Évközi 13. vasárnap - gondolatok

Ismeretlen művész: A vérfolyásos asszony meggyógyítása és
Jairus lányának feltámasztása (1425-1430)
Ottheinrich-Bibel, Bayerische Staatsbibliothek

A mostani vasárnap témája egyértelműen az örök igazság keresése. A halálról hallunk az olvasmányban: honnan a halál, és az igazság pedig halhatatlan. Nem Isten alkotta a halált, nem leli örömét a halálban. Ugyanakkor valóság, amely mellé az Egyház is odaáll a szentség kiszolgáltatásakor, vagy a sírnál összegyűlt emberek mellett. Olyan létező dolog ez, amely "elől élő ember el nem futhat" - mondja Szent Ferenc. A Bölcsesség könyvének ezen szakaszai egyértelműen kimondják, hogy a halál a Sátán irigysége miatt van. 

Az evangéliumban Jézust egy halálán lévő kislányhoz hívják, de közben egy asszony megérinti ruháját, aki addig minden pénzét orvosokra költötte. Hite gyógyította meg, és itt sem mellékes történés az, hogy a nő leborult Jézus előtt. A hit egyik formája a leborulás.

Jézus Lázár feltámasztása előtt sírt. Nem közömbös a halál tényével szemben. Mélyen érinti az emberi fájdalom. Ám más igazságokra hívja fel a figyelmet. Szerinte a lány nem halt meg, csak alszik. Valóban, a halál álom, a feltámadásig tartó állapot. Jézus eljön másodszor is a földre, akkor már ítélni. És akkor dől el, hogy mire támadunk fel: kárhozatra, vagy az üdvösségre? Nem evilág gondja a mi gondunk. Nem itt rendezkedünk be egy örökkévalóságra. Jézus hitet kér, nem kétségbeesést. 

Hitre van szükség ahhoz, hogy az örök igazságot felfedezzük, megismerjük. Jézus az Igazság, amelyet a vérfolyásos asszony megismert, és Jézus az Igazság, mely úr a halál fölött is. 

Egyedül a Jézus feltámadásába vetett hit menti meg az emberiséget. Az élő Istenbe vetett hit, aki nem személytelen, nem hatalmaskodó, hanem maga a szeretet, mert közöttünk van az Eucharisztiában a feltámadott Jézus. Személyes kapcsolatot kell kialakítanunk Istennel, és akkor nem lesz rémisztő sem a halál, sem az utolsó ítélet. 

Így nézett ki?

Mit szólna, ha a képen látható személy az ön jelenlétében valakinek ezt mondaná: "Megver még az Isten, te fehérre meszelt fal! Ott ülsz, hogy a törvény szerint ítélkezzél, aztán a törvényt semmibe véve megveretsz." Vagy pedig önnek ezt: "Menjünk s nézzük meg, hogy vannak a testvérek azokban a városokban, ahol hirdettük az Úr szavát." 

Ezek Szent Pál apostol szavai, és a kép pedig egy fantomkép róla, amit az Észak-Rajna-Vesztfáliai Tartomány Bűnügyi Hivatala készített.

Ubi Petrus, ibi Ecclesia - az apostolfejedelmek ünnepe

Ubi Petrus, ibi Ecclesia - vagyis: ahol Péter, ott az Egyház. Ezt Szent Ágoston egyházatya mondta. Az Egyház ma nem a szokványos módon emlékezik meg két szentjéről, hanem itt többről van szó. Most a hitünket is ünnepeljük. Péter és Pál a jézusi egyház szilárd oszlopai. Velük indult el ez a földi Egyház, melyet Jézus alapított. Péter - az első pápa, Pál - a népek apostola. Akkor vagyunk hívő katolikusok, ha követjük az ő hangjukat, tanításukat, utódaik hangja által. A mindenkori pápa Péter székében ül, Péterként tanít. 

Péter egyszerű halász ember volt, aki kimondta: "Te vagy a Krisztus", Pál pedig zsidó volt, aki üldözte a keresztényeket, és Jézus rövid tanítást adott neki egyháztanból: "Én vagyok Jézus, akit te üldözöl. " Vagyis az Egyház egyenlő Krisztussal! Az Egyház Krisztus titokzatos teste. Ő a fő, mi pedig a tagok. 

Az ünnep egyik üzenete a hitben való kitartás és a pápával való egység. Ezek elválaszthatatlan dolgok, melyek mindennapos, szüntelen figyelmet kívánnak. A hitet kaptuk, bár a hitre való képesség mondhatni örökletes, benne van génjeinkben. A képesség az a nyitottság, amit akaratunkkal és szívünkkel alakítunk. 

A hitben való kitartás. Első dolog felfedezni a hitet. Erre nem mindig a könyvek a legalkalmasabbak, sokkal inkább a halló fül és a látó szem. Olyan kort élünk ma, amikor nézünk, de nem látunk, van fülünk, de nem hallunk. Kissé - mondhatni - halálos tapasztalat ez. Van, aki már eleve haldokló társadalomról beszél - legalábbis Európában. Az természetes dolog, és már biológiai tanulmányainkból is tudjuk, hogy ami nem való egy testbe, az természetes úton kiválik. Amennyiben az Egyház Krisztus teste, az oda nem illő dolgok, irányzatok egy idő után kiválnak - akár saját erejükből is - és külön folytatnak életet, vagy végleg eltűnnek. A hitben való kitartás szenvedélyt jelent. Tegnap olvastuk a Szentírásból a misén, hogy melyik a legfőbb parancs. És valóban: szeretni az Istent. Ez a hit egyik sarkpontja. Ha szeretem az Istent - szenvedélyesen -, akkor minden más parancs és megtartandó dolog értelmet nyer, és mellé öröm társul. Szeretni Istent, aki maga a szeretet. Nincs sajnos abban hit, akinek egy szentmise a másik ember megfigyelését, utána kritizálását jelenti, amely mellé unalom és állandó motoszkálás társul. Az ítélkezés nem a mi dolgunk, és Jézus soha nem mondta, hogy boldogok akik másokat piszkálnak, mert övék a mennyek országa. Ő azt mondta, hogy "boldogok, akik nem láttak és mégis hisznek". 

A pápával való egység. Ez különösen napjainkban nyer mélyebb értelmet, amikor egyfelől hálával tartozunk Istennek XVI. Benedek pápáért, másfelől a világból rengeteg támadás éri. Éppen ezért kell kiállnunk mellette, annak hangot adva, megmutatva. Megmutatni akár írott formában, akár beszélgetés alkalmával, hogy mi igenis "pápisták" vagyunk, szeretjük a pápánkat, kitartunk mellette. Mert hogyan tarthatnánk ki a hitben, ha nem állunk a pápa mellett? Ha nem hallgatjuk tanítását? Minden korszaknak olyan pápája van, aki éppen abban az időben kell. Nincs 'mintapápa', vagy legjobb pápa. Szerencsére ilyen díjat sem osztanak. Egy pápa minden katolikus pásztora, és egy követelmény van számára is, ami ugyanakkor mindegyikőnkre áll: szentté válni. Ebben kell őt követni, és jelenlegi ismereteink alapján lehet is. 

Kérjük Szent Péter és Szent Pál apostolfejedelmek közbenjárást azért, hogy a pápával való egység által erősödjünk a hitben, kitartóak és megalkuvást nem ismerők legyünk a hitben, és szentté tudjunk válni.

Barsi Balázs atya gondolatai a mai napra

„Szeresd Uradat, Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből''. Ez a legnagyobb, az első parancs. A második hasonló ehhez: ,,Szeresd felebarátodat, mint önmagadat''.”

Ez a két parancs valójában csak Pünkösdig két parancs, de attól fogva, hogy Isten a Szentlelket elküldve saját szeretetét ajándékozta nekünk, hogy vele szeressünk, az isten- és emberszeretet valójában egy. Nem is parancs többé, hanem legbensőbb természetünk követelménye, hiszen az istengyermekségnek az a természete, hogy szeret. Akkor mégis miért olyan nehéz megtanulni úgy szeretni, ahogy Jézus szeret minket? Azért, mert nem engedjük érvényesülni istengyermeki természetünket, hanem a régi Ádám módjára bujdokolunk a minket szerető Isten elől.

Szent László szeretete főként a gyengék és kicsinyek védelmében mutatkozott meg. Ez megszégyenít minket, akik nem látjuk meg közvetlen környezetünkben sem a segítségre szoruló gyengéket és kicsinyeket. A szeretet első igazi cselekvése, hogy meglátja a valóságot, a rejtett, a felszínen talán nem is látható lelki nyomorúságot. Enélkül nincs igazi szeretet. Jézus belelátott kortársai szívébe, nem isteni mindentudásával (arról lemondott megtestesülése elhatározásakor), hanem szeretettől áthatott tekintetével.

Aki szeret, Isten szemével nézi a világot. Az észreveszi, hogy az ellenség is csupán belső szenvedését, szorongását bújtatja az agresszivitás álarcába. A látszat ugyanis gyakran csal: külsőleg lehet, hogy erősnek és egészségesnek látszik valaki, de lelkében zavart és nyomorúságot hordoz.

A próféták és szentek az isteni szeretet és irgalom követei voltak. A szeretet nem elfogulttá, homályosan látóvá tette őket, hanem éppenséggel megélesítette szemüket, hogy lássák a valós világot, s benne küldetésüket.

 

Ajánlott blog: http://barsitelekmm.blogspot.hu 

Az áldás

A Katolikus Egyház Katekizmusában a következő tanítást találjuk az áldással kapcsolatban:

1078 Az áldás isteni cselekmény, mely életet ajándékoz, és forrása az Atya. Az Ő áldása egyszerre szó és ajándék (bene-dictio, eu-logía). A kifejezés emberre alkalmazása imádást és viszonzást jelent Teremtője felé a hálaadásban.

