítoszok kiindulópontja, amelyben az ember kifejezte a halálból származó életbe vetett reményét.
... Jézus nem mítosz, ő hús-vér ember, egészen reálisan áll a történelemben. Utánajárhatunk helyeknek, ahol megfordult. Tanúk révén hallhatjuk szavait. Meghalt és feltámadt. a kenyér passió-titka mintegy őrá várt, feléje mutatott, és a mítoszok is őrá vártak, akiben vágyva vágyott valósággá lett. Ugyanez érvényes a borra. A bor is szenvedést hordoz magában, kisajtolták és így lett a szőlőből bor." A Szentatya idézi a Didakhét: "Ahogyan e kenyértöredékek szét voltak szóródva a hegyeken és eggyé váltak összegyűjtve, úgy gyűljön össze Egyházad királyságodban a föld határairól" (IX, 4). (XVI. Benedek pápa: A názáreti Jézus I., 228.)

Változások

A pilisszentkereszti Szent Kereszt Plébánia eddigi blogja mától nem a plébánia hivatalos oldalaként üzemel. (Az új honlapról tájékoztatást adunk majd.) Ez a honlap a Szent Kereszt tisztelőinek blogjaként működik tovább. Teológia, Egyház, hírek, tapasztalatok, zene, kultúra, művészet, stb... témákban lesznek írások. Minden eddigi bejegyzésünk megmarad, de a továbbiakban ezen az oldalon a plébániával kapcsolatos dolgokat nem közlünk. Arra a célra külön oldal jön majd létre. 
Idővel kisebb átalakítások is lesznek majd a honlapon, például a linkek között, vagy a fenti aloldalak között. A hit útján blogunk is természetesen a Szent Kereszt Blog aloldalaként funkcionál mától. 
Minden kedves Olvasónkat arra kérünk, hogy blogunkat továbbra is kísérjék figyelemmel!
"Tanuljatok meg jót tenni: keressétek az igazságot, segítsétek az elnyomottakat, szolgáltassatok igazságot az árvának, s védelmezzétek az özvegyet." Iz 1,17

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...