1079 Az idők kezdetétől az idők végéig Isten egész műve áldás. Az első teremtés liturgikus költeményétől kezdve a mennyei Jeruzsálem dicsőítő énekéig a sugalmazott szerzők az üdvösség tervét úgy hirdetik, mint mérhetetlen és hatalmas, isteni áldást. 

1082 Isten áldásának teljes kinyilatkoztatása és közlése az Egyház liturgiájában történik: az Atyát mint a teremtés és az üdvösség minden áldásának forrását és célját ismerjük el és imádjuk; de értünk megtestesült, meghalt és föltámadt Igéjében elhalmoz minket áldásaival, és Általa árasztja szívünkbe az ajándékot, aki minden más ajándékot birtokol: a Szentlelket.

1083 Így válik érthetővé a keresztény liturgia -- a hit és a szeretet válasza azokra a "lelki áldásokra", melyekkel az Atya megajándékozott minket -- kettős természete. Egyrészt az Egyház Urával egyesülve és a Szentlélek késztetésére áldja az Atyát "kimondhatatlan Ajándékáért"(2Kor 9,15) imádással, dicsérettel és hálaadással. Másrészt Isten tervének beteljesedéséig az Egyház szüntelenül fölajánlja "adományainak áldozatát", és kéri az Atyát, hogy küldje el a Szentlelket erre az áldozatra, magára az Egyházra, a hívőkre és az egész világra, hogy Krisztusnak, a Főpapnak halálában és föltámadásában részesedvén és a Lélek ereje által ezek az isteni áldások az élet gyümölcseit teremjék az Ő "kegyelme dicsőségének dicséretére" (Ef 1,6). 

1671 A szentelmények közé tartoznak elsősorban az áldások (személyek, tárgyak, helyek és ételek megáldása). Minden áldás Isten dicsérete és könyörgés az Ő ajándékának elnyeréséért. A keresztényeket Isten Krisztusban "minden lelki áldással" megáldotta (Ef 1,3). Ezért az Egyház Jézus nevének segítségül hívásával és rendszerint Krisztus keresztjének szent jelével adja az áldást.

1672 Bizonyos áldásoknak maradandó céljuk van: hatásuk az, hogy személyeket Istennek szentelnek és dolgokat és helyeket liturgikus használatra tartanak fönn. A személyeknek szóló áldások közé -- melyeket nem szabad összetéveszteni az egyházi rend szentségének kiszolgáltatásával -- tartozik egy monostor apátjának vagy apátnőjének megáldása, a szüzek és özvegyek megáldása, a szerzetesi fogadalom letételének szertartása és bizonyos egyházi szolgálatot végzők (lektorok, akolitusok, katekéták) megáldása. Tárgyakra adott áldás például egy templom vagy oltár fölszentelése, illetve megáldása, szent olajok, liturgikus öltözetek és edények, harangok stb. megáldása.

1673 Amikor az Egyház nyilvánosan és tekintéllyel Jézus Krisztus nevében kéri, hogy egy bizonyos személy vagy tárgy oltalmat nyerjen a Gonosz befolyása ellen és kikerüljön uralma alól, akkor ördögűzésről van szó. Jézus űzött ördögöket, és az Egyház tőle kapta a hatalmat és a megbízást az ördögűzésre. Az ördögűzés egyszerű formában a kereszteléskor történik. Ünnepélyes, úgynevezett "nagy ördögűzést" (exorcismus) csak püspöki engedéllyel rendelkező pap végezhet. Okosan kell eljárni, és az Egyház által fölállított szabályokat szigorúan be kell tartani. Az ördögűzés arra szolgál, hogy kiűzze a gonosz lelkeket, vagy megszabadítson a gonosz lelkek befolyásától, mégpedig annak a lelki hatalomnak erejével, amit Krisztus bízott Egyházára. Egészen más a helyzet a betegségekkel, elsősorban a pszichés betegségekkel; ezek gyógyítása az orvostudományra tartozik. Fontos tehát ördögűzés előtt megbizonyosodni arról, hogy valóban a Gonosz jelenlétéről, és nem betegségről van szó. 

SZENT LÁSZLÓ KIRÁLY!

KÖNYÖRÖGJ ÉRETTÜNK!

Friss hír: a Szent X. Piusz Testvériség nem írta alá a preambulumot

Közel állt a Szentszék és a Szent X. Piusz Testvériség az egységhez. Nemrég személyi prelatúra létrehozását is fontolgatta a Vatikán. Ám ez most még távolabbinak látszik, hiszen ismételten nem írja alá a közösség a Vatikán által megfogalmazott doktrinális preambulumot. Mindez azért érinti mélyen az egész Egyházat, mert a pápával való egységről is szó van, valamint a legutóbbi zsinat elfogadásáról. 

Egy nemrég megjelent könyvében Christophe Geffroy így ír: "Komoly doktrinális véleménycserék zajlottak le az 1990-es években Fontgombault és Randol apátjainak vezetésével, és ezeknek egyoldalúan a Testvériség vetett véget. ... A doktrinális kérdést úgy felvetni, mint egy Róma és Écône közötti megegyezés előfeltételét, kudarcra van kárhoztatva, mivel a Testvériség jobban tudja Rómánál, hogy mi ortodox és mi nem. Amíg mgr. Fellay ezt az előfeltételt célozza meg, semmi sem fog történni.

Rómának igaza van, amikor a 2000. évi jubileum óta megpróbál először egy jogi egyezményt elérni, amely lehetővé teszi, hogy a Testvériség helyet foglaljon az Egyházban; a többi majd azután, fokozatosan következik. Mert, ne felejtsük, az újra megtalált kommúnió kegyelemmel jár, és ez a kegyelem elősegíti, hogy az Egyházat valódi fényében lássák, és lassanként lehántja a gyanakvásokat, amelyek elhomályosítják az értelmet. ... A probléma elsősorban az Egyházba vetett hit kérdése, félelemnek, tehát bizalomhiánynak a kérdése. ... A testvériség láthatóan megosztott: van egy kemény szárnya, amely közel áll a szedevakantizmushoz, és ellenzi a jelenleg visszaszerezhetetlennek tartott, Rómával való minden megegyezés elvét, s van egy nyitottabb, mérsékeltebben kritizáló szárnya, amely láthatóan visszavágyódik a nyájba."

Eszmény lehet-e ma Szent László király?

Holnap ünnepeljük Szent László magyar királyt. Felmerül a kérdés a szentek ünneplése és a rájuk való emlékezés kapcsán, hogy puszta emlékezés ez, vagy valóban felfedezünk bennük ilyenkor valami követendőt? Amennyiben megtörténik a felfedezés, követi-e megvalósítás? Manapság önmegvalósításról beszélnek, de beépítjük-e személyiségünkbe a szentek lelkiségének, tulajdonságainak egy-egy darabját?

Szent Lászlóra még történelmi tanulmányainkból emlékezhetünk. Lengyelországban született 1046-ban és 1095-ben halt meg Nyitrán. Bátor, harcias, törvénytisztelő és katolikus uralkodó volt. Uralma idején kialakult a magántulajdon védelme, átformálta a büntetőjogot is. Klasszikus és közismert rendelkezése a tyúklopással kapcsolatos... Szentté avattatta Istvánt, Imrét és Gellértet, valamint két zobori remetét. A pápa mellett állt, de hozott olyan rendelkezést is, ami viszont éppen a pápa szándékával ellentétes volt. Például pápai engedély nélkül alapította meg a Zágrábi püspökséget. A középkori egyház jóléte részben az ő anyagi támogatásának és fejlesztéseinek köszönhető. 1091-ben nővérének, Zvonimir horvát király özvegyének hívására seregeivel bevonult a trónviszálytól dúlt Horvátországba, s elfoglalta a Száva folyótól délre fekvő Szlavóniát. Ez volt az első magyar hódítás a királyságban. 

A leírások alapján magas, erős alkatú ember volt. Jártas volt a harcban, a katonai ügyekben, ám vallásossága és hite is kimagasló volt. Halála után közvetlenül kialakult kultusza. Példakép volt, bár számos legenda is övezi. 

Eszmény lehet-e ma Szent László király? Kinek lehet példakép? Elsősorban a férfiak számára, akiktől a család és haza is egyaránt magabiztosságot, döntéseket, bátorságot és hitet vár. A családos felnőtt férfiaktól, apáktól biztonságot és vezetést várnak, stabil körülményeket. A hit nem ismerhet kompromisszumot. Nem a gyilkosság a megoldás egy ügy lezárására, hanem a határozott kiállás az elvek mellett. Egy vitát soha nem a gyilkosság old meg, mert az újabb viszályokat és nehézségeket szül. A gyenge megmentése viszont nem jelent megfutamodást sem. Ha megmentek egy gyengét, mivel én erős vagyok, azzal még nem semmisítem meg az "elrablót", aki szintén erős. Olykor egy magabiztos és tiszta tekintet is képes a győzelemre segíteni. 

A fiatalok számára is példa lehet. A választott és kitűzött cél, szakma, tudomány, munka alapos és egyre mélyebb megismerése. Felfedezni mindent, ami egy szakmában rejlik. Megtanulni, kutatni mindent, ami egy tantárgyban van. Jártassá válni a gyakorlatban és szellemi téren egyaránt. A legendák alapján Szent László nem volt magával soha elégedett, de dicsekvő sem. 

Mindnyájunk számára pedig a hitben lehet példakép. Hite nem volt magánügye, nem gondolta azt, hogy "én meg Isten mindent lerendezünk magunk otthon..." - ez ma egy gyakran hallott vélemény még a megkeresztelt emberektől is. A hit nem magánügy. Tettre szólít fel: úgy tenni, ahogyan hiszek. Úgy tenni mindent, a mosogatástól elkezdve a liturgiáig. Akkor van igazi hitem, ha az meg is látszik. Ha bajba kerül valaki mellettem, azt megsegítem habozás és megalkuvás nélkül. Ha feladatom többet kíván meg és nagyobb színvonalat, akkor küzdök azért, és lelkiismeretesen megteszem. Ha hitemmel ellentétes dolgot tapasztalok bárhol (még a templomban is), akkor merek szólni és kiállni hitem mellett - megfelelő stílusban.

Szent László lehet, és kell, hogy eszmény legyen ma is, 2012-ben, halála után 917 évvel. Ő nem követte a divatot, nem akart "másoknak megfelelni", vagy megalkuvó politikát folytatni. Tudta, mi az igazság, és azért harcolt. Harcolt népéért, hitéért, egyházáért. Ez vitte előre a hazát és nemzetet, a lelkeket. Nekünk, katolikusoknak főleg legyen példakép, hogy jótetteinket látva dicsőítsék mennyei Atyánkat!  (vö. Mt 5,16)

Új blog!

Új blogot hoztunk létre. A blog a Szentkút oldala, amin főleg képek lesznek. IDE kattintva megnézheti!
www.psztkut.blogspot.com

MOST VASÁRNAP TALÁLKOZZUNK A SZENTKÚTNÁL!

SZENTMISE SARLÓS BOLDOGASSZONY TISZTELETÉRE, MELYET

ACKERMANN KÁLMÁN C. ESPERES, PLÉBÁNOS MUTAT BE.

KÖNYÖRÖGJÜNK EGYÜTT SZŰZANYÁNKHOZ, HOGY A HITBEN EGYRE INKÁBB ELMÉLYÜLVE MEGTALÁLJUK AZ ÜDVÖSSÉGRE VEZETŐ UTAT.

2012. JÚLIUS 1. VASÁRNAP 10:30

Keresztelő Szent János, a papi példakép

Június 24-én ünnepelte az Egyház az Előfutár születését. Hat hónap van még karácsony ünnepéig (hat hónapja pedig még karácsony volt..:). Írásunk beharangozásakor már feltettük a kérdést: Ki volt a Keresztelő? Kinek az útját készítette elő, és kinek az útján járt? Hogyan lehet egy pap számára példakép? Miért modell egy pap számára az, aki megkeresztelte a "keresztség szerzőjét"? 

Keresztelő János alakja leginkább nagyböjt idején, vagy adventben jelenik meg előttünk a szentmise olvasmányai által. Ismerjük aszkéta életmódját is, azt, hogy ő készítette elő Jézus útját. Jézusnál csupán hat hónappal idősebb, vagyis nagyjából egy korúak voltak. Viszont Jézus csak harminc évesen kezdte meg "nyilvános működését". Tehát a Keresztelő volt az Előfutár. Ő volt az, aki rámutatott Jézus lényegére, de még a keresztség szentségére is. Történetileg vannak különféle elméletek arról, hogy miként fejlődött ki a keresztség szentsége, ám az tény, hogy kezdetben (ahogyan a görögöknél a mai napig) együtt szolgáltatták ki a keresztség és a bérmálás szentségét. 

Keresztelő János a legnagyobb próféta. Vele zárul az Ószövetség, de tulajdonképpen együtt nyílik ki általa az Új. Ő vezet át, mondhatni a szerepével a jézusi új szövetségbe. 

Míg a pap in persona Christi cselekszik, Keresztelő Szent János rámutat Jézusra, hogy ő az Isten Báránya, aki elveszi a világ bűneit. Ő Jézusra irányítja a figyelmet, mint a "vőlegény barátja". 

János nem kapott még nevet akkor, amikor az anyaméhben volt, de küldetését már megkapta. És végül az Úrtól kapott nevet is. Ő nem a családban szerzett identitást, azzal, hogy új, a családi hagyománytól független nevet kapott, hanem Istenben szerzett identitást. Így van ez a papságban is. A szenteléskor az egyházmegyés papok nem vesznek fel ugyan új nevet, de már "atyának" szólítják. Ő már nem egy családtag: a nagybácsi, a fiú, a testvér, a sógor, hanem ő "atya". Az ő élete már szolgálat a lelkek üdvösségének javára. 

A Keresztelő nem úgy öltözködött mint egy király. Hivatásának megfelelő öltözéket viselt. Ruházatából látszott, hogy mi az ő feladata, küldetése. Egy papnak is világossá kell tennie a világ számára, hogy ő kicsoda. Hogyan lehetne egy pap jel, látható jel a világban, ha még ruházatában is azonosul a világgal? Vannak középutak, és nyilván nem kell a közértbe is reverendába menni, de a mai papi ruhatárban már ismeretes a papi civil (ami több színben és rövid ujjú változatban is kapható). Keresztelő János nem farmerban és pólóban járkált - a papnak sem kell úgy öltöznie, mint egy laikus.

1994. januárjában írta alá Boldog II. János Pál pápa a Klérus Kongregáció által írt dokumentumot, melyben különösen kiemelik, hogy a szekularizált társadalomban még nagyobb jelentősége van annak, hogyan öltözködik egy pap. Nyilvánvaló, hogy ennek a képzés során is egyértelművé kell válnia. A pap Isten embere, és az ő önátadásának egyértelművé kell válnia, bárhol is jár.

A dokumentum továbbá a CIC 284-es kánonjára hivatkozva elmondja, hogy a papságnak a helyi püspöki karok döntésével összhangban megfelelő papi ruhát kell viselniük. Nyilván nem a ruha teszi az embert, de az identitás alakításához hozzátartozik a külső megjelenésünk megfelelő formálása, rendben tartása is. 

A Keresztelő a cölibátus szempontjából is példakép lehet egy pap számára. "Heródes ugyanis elfogatta Jánost, bilincsbe verette, és börtönbe vetette fivére, Fülöp felesége, Heródiás miatt. János ugyanis figyelmeztette: "Nem lehet a tiéd!" Meg is akarta ölni, de félt a néptől, mert prófétának tartották." (Mt 14,3-5) János nőtlen volt, de meg akarta védeni a házasság szentségét. Nem annyira egyértelmű és konkrét eset ez, de rámutat arra, hogy a pap is nőtlenségben él, de meg kell védenie a családot, a házasságokat a különös helyzetekben. 

Keresztelő János vezette az embereket Jézushoz. Vajon a pap ugyanezt teszi? Például a szentáldozáskor, és annak előzményénél, a szentgyónásnál. Megfelelő a pap általi felkészítés, útmutatás egy gyónásnál és áldozásnál? Amennyiben egy pap segítette a hívőt a méltó áldozásban, vagy a bűnbánatban, akkor ő jó pap. 

Egy pap leginkább ebben lehet hasonló Keresztelő Szent Jánoshoz, hogy egész életével rámutat-e Jézusra? Rámutat-e a liturgián kívül is: Íme az Isten Báránya, íme, aki elveszi a világ bűneit. Imádkozzunk azért, hogy a papok egész lényükkel, tetteikkel és szolgálatukkal megmutassák Krisztust, aki elveszi minden bűnünket.

Indító gondolatok

Ne gyűjtsetek magatoknak kincseket a földön, ahol moly és rozsda emészt, ahol a tolvajok betörnek és lopnak. Gyűjtsetek magatoknak kincseket a mennyben, ahol sem moly, sem rozsda nem emészt, és ahol tolvajok nem törnek be és nem lopnak. Mert ahol a kincsed van, ott lesz a szíved is. A test világossága a szem. Ha tehát a szemed jó, egész tested világos lesz, de ha a szemed rossz, az egész tested sötét lesz. Ha pedig a benned lévő fény sötétség, mekkora lesz akkor a sötétség! (Mt 6,19-23)

Keresztelő Szent János, a papi példakép

Hamarosan, Keresztelő Szent János főünnepének alkalmából írást olvashatnak a címben megjelölt témában. Ki volt a Keresztelő? Kinek az útját készítette elő, és kinek az útján járt? Hogyan lehet egy pap számára példakép? Miért modell egy pap számára az, aki megkeresztelte a "keresztség szerzőjét"? 

Hamarosan a blogon!

Évforduló - 1964

1964. június 18-án, 48 éve Székesfehérvárott szentelték pappá Ackermann Kálmánt, falunk plébánosát. 

Ebből az alkalomból köszöntjük az alábbi verssel és videóval.

ISTEN ÉLTESSE SOKÁIG!

Egy meghallgatott imádság

Erőt kértem az Úrtól -

s ő nehézségeket adott,

melyeken megedződtem.

Bölcsességért imádkoztam, -

és problémákat adott,

amelyeket megtanultam megoldani.

Előmenetelt óhajtottam, -

gondolkodó agyat és testi erőt kaptam, hogy dolgozzam.

Kértem bátorságot, -

és Isten veszélyeket adott,

amelyeket legyőztem.

Áhítottam, hogy szeretni tudjak,

és kaptam az Úrtól bajbajutott embereket, akiken segítsek.

Kegyes jóindulata helyett

alkalmakat kaptam a jóra.

Semmit sem kaptam, amit kértem…

és mindent megkaptam, amire szükségem volt.

Imádságom meghallgatásra talált!

 

 

Szakos Gyula székesfehérvári püspök halálának 20. évfordulója

Szakos Gyula székesfehérvári püspök halálának 20. évfordulóján emlékmisét mutat be Spányi Antal székesfehérvári megyéspüspök június 20-án a Székesegyházban este 6 órakor. A szentmise után Szakos püspök úr sírjánál imádkoznak. (Magyar Kurír)

A liturgikus lelkiségéről közismert püspök, Szakos Gyula a Vas megyei Sótonyban született, 1916. augusztus 10-én. A szombathelyi egyházmegye papnövendékeként került Bécsbe, ahol 1939. július 9-én pappá szentelték. Teológiai doktorátust szerzett. Káplánéveit Kőszegen töltötte 1939-40 folyamán, később egyházmegyei segéd- majd főtanfelügyelő, 1948-tól hitoktatási felügyelő lett. Ekkor került a szombathelyi aulába is: irodaigazgatóként szolgált Kovács Sándor püspök mellett. Pápai kamarási címet nyert. 1951-ben állami nyomásra kellett elhagynia a püspöki székvárost. Zalaerdőd, 1974-től Sárvár plébánosaként mûködött.

1979 márciusában II. János Pál pápa nevezte ki rapidoi címzetes püspöknek, székesfehérvári segédpüspöknek Kisberk Imre segítségére. Szentelésére 1979. április 30-án került sor. A Székesfehérvár–vasútvidéki egyházközség plébánosa lett 1979–1982 között. Kisberk Imre nyugalomba vonulása után, 1982 áprilisában vette át az egyházmegye kormányzását megyés püspökként. Püspöki beköszöntőjében a hívekhez így szólt: „Amikor mint főpásztor először szólok hozzátok, az égi jó Pásztor szeretetével köszöntelek benneteket és mindjárt a bevezetőben arra kérlek benneteket: segítsetek buzgón imádkozni, hogy apostoli küldetésem teljesítésében a Szentlélek irányítsa minden munkámat. Egyházmegyénk patrónája, Egyházunk Édesanyja legyen mindig közbenjáró szent Fiánál. … Első főpásztori szózatomban befejezésül arra kérlek benneteket, hogy hitben, reményben és szeretetben éljetek. Mint Isten hívő népe egységben Szentséges Atyánkkal, II. János Pál pápával, püspökeinkkel és papjainkkal tegyünk mindig tanúságot az evangélium örömhíréről, szolgáljuk szeretetben isteni Megváltónk, Jézus Krisztus dicsőségét, Egyházunkhoz való hûségünk mellett, földi hazánk javát, békéjét és boldogulását!”

Püspökként is lelkipásztor maradt. Békeszerető, közkedvelt egyéniségnek bizonyult papi körökben és hívei között egyaránt. A római katolikus Egyházi Szeretetszolgálat püspök-főigazgatójaként, egyházi szeretetotthonok lehetőségeit igyekezett szélesíteni. Maga is karitatív személyiség volt. Szakos Gyula püspök a II. Vatikáni Zsinat rendelkezései nyomán megindult liturgikus reformok végrehajtásában kezdettől részt vett. De nemcsak egyszerűen részt vett, hanem őszinte lelkesedéssel és odaadással állott bele a liturgikus rendelkezések megvalósítását célzó munkába. Egyházmegyei központi szolgálata, valamint gyakorlati lelkipásztori tevékenysége megértették vele, hogy mennyire lényeges a liturgikus reform végrehajtása. XXIII. János és VI. Pál pápa történelmi jelentőségű vállalkozást hajtottak végre Egyházunk életében. Sokféle vonatkozásban történt ez, de talán nem túlzás, ha azt állítjuk, hogy a liturgikus reform leginkább korszakalkotó vállalkozásuk. Az Országos Liturgikus Tanács elnökeként a reformokban, az Országos Magyar Cecília Társulat elnökeként a zenei hagyományőrzésben jeleskedett.

1991-ben nyugállományba vonult, s hamarosan, 1992. június 20-án elhunyt. A székesegyház altemplomában helyezték testét nyugalomra.

Címerleírás: Egyházi címer. Arany pajzs alján vörös szív, benne arany kör, közepén fekete M (Mária) betű. A szív fölé fakeresztet tartó kéz emelkedik, a kereszt szárai találkozásánál fekete négyszögben fehér kör, rajta fekete IHS betűk, amelyek az Eucharisztiára és a Megváltóra (Jesus Hominum Salvator) utalnak. Kiegészítés: mitra, kereszt, pásztorbot.

Jelmondata: In caritate servire; vagyis: Szeretetben szolgálni. 

(forrás: Székesfehérvári Egyházmegye honlapja)

Kedvenc növényünk: a levendula - cikkajánló

Manapság minden kertben látni levendulát. Ki a hangulata miatt, ki az illata miatt, ki pedig felhasználása miatt kedveli, termeszti. Gyakran kötjük kolostorok kertjeihez is. A növényről egy internetes oldalon ma jelent meg egy cikk. És lesz Levendula Fesztivál is! Érdemes elutazni tehát Tihanyba is! (Apátság, Balaton, levendula...)

"Szentatya, te nagy egyszerűséggel tanítasz minket!"

Egy videón fiatalok vallanak arról, hogy miért állnak ki a pápa mellett, miért kedvelik és tisztelik őt, mit köszönnek meg neki. Többek között arról beszélnek, hogy a pápa segíti a fiatalokat a Krisztushoz vezető úton. Arról, hogy ő kompromisszumot nem ismerve beszél az igazságról. 

Június 29-én 11:00-kor Rómában a Szent Péter téren szolidaritási "tüntetés" lesz a Szentatya mellett. 

"Mi a pápa mellett állunk - és te?"

Ezen felbuzdulva szavazást indítottunk a jobb oldali sáv tetején...

Jubileumi Szent Cirill és Metód év

Július 5-én ünnepi szentmisével nyitják meg a Szent Cirill és Metód évet Nyitrán. Az ünnepi szentmise 10:00-kor kezdődik a nyitrai Szvatopluk téren, melyet Mons. Stanislav Zvolenský pozsonyi érsek, a Szlovák Püspöki Kar elnöke mutat be. (A téren áll a két szent hatméteres és száz tonnás szobra, mellyel az alkotó a rekordok könyvébe szeretne bekerülni.)

Bővül a pápai főiskola Heiligenkreuzban

A tőlünk 260 km-re lévő Heiligenkreuzban ciszterci apátság van, amelyről az utóbbi időkben sokat hallunk, például gregorián énekükről, amit CD-re énekeltek és világhírű lett. Imádság, munka, oktatás, lelkipásztorkodás... XVI. Benedek pápáról nevezték el teológiai főiskolájukat, amelynek teljes neve: Phil.-Theol. Hochschule Benedikt XVI. Heiligenkreuz. 1807-ben alapították és 2007-től viseli Szentatyánk nevét, mert a főiskolát pápai jogúvá emelte. Joseph Ratzinger bíboros 1989-ben járt a főiskolán. 2007-ben pápaként látogatott el oda. 2011-ben pedig Maximilian Heim apát XVI. Benedek-díjban részesült, amit Rómában vett át. Ezt az ún. teológiai nobeldíjként emlegetik. 

A jövőben 5 millió euróból bővítik a főiskolát: új tantermek, könyvtárak, média képzési központ. Ezen kívül tervezik a "XVI. Benedek pápa Teológiai Intézet" létrehozását is. A jelenlegi 208 hallgatóval az utóbbi években megnégyszereződött a hallgatók száma. 

Új tudományos szakkönyvtár kialakítását is tervezik "Európai Ciszterci Könyvtár" névvel. Szponzorokat továbbra is várnak, valamint lehet téglajegyet is vásárolni. 

Nyáron kitűnő úticél lehet Heiligenkreuz, a Bécsi erdő, Bécs és környéke. Az apátság szívesen fogad vendégeket is. Él ott olyan szerzetes is (korábban apát volt), aki emlékeiben őrzi a pilisi ciszterci apátságot is, mert már járt itt. 

Ajánlott honlap: http://ratzinger-papst-benedikt-stiftung.de/

XVI. Benedek az Eucharisztiáról és a liturgikus reformról

A napokban feltettük XVI. Benedek pápa videóüzenetét, melyet a dublini Eucharisztikus Kongresszus résztvevőinek mondott. A Magyar Kurír erről összefoglalót készített: a cikk.

Indító gondolatok

Íme, Isten az én üdvösségem, bízom és nem félek, mert erőm és ujjongó dalom az Úr, ő lett nekem üdvösségem.' Örömmel merítetek majd vizet az üdvösség forrásaiból. Így szóltok azon a napon: ,,Adjatok hálát az Úrnak, szólítsátok a nevén, ismertessétek meg a népek közt tetteit! Emlékeztessetek arra, hogy magasztos a neve! Énekkel dicsérjétek az Urat, mert fönséges dolgot művelt, legyen ismert ez az egész földön! Kiálts és ujjongj, Sion lakója, mert nagy közötted Izrael Szentje!' (Iz 12,2-6)

XVI. Benedek pápa videóüzenete a dublini Eucharisztikus Kongresszusra

Sarlós Boldogasszony

Július elsején ünnepi szentmise lesz a Szentkútnál Szűz Mária ünnepén. Szűz Mária látogatása Erzsébetnél - ez az ünnep hagyományosan kiemelt helyet foglal el egyházközségünk életében. Az ünnepi szentmise 10:30-kor kezdődik. 

"Mária által Jézushoz."

A Szent Szív a mi szívünk modellje

Május a Szűzanya hónapja, júniusban pedig Jézus Szívét tiszteljük kiemelt módon. Az Egyház azt szeretné, ha minden ember menedéket találna Jézus Szívében, és bátran kimondaná ma: "Szelíd és alázatos szívű Jézus, alakítsd szívünket a te Szíved szerint!" 

Krisztusban van jelen legtökéletesebb módon az istenség és emberség egysége. Ez az egység minden más kreált egységnél erősebb, de csak a második a Szentháromság személyei közötti egységnél. Jézus Szívében az istenség egész teljessége lakozik. A Szent Szívben a Szentháromság is nagyobb dicsőségben részesül, nagyobb, mint az angyalok általi dicsőítés az égben. 

A mi üdvösségünkért pedig teljes odaadással dobog Jézus emberi szíve. Mi nem csupán szervként tiszteljük Szívét, hanem mint a megtestesült isteni Személy szimbólumát. A Jézus Szíve litániában imádkozzuk: "Isten szent temploma", "Isten háza". Az Egyház úgy imádja Jézus Szívét, mint amiben jelen van a Szentháromság, mintegy a mennyei Atya "tabernákuluma" az.

Hogyan tudjuk utánozni a Szent Szívet? Hogyan válhatunk hasonlóvá Jézus Szívéhez? A Jézusban jelen lévő egység, mely az isteni és emberi természetének egysége, meghalad minden értelmet és ezt egyik keresztény sem tudja utánozni - hiszen nem vagyunk isteni személy. A Szentháromság viszont jelen van szívében, helyet ad Istennek a szíve, mintegy tabernákulumként. Ebben már tudjuk utánozni. Ezt mondja Jézus: "Vegyétek magatokra igámat, és tanuljatok tőlem, mert szelíd vagyok és alázatos szívű, s megtaláljátok lelketek nyugalmát. Az én igám édes, és az én terhem könnyű." (Mt 11,29-30) Sok lelki mester és író, sok szent mondta már ugyanezt, hogy az alázat erénye nélkül életünk nem lehet Istennek tetsző. Az alázat erényének növeléséhez szükséges a harag szenvedélyének mérséklése. Az alázat (szelídség) akkor valósul meg, ha az ember higgadt. Így akármilyen "turbulencia" is van jelen környezetében, állandó béke uralkodik lelkében. 

Az alázat fékezi a büszkeséget is, lehetőség ad arra, hogy helyesen lássuk magunkat, úgy, amint Isten előtt állunk - mindenféle lepel nélkül. A teremtmény a Teremtő előtt. A lelki élet alapja ez az erény.

Furcsa dolog, hogy az emberek keveset imádkoznak alázatért. Szent Josemaría Escrivá mondja Az út című művében: "Nem akkor vagy alázatos, amikor megalázkodol, hanem amikor a megaláztatást Krisztus kedvéért elviseled." (594)

Jézus! Alakítsd szívünket a te szentséges Szíved szerint!

Jézus szentséges Szívének ünnepe - liturgikus kisokos

A mai ünnep Szent Bonaventura, Szent Gertrúd és Sienai Szent Katalin hatására keletkezett. Az áhítat és jámborság világa mellett a bibliai gondolat is fontos ma.

Radó Polikárp így ír az ünnepről: "Az újkorban ez az ájtatosság a szigorú klauzura rejtekében élő Parayle Monial-i francia apácának, Alacoque Szent Margitnak (+1690) adott magánkinyilatkoztatásokból indult el. Az alig sarjadni kezdő fácskát mindjárt a XVII. században óriási viharok támadták meg: a janzenizmus egész dühével fordult ellene, a kevesen üdvözülők ál-evangéliumát hirdető komor próféták Jézus Szíve tiszteletét helytelen új ájtatosságnak bélyegezték. Pedig ez a minden nehézség ellenére napjainkban népszerűvé nőtt áhitatforma, bár térbeli kiterjedése az utolsó 150 esztendőre esik... Szent Bernát szerint Jézus Szíve az a sziklahasadék, amelybe az Isteni Vőlegény galambját, az istenszerető lelket fészket rakni várja. ... A XIII. század új rendjei, a ferencesek és dominikánusok egyöntetűen foglaltak állást az új kultusz mellett, hogy csak a legkiválóbbakat említsük: Szent Bonaventura, majd később a nagy német misztikus, Seuse Henrik, Sienai Szent Katalin és Bernardin. Csak az újabb időkben, 1765-ben engedélyezte hosszú harcok után XIII. Kelemen pápa a Szent Szív liturgikus tiszteletét. Azóta több mise- és zsolozsma szöveg látott napvilágot, míg XI. Piusz pápa 1928-ban az ünnepet elsőosztályú főünneppé emelte."

Az ünnephez köthető az elsőpéntek is, amelyhez a szentgyónás gondolata fűződik. Az irgalmas és üdvözítő szeretet az ünnep tárgya, és ez a Jézus Szíve tisztelet legmélyebb és legfontosabb értelme. 

Jézus Szentséges Szíve főünnep - gondolatok

A mai szentmise első olvasmányában Istenről hallottunk, akinek a népen, bár az gonosz volt, megesik a szíve. Ez az Isten, aki nem a gonoszságot kedveli, hanem lehajol, felkínálja magát a gonosz embernek. „Megtérhetsz!”- mondja, ha akarsz! A megtérés Isten ajándéka, ahogyan a hit is. Isten felkínálja végtelenül irgalmas szívét, hogy azzal megmentsen minket. Isten nem a rosszat legalizálja, amit mi elkövetünk, hanem annak ellenére szeretné üdvösségünket.

A második olvasmány legfőbb gondolata ez: „Adja meg nektek dicsőségének gazdagsága szerint, hogy megerősödjetek benső emberré az ő Lelke által, hogy Krisztus a hit által a szívetekben lakjék”. Amennyiben mi Isten szívében vagyunk, mert ő teremtett minket, ő akarta létezésünket, úgy nekünk, Isten gyermekeinek szívünkbe kell vésnünk Krisztus arcát, aki az Atya arca, Krisztus ismeretét, aki az Atya ismerete. Így részesülünk Isten Szentháromságos életében, melyet a szeretet tart össze. Ebben segít minket a Szentlélek.

Jézus Szíve minden szentség forrása is. Az evangélium tanúskodik erről: „nem törték meg a lábszárát, hanem az egyik katona lándzsával megnyitotta oldalát, amelyből azonnal vér és víz jött ki.” Ezt a részt az egyházatyák is úgy magyarázzák, mint a szentségek keletkezését.

Jézus Szentséges Szívének ünnepe mire figyelmeztet? Elsősorban arra, hogy életünk és az egész egyház élete nem saját akaratunktól függ, hanem annak középpontja az isteni akarat. Minden tettünk alávetett Isten szándékának. Jézus Szíve is ezt mutatja. Ő „egylényegű az Atyával”, így hogyan kérdőjelezhetnénk meg azt, hogy a Szentháromság létünk középpontja?

A Szív, melyből vér és víz fakadt, élet számunkra. Nem evilági élet, mert jön egy karambol, és végünk; mert jön egy betegség, és végünk – akár hittünk Jézus Szívében, akár nem. Itt az örök élet az, ami éltet minket, ami reményt ad. Nyilvánvaló, hogy arról nincs közvetlen tapasztalatunk, ám mégis: a Szív ad nekünk jelzést arra, hogy reméljünk az örökkévalókban. Isten országába törekszünk, oda, ahol nincs többé fájdalom, sírás, szenvedés. Jézus Szíve az, ami a mi szívünk „királya és középpontja”. Nem hagyhatjuk, hogy akaratunk uralkodjék szívünk fölött. Nem hagyhatjuk, hogy ösztönünk és önző személyiségünk legyen úrrá szívünk fölött, mely szív irányítója egyedül Jézus Szíve lehet. Az a Szív, ami lehajolt a bűnös és beteg emberhez. Miért ítélkezünk? Miért bántunk meg másokat? Miért sértődünk oly könnyen? Miért, miért, miért? „Emberek vagyunk” – mondják sokan olcsó kifogásként. Nem! Isten gyermekei vagyunk, akik arra törekszenek, hogy Krisztus legyen egyetlen példaképük, vezérük, tanítójuk, mesterük – és üdvösségük.

Jézus Szíve főünnepe alkalom lehet arra, hogy megújítsuk hűségünket Jézus iránt. A szentmisében közénk jön, engedjük, hogy átformáljon minket. Engedjük, hogy Szívének különös tisztelői legyünk a legszentebb Eucharisztiában.

Isten soha meg nem szűnik gyermekeinek Atyja lenni.
(Páduai Szent Antal)

Kyrie eleison - Uram, irgalmazz!

Minden szentmisében imádkozzuk, de mennyire érezzük át, mennyire tartjuk fontosnak, mennyire hat ránk, és legfőképpen mennyire hat Istenre ezen imádságunk? Uram, irgalmazz! Krisztus, kegyelmezz!

Vers

Kerekes Károly OCist: "Ne ítéljetek, hogy meg ne ítéljenek" (Mt 7,1-5)

Ha ember embert ítél, csak torzó lehet,

csúf, mostohán Isten helyébe áll,

megjátszva gőgjében, mit csak Isten tehet, - 

ilyenre örök ítéletnek átka száll.

"Ne ítéljetek, hogy meg ne ítéljenek."

Jézus egy példabeszédében mondja ezt:

A szálka testvéred szemében gáncs neked,

sajátodban a gerendát sem észleled.

Menj, irtsd ki előbb saját gerenda bűnödet,

csak aztán gyomláld mások szálka vétkeit,

mert amilyen mértékkel mér itt lent szemed,

ott fönt olyannal méretnek majd tetteid! - 

Uram, belátom, ez megkísért engem is,

de adj erőt, hogy mostantól senkit, soha!

Világos: minden ember-mérlegnyelv hamis,

ha embertestvért ítél, gőgös, ostoba!

Hadd legyek édes testvér, sose mostoha!

Eucharisztikus egység - Koch bíboros Dublinban

Kurt Koch bíboros a Dublini Eucharisztikus Kongresszus (a kongresszus imája magyarul itt) kezdetén arról beszélt, hogy az egység elsősorban az Eucharisztiában rejlik. Az eucharisztikus vendégszeretetről, az Egyház eucharisztikus ünnepléséről is beszélt. (A bíboros a Keresztény Egységtörekvés Pápai Tanácsának elnöke.) Elmondása szerint már nem az ún. teljes egyházi egység, hanem az eucharisztikus interkommunió a cél. Emlékeztetett a korai egyházra, ahol nem létezhetett egység az eucharisztián kívül.

Az Eucharisztiában az Úr mindig velünk van - Angelus

XVI. Benedek pápa tegnapi Úrangyala imádsága alkalmával kiemelte, hogy Úrnapja minden évben örömünk és hálánk megújítása az Eucharisztia iránt. Fontosnak tartja az Eucharisztia szentmisén kívüli tiszteletét, ezzel kapcsolatban Szent Jusztinusz egyházatyát idézte, valamint VI. Pál pápa Mysterium fidei enciklikáját, amelyben a szentmisén kívüli örömteli és ünnepélyes tiszteletről, az Oltáriszentség imádásáról ír. 

A szentség előtti imádság lehet egyéni és közösségi, de mindkettőnek az a célja, hogy a szentségben jelenlévő Urat hallgassuk. Szűz Mária közbenjárását kérte, hogy az eucharisztikus hit növekedjen és terjedjen. 

Megemlékezett az itáliai földrengések áldozatairól, akik most arra kényszerülnek, hogy az összedőlt templomaikon kívül (amelyekkel együtt az Oltáriszentség is a romok közé került) ünnepeljék a szentmisét. Felhívta a figyelmet a véradás jelentőségére, annak világnapja alkalmából.

Ajánlott cikk: Jézus Krisztus valóságos teste és vére

Indító gondolatok

Mert akiket Isten Lelke vezérel, azok Isten fiai. Nem a szolgaság lelkét kaptátok ugyanis, hogy ismét csak féljetek, hanem a gyermekké fogadás lelkét, amelyben azt kiáltjuk: ,,Abba, Atyánk!' Maga a Lélek tesz lelkünkkel együtt tanúságot, hogy Isten fiai vagyunk. Ha pedig fiai, akkor örökösök is: Isten örökösei, Krisztusnak pedig társörökösei, mert vele együtt szenvedünk, hogy vele együtt meg is dicsőüljünk. (Róm 8,14-17)

Úrnapi körmenet 2011 - Pilisszentkereszt

Köszönjük a fotókat és a videót a készítőnek, és azt, hogy hozzáférhetővé tette.

Úrnapi körmenet - képek a világból

Guatemalában így néz ki a körmenet: fotók
Egy írországi városkában pedig díszkísérettel vonul a Szentség: fotók és szöveg.
Úrnapi körmenet egy modern festő szerint: festmény
A Szentatya tegnap előtti körmenete Rómában: kép és szöveg
A németországi Garmisch-Partenkirchen városkában így ünnepeltek: fotók
Úrnapja az amerikai St. Louis egyházmegyében 2008-ban: fotók
Dublin 1940 körül: fotó
Egy úrnapi körmenet Lengyelországban: fotó
Krakkóban: fotók
Egy érdekes kép a tavalyi Brazíliai úrnapi körmenetről: fotó
Winnipeg, 2010: fotók
Texas, Corpus Christi városban: kép
Washingtoni egyházmegye, Minnesota: képek
Spycimierz, Lengyelország: képek
Felvidék, Szepesség: fotók
Léva, Pöstyén (videó és képek), Lednicróna

Úrnapja Rómában

Csütörtökön este tartották Rómában az úrnapi körmenetet, miután XVI. Benedek pápa ünnepi szentmisét pontifikált a lateráni bazilika előtt. A szertartás közel három órás volt, a videót itt nézheti meg.

A Szentatya beszéde olasz nyelven pedig ide kattintva olvasható.

Archív fotókat várunk

E-mail címünkre várunk olyan régi fotókat (2011-től 1839. augusztus 19-ig), amik Úrnapján készültek. A beérkezett fotókat a blogon közzétesszük.

sztkereszt@index.hu

Veszi egy és ezrek veszik - elmélkedés az úrnapi szekvenciáról

Dícsérd Sion (Sík Sándor fordítása)

Dícsérd Sion, Üdvözítőd,
Jó pásztorod, hű segítőd,
Áldja hangos éneked.
Himnuszt mondj, egész szíveddel,
Szóddal úgyis nem érhedd el,
Méltón nem dícsérheted.
Nagy dologról szól az ének;
Élet élő kútfejének,
A Kenyérnek hódolunk.
Estelén a Vacsorának
A tizenkét tanítványnak
Mit kiosztott Krisztusunk.
Hangosan hát fönnesengjen,
Ujjongjon és égre csengjen
Zengő lelkünk hangja ma.
Mert mit ajkunk most magasztal:
Amaz ünnep, amaz asztal,
Amaz első lakoma.
Ott új Húsvét napja támadt,
Új kötése új királynak,
Régi Húsvét bételett.
Új világtól fut az óság,
Árnyat oszlat új valóság
Fényesség űz éjfelet.
S amit ott tett önkezével:
Emlékére nyilt igével
Hagyta Krisztus végzenünk,
Szent igéktől megoktatva,
Üdvösséges áldozatra
Kenyeret s bort szentelünk.
Ágazatja szent hitünknek:
Testté, vérré lényegülnek,
Bor s kenyér mi volt előbb.
Régi rend itt újnak enged,
Szárnya lankad észnek, szemnek,
Élő hitből végy erőt.
Színében bor és kenyérnek
(Jel csak ez, de más a lényeg!)
Drága nagy jók rejlenek.
Vér bár a bor, test az étel,
Egy is Krisztus, semmi kétely!
Két szín Őt nem osztja meg.
Aki veszi, meg nem osztja,
Meg nem töri, nem szakasztja,
Mindenek épen veszik.
Veszi egy és ezrek veszik,
S minden egyenlőn kapja részit,
Mégis: nem fogyatkozik.
Veszi jó és veszi vétkes,
Ám gyümölcse vajmi kétes:
Élet vagy elkárhozás.
Rossznak átok, üdv a jóknak:
Lásd, az együtt áldozóknak
Végük milyen szörnyü más!
S ha megtört az áldozatban,
Kétség, tudd meg, nincsen abban:
Úgy van ott minden darabban,
Mint a teljes szín alatt.
Őt törés nem törheté meg,
Csak a jelnek (köntösének!)
Színe tört meg, ám a lényeg
Változatlan egy marad.
Imhol angyaloknak étke,
Vándorútunk erőssége,
Édes fiak vendégsége!
Ebeknek oda ne vesd!
Ősi manna ezt mutatja,
Ezt Izsáknak áldozatja,
Bárány vére csordulatja
Képpel írja régen ezt.
Kegyes pásztor, igaz étek:
Édes Jézus! kérünk téged,
Te legeltesd; védd a néped,
Te mutasd meg kegyességed,
Fönn az élők közepett.
Mindenható fejedelmünk,
Éltünk, éltetőnk, szerelmünk,
Engedj asztalodra lelnünk,
S testvérül engedd ölelnünk
Odafönn a szenteket.

Ez az írás liturgikus szövegeink egyik kiemelkedő műve, mondhatni kincse. Sajnos kevés templomban hangzik el, akár csak a szöveg felolvasása.

"Méltón nem dicsérheted". Ha belegondolunk, milyen sokan akarják a szentséget a saját szintjükre "lerántani", fájdalom tölt el minket. Ugyanakkor ott van az öröm, hogy mi nem tartozunk ebbe sorba. Méltó módon nem fogjuk tudni tisztelni a Szentséget, de ha törekszünk, azt Isten már értékeli. Mi lehet méltó mód? Például a térdelés. A térdelés a legkifejezőbb jele a tiszteletnek. Isten előtt a bűnös ember csak leborulni képes. A gőgös marad állva, szinte kérkedve saját méltóságával. Az embernek Isten előtt nincsenek "emberi jogai", "emberi méltósága". Mivel Isten teremtményei vagyunk, ezért van ún. méltóságunk, melyet nem szabad megsérteni. Viszont másik értelmében nincs méltóságunk, mert ami még van is, Istentől van. 

"Régi Húsvét bételett. Új világtól fut az óság." Ki a választott nép? Kik az új szövetség népe? Azok, akiket Jézus vére árán megváltott. "Fut az óság" - Sík Sándor szavai szerint. Sok ember ma is inkább a sötétséget választja, mintsem Krisztussal, a ragyogó világossággal tartana. XVI. Benedek pápa felmutat számunkra egy olyan fényt, amely vezérünk lehet: az Eucharisztiát. Ő egy eucharisztikus pápa, aki életének középpontjába Istent helyezte, ezzel példát adva a világ minden hívőjének. Nem a külső körülmények a fontosak és meghatározók, hanem az, hogy akarom-e imádni méltó módon a legszentebb Eucharisztiát. Minden más ebből fakad.

"Egy is Krisztus, semmi kétely! Két szín Őt nem osztja meg." Az Egyház vallja és tanítja, hogy az Oltáriszentség legkisebb darabja is, mely szemmel látható, Jézus teste. Az elsőáldozóknak pedig a vizsgakérdésekben tanítjuk, hogy a feltámadt Jézus mindkét szín alatt egészen és osztatlanul jelen van. 

A következő versszakban Szent Tamás egy fontos dologra tér ki, és igen hosszasan. Ezzel figyelmeztet, hogy lehet méltatlanul is venni a szentséget. "Veszi jó és veszi vétkes, Ám gyümölcse vajmi kétes: Élet vagy elkárhozás. Rossznak átok, üdv a jóknak". Veszi ez is, veszi az is, de kinek mi lesz a hatása? Üdvöt hoz, vagy éppen kárhozatot? Az Eucharisztia vétele felelősséggel is jár. Gyakori irányzat manapság, hogy elválasztják a lélek állapotát (a szentgyónást) az áldozás pillanatától. Ez is olyan, mint egy vizsga. Lehet halasztani. A pap azt mondja, hogy nem baj, ha bűnben vagy, most áldozz meg, mert így praktikus - "nem kell visszajönnöd, úgyis itt vagy". Utána pedig gyónjál meg. Jobb lenne arra terelni a hívőket, hogy igenis legyen a kegyelem állapotában akkor, amikor áldozik. 

Ennél a szakasznál eszünkbe jut az áldozás módja is. Sokan úgy "veszik", mint a cukrot. Áldozás előtt és után is olyan arckifejezéssel ül vagy áll, mint három gombóc fagyi elnyalása után. Más természetesen átérzi a jelentőségét és hatását. Vannak mániákus áldozók is, akik elmennek egy nap öt misére, és mindegyiken áldoznak. Ez viszont tilos. 

"Ebeknek oda ne vesd!" Kinek jutna ma eszébe az, hogy az Oltáriszentséggel megáldoztassa kutyáját, macskáját? Nyilván az emberi elme képességei határtalanok, ám Szent Tamás figyelmeztet. Méltó legyen az, aki veszi, és nem holmi osztogatható dolog ez, hanem Krisztus szentséges teste. 

"Engedj asztalodra lelnünk, S testvérül engedd ölelnünk Odafönn a szenteket." Ez legfőbb kérésünk Úrnapján: hogy eljuthassunk az örök életre. Az Oltáriszentség is csak addig lesz, amíg Krisztus el nem jön ismét. Utána megszűnik. A mi célunk az örök élet. Nem ez a föld a célunk - itt meghalunk, eltemetnek, és vége, elfelednek. Miért vagyunk biztosak abban, hogy majd csillogó síremlékünk lesz (és az vigaszt ad), vagy hogy valaki majd hoz virágot fölénk? Istenhez tartunk, és ez a szentség segít a közeledésben. Segít, mert hát követel is! Tiszta életre ösztönöz, hogy magamhoz vehessem, és ugyanakkor lehetőséget is ad, mert táplál. 

Add meg Istenünk, hogy megérezzük az Eucharisztia lényegét, az tápláljon minket, hogy eljuthassunk összes szented boldog társaságába!

Úrnapja - liturgikus kisokos

Lüttichi Szent Julianna

Igyekszünk minden ünnepről és az egyházi év minden szakaszáról kellő időben rövid tanítást adni. A közelgő Úrnapja pünkösd utáni második csütörtökön van. A csütörtök fontos nap, hiszen nagycsütörtökre, az Eucharisztia alapítására emlékeztet. Az ünnep keletkezése feltehetően a XII. századi Eucharisztia-kultusszal és az albigens eretnekség romboló hatásaival van összefüggésben. Az úrfelmutatást a szentmisében 1200 körül vezették be Párizsban. Az ünnepet IV. Orbán pápa rendelte el 1264-ben. Ő adott megbízást Aquinói Szent Tamásnak arra, hogy a nap liturgikus szövegeit írja meg (a zsolozsmával együtt). Mai napig ezeket a szövegeket használjuk. 

Az úrnapi körmenetről első adat az 1270-es évek második feléből van. A II. Vatikáni Zsinat utáni liturgikus reform ehhez az ünnephez kapcsolta a IX. Piusz által bevezetett Jézus Szent Vére ünnepet - ez július elseje volt. Így lett az új ünnep neve: Krisztus szent testének és vérének ünnepe. (IX. Piusz pápa egyébként nem jelentéktelen a pápák sorában, noha világi hatalmát elveszítette. Ő hirdette ki 1854. december 8-án a Boldogságos Szűz szeplőtelen fogantatásának dogmáját. Aquinói Szent Tamás tanításához való fordulással a hittudományt és a keresztény filozófiát újraalapozta. Az I. Vatikáni zsinaton pedig kimondta a pápai tévedhetetlenséget.)

Az ünnep bevezetésében Lüttichi Szent Juliannának is szerepe volt. Egy látomásban a holdat látta, abból egy darab hiányzott, mert az ünnepek köréből is hiányzott az Eucharisztia tisztelete. (XVI. Benedek pápa a héten erről is elmélkedett.) Julianna lelkiatyja, a lüttichi püspök 1246-ban vezette be az ünnepet. Jacobus Pantaleon pedig, aki lüttichi fődiakónus volt, később IV. Orbán névvel pápa lett... Orvietóban volt éppen, amikor tudomást szerzett arról, hogy Bolzanóban egy kételkedő pap kezében az átváltoztatott szentostya vérezni kezdett. A véres corporalét 1246. június 8-án mutatták meg a pápának. 

Szent Julianna 1209-ben kapta első látomását, mely ismétlődött. Érdekesség, hogy ebben az évben ment III. Ince pápa elé Szent Ferenc társaival együtt, hogy engedélyt kérjen. A ferences rend lett az Eucharisztia kultuszának fő terjesztője. 

Az ünnep egyik legszebb tétele a szekvencia. Ezen a videón egy tavalyi római felvétel látható a Lateránból.

A szentáldozás bűnbocsátó hatása - Dolhai Lajos írása

Heti témánk az Eucharisztia. Most egy cikket ajánlunk, melyet Dolhai Lajos professzor írt 2002-ben, és a Vigilia folyóiratban jelent meg. A professzor 1937-ben született, a Római Szent Anzelm Egyetemen szentségtani-liturgikus teológia tanulmányokat folytatott. 

Ide kattintva olvashatja el a cikket.

Vers Úrnapjára

Jézus jelen van az Eucharisztiában - Úrnapjára készülünk

Úrnapját ünnepli ma a világegyház, Magyarországon vasárnap. Elmélkedésünk most ebből az alkalomból íródott. 

Jézus az Oltáriszentséget az utolsó vacsorán alapította, mely vacsorát a várakozás hatja át. A Messiás érkezését húsvétkor várták. Jézus új szövetséget is köt, tehát a régit már más dimenzióban kell szemlélnünk. Isten választott népe már új nemzedék, vagyis a vére árán megváltott nép. Az új nemzedék mindaz, aki hisz Krisztusban, és abban, hogy ő az egyetlen út az Atyához.
Christoph Schönborn ezt írja: "Az utolsó vacsorán Jézus felfedi messiási uralmának titkát: az emberek általa fognak élni. A Szent János-i krisztológia gyakran szóban fejti ki azt, amit a szinoptikusok Jézus cselekedeteiben mutatnak meg: "Én azért jöttem, hogy életük legyen és bőségben legyen" (Jn 10,10)."
Joachim Jeremias evangélikus német teológus így fogalmaz: "A megdicsőült földön a megdicsőült testiség által valósággá lesz a teljes közösség Istennel. Jézus majd megszentelt kenyeret, és a hálaadás borát fogja nyújtani - ismét ő lesz az ajándékozó és a szolgáló -, s övéi a megajándékozottak, akik az evéssel és az ivással fogadják el Isten üdvözítő ajándékát: az örök életet."
Az az Eucharisztia, amit itt a szentmisében ünneplünk, elővételezése a mennyei Jeruzsálemnek, az örök életnek. Sokszor panaszként hangzik, hogy nincsenek elegen a szentmisén. Pedig valójában az egész megdicsőült Egyház jelen van. És maga a Szentháromság! Életünk nem lehet sivár, ha meg vagyunk keresztelve! Közösségben vagyunk Istennel és minden kereszténnyel. Ezért lenne oly fontos munkálni az egységet katolikus és katolikus között. Hogyan? Például a liturgiában: ugyanazt és ugyanúgy imádkozom Pilisszentkereszten, mint Dubajban vagy Rómában. Vagy az azonos nyelv! Istennek hála, ma egyre többen kezdik fölfedezni a latin nyelv szépségét és fontosságát. Sokak számára ez még mindig rejtett kincs!
Szentatyánk az Eucharisztia alapításával kapcsolatban ezt írja: "Az utolsó vacsora csak Jézus saját öntudatából származhatott. Csak ő szőhette össze ilyen szuverén módon a Törvény és a Próféták szavainak szálait - az Íráshoz teljes hűségben, fiúi mivoltának teljes újdonságában. Csak mivel ő személyesen mondta és tette mindezt, ünnepelhette az Egyház is a "kenyértörést" kezdettől fogva minden irányzatában, ahogy Jézus az árulás éjszakáján tette."
Jézus eucharisztikus jelenléte kulcskérdés. Nem lehet mellőzni. Milyen jó volna, ha hazánk minden templomában Úrnapján legalább egyórás Szentségimádást tartanának! Milyen jó volna, ha néha betérnénk az Úr elé egy kis időre, akár mise előtt is. Néha szomorú látvány, amikor a templomokat az esti mise után azonnal bezárják. Mintha egy színdarab végén a színházat gondosan kiürítenék és bezárnák. Nem! A szentmise után még legalább pár percet ott kellene időzni, és hálát adni ezért a legnagyobb misztériumért. Azért, hogy Jézus közénk jött. Kedves olvasó! Egy híres hazai lelkipásztor ezt találta mondani több, mint tíz évvel ezelőtt: "Azt a kispapot, aki nem hiszi, hogy Jézus jelen van az Eucharisztiában, nem lenne szabad fölszentelni!" Igen, a keresztény élet központi kérdése ez. Ha elhiszem (teljes értelmemmel és akaratommal hiszem), hogy Jézus jelen van az ostyában, akkor minden további kérdés másodlagos lesz, vagy egyáltalán nem lesz kérdés. Vannak idős papok, akik több évtizeden keresztül bemutatták a legszentebb áldozatot, és életük alkonyán azzal szembesülnek, hogy nincs segítségük! Gondolnánk, hogy van olyan pap Magyarországon, aki négykézláb kényszerül a kutyaháztól a teraszig "csúszni", mert, lám elesett? Vagy a fiatal pap, aki az első kápláni helyén szerzett "sebek" után tulajdonképpen leírt emberré válhat? De mennyi család van, ahol bizony (általában) az anya azért esik áldozattá, mert eljár a templomba!? És az ártatlan gyerek, aki eljön ministrálni, de évekig nem látjuk utána, mert otthon az apa megverte emiatt? Mennyi olyan dolog van, amiről írni sem merünk, mert hát csak a szépet és jót szeretjük!?
Igen. Talán ez a szentség, az Eucharisztia szentsége az, ami - ha hisszük - képes felnyitni szemünket. Micsoda mondata ez Jézusnak: "Hittél, mert láttál. Boldogok, akik nem látnak, mégis hisznek." (Jn 20,29) Aki megtapasztalja egy szentmisében, hogy Jézus MOST jelenvalóvá VÁLT, azt miért ámítjuk? Annak miért adunk mást? Abban van HIT, aki képes leborulni és elhiszi, hogy rajta már csak Jézus segít! Miért nem mondjuk ki végre: legyen mindenki eucharisztikus ember!? Ne zárjuk el a szentséget, és ha valaki leborulva imádni kívánja, hagyjuk őt! Milyen katolikus magatartás az, amikor egy áldoztató pap kineveti a térdelve áldozó (látszólag) megtört hívőt? Jézus kikhez fordult? Kiknek segített? A parázna nőnek, a leprásnak, a bénának, a házasságtörőnek. Ki volt ott a tizenegy mellett az utolsó vacsorán? Júdás, az áruló. Ki lett az első pápa, akire Jézus egyházát építette? Péter, a tagadó. 
Kedves olvasó! Jézus azért jött, hogy a beteget meggyógyítsa. Jézus azért maradt velünk az Eucharisztiában, hogy életet, mégpedig örök életet adjon. Mondjunk egy olyan vallást, ahol ilyen személyes és ilyen szerető az Isten, mint a miénkben! 
Jézus jelen van, mindaddig, míg újra el nem jön, hogy ítélje a világot. 
"Imádunk téged és áldunk téged, mert szent kereszted által megváltottad a világot!" 
Üdvözlégy, Oltáriszentség! 

Megváltott nép vagyunk - úrnapi gondolat

"Jézus teste az Oltáriszentségben nem a halandó, fizikai test, hanem feltámadt teste, isteni megtestesült személyéé. Szent Pál számára így a test és a lélek egy és nem egymás ellentétei. Az úr Krisztus megújít minden dolgot (vö. Jel 21,5) a liturgiában és a liturgia révén, amely megmutatja a földre leszálló új Jeruzsálemet. Így bizonyosak lehetünk abban, hogy a világ folyamatosan meg van váltva, egyszer s mindenkorra és minden nemzedéknek. Nem az utópikus értékek (ma a legalizmus és pacifizmus) üdvözítik az embert, hanem az új törvény és a béke, amelyet egyedül Jézus ad nekünk a liturgiában, és ezt a hit útján érhetjük el." (Nicola Bux)

Úrnapja - Krisztus szent teste és vére

Ferdinand Georg Waldmüller: Úrnapja reggelén
1857, Belvedere Galéria Ausztria

Hajnalban még talán párás az út egy hajnali zápor vagy éjszakai vihar után. A kissé fülledt levegőben néhány ember készülődik, bár már négy vasrácsot szombat este is lehetett látni a házak előtt. Zöldbe borul a boltíves vasrács, majd egyre szebb... Közben a Pilis teteje is előbukkan a lustán emelkedő felhők közül. A plébános már az első mise előtt bejárta a Fő utcát, beszélt a sátort készítőkkel. Közben az aszfalt is eltűnik a frissen vágott fű alatt, amit az emberi kéz rászórt. Az ablakokban szentképek és gyertyák jelennek meg. A nap már felszárította a párát és a vizes faleveleket. És a sátrak! Az egyik piros, a másik fehér, színes, pompás! Egyre jobban átváltozik a falu képe, mígnem megszólalnak a harangok a nagymisére. A férfiak besietnek helyükre, egy nénike elrakja a rózsafüzérét a hátsó padban. Meghúzzák a csengőt, felbúg az orgona. Közben kint talán még több virág és szentkép, gyertya lesz. Ebből az idilli képből még valami (valaki) hiányzik. Minden szép, mindenki meggyónt az ünnepre. A pap lesz képes egyedül arra, hogy ezt a hiányzó vendéget elhívja és befogadja, "leültesse" közénk. Megjött a vendég, a ministráns hármas csengője jelzi. Miután szívünkbe fogadtuk a vendéget, örömünk okán kivisszük őt, megmutatjuk a világnak. A bejáratnál baldachin várja a vendéget. A pap viszi, és elindulnak a virágos utcán. Az elsőáldozók még friss virágszirmokat is hintenek elé. Megjött a vendég! Ünnepeljünk! Itt van! Közöttünk van! Teljes lett az utca és a falu képe, köd már nem borít semmit, és mintha a virágok is szebben állnának a vázákban. Jézus lett a mi vendégünk az Eucharisztiában. Abban a hófehér ostyában közénk jött, "mert szerette a világot kenyérszínbe rejtezett". 

Az Eucharisztia a legnagyobb ajándék számunkra, amit Isten adhatott nekünk. Úrnapján fehérbe öltözik lelkünk is, mert Isten velünk van. Úrnapja üzenete nem lehet más, mint az, hogy "az Isten szeretet". Az a szeretet, amely soha nem hagy cserben, amelyre mindig lehet számítani.

Az Eucharisztia Isten végtelen szeretetének és irgalmának a jele. Olyan jel, ami nem marad meg a szimbólum szintjén, hanem valóság. Úrnapja alkalmával újra fel kell fedeznünk az Eucharisztia szentségének jelentőségét. Életünk sivár és puszta akkor, ha elfelejtjük ezt a szentséget. Csak akkor menekülhetünk meg, ha Istennel tartunk és vele akarunk táplálkozni, mert ő önmagát adja nekünk ebben a szentségben. 

Az Eucharisztiában a feltámadott Jézus valóságosan jelen van. Katekizmusunk így fogalmaz:

"A szentmise közepén a kenyér és a bor Krisztus szavai és a Szentlélek segítségül hívása által Krisztus testévé és vérévé válik. Parancsának megfelelően az Egyház az Ő dicsőséges eljöveteléig folytatja azt, amit az Úr szenvedése előestéjén tett: "Kezébe vette a kenyeret (...)" "Kezébe vette a borral telt kelyhet (...)." A kenyér és a bor titokzatos módon Krisztus testévé és vérévé válnak, ugyanakkor a teremtés jóságának jelei maradnak. A fölajánlásban hálát adunk a Teremtőnek a kenyérért és a borért, "az emberi munka" gyümölcséért, ami előbb a "föld gyümölcse" és a "szőlőtő termése", azaz a Teremtő adományai. Az Egyház Melkizedeknek, a királynak és papnak a gesztusában, amikor fölajánlotta "a kenyeret és bort" (Ter 14,18), saját fölajánlásának előképét látja.

...A szentáldozás elmélyíti egyesülésünket Krisztussal. Az Eucharisztia vételének a szentáldozásban a legfőbb gyümölcse a benső egyesülés Jézus Krisztussal. Az Úr mondja: "Aki eszi az én testemet és issza az én véremet, az bennem marad, én meg őbenne" (Jn 6,56). A Krisztusban való élet alapja az eucharisztikus lakoma: "Ahogy engem az élő Atya küldött és Én az Atya által élek, úgy az is, aki engem eszik, általam fog élni" (Jn 6,57).  

...Az Eucharisztia az Egyház életének szíve és csúcspontja, mert benne Krisztus Egyházát és annak minden tagját társítja a dicséret és hálaadás áldozatához, melyet Ő egyszer s mindenkorra fölajánlott Atyjának a kereszten; ezen áldozat által árasztja ki az üdvösség kegyelmeit testére, ami az Egyház."

Imádlak és áldlak, Isten, rejtelem!

Kenyér- és borszínben titkon vagy jelen.

Néked szívem, lelkem átadja magát,

Mert Téged szemlélve elveszti magát.

Látás, ízlés, érzék megcsalódhatik,

De a hallás rólad hittel biztosít:

Hiszem azt, mit hinnem Isten Fia szab,

Igéd igazánál mi van igazabb?!

A keresztfán rejtéd Isten-voltodat,
Itt a színek rejtik emberarcodat,
De én mind a kettőt hiszem s vallhatom,
Kérve, amit kért a bűnbánó lator. 

Ahogy Tamás látta, nem látom sebed,
Mégis Istenemnek vallak tégedet.
Add, hogy egyre jobban hinni tudjalak,
Tebenned reméljek, s téged vágyjalak.  

Urunk halálára emlékeztető
Áldott Kenyér, élő s embert éltető!
Add, hogy éljen lelkem belőled csupán,
S jóízét tebenned ne veszítse szám!

Kegyes Pelikánom, Uram Jézusom! 

Szennyes vagyok, szennyem véreddel mosom. 

 Elég volna egy csepp, hogyha hullna rá. 

Világ minden bűnét meggyógyítaná…

Jézus, kit csak rejtve szemlélhetek itt! 

Mikor lesz, hogy szomjas vágyam jóllakik? 

Hogy majd fátyol nélkül nézve arcodat, 

leljem szent fényedben boldogságomat! 

 (Aquinói Szent Tamás himnusza az Oltáriszentségről)