Georges Bizet Gyöngyhalászok című operája "a régmúlt időkben Ceylon szigetén" történik. A szövegkönyv az első felvonás helyszínéül ezt írja: "Ceyloni partvidék néhány bambuszházikóval. Kaktuszok, pálmafák. A háttérben, egy tengerbe nyúló magas sziklán hindu templom romjai. Napfényes tenger." "A gyöngyhalászok kunyhóikat gondozzák, táncolnak, isznak, hindu és kínai hangszerekkel zenélnek."
Az első felvonásban Zurgát a gyöngyhalászok királyukká választják. Nadir hosszú évek múlva hazatér a szigetre, ahonnan annak idején azért ment el, mert ő is és barátja, Zurga is Leilát szerették. Most, hogy újra találkoztak fogadalmat tesznek, hogy semmi sem szakíthatja még egyszer meg hosszú és őszinte barátságukat. Egy hajóról lefátyolozott asszony száll a partra. Az istenek szolgálatát bízzák rá: imájával és szűzi életével távol kell tartania a falutól az ártó szellemeket. Nadir felismeri az asszonyban Leilát és a nő is felismeri régi szerelmét.
Nadir áriája (románca) világhírű és közkedvelt ária. Most hallgassák meg Placido Domingo előadásában (1980). (Van, aki szerint ez a világ egyik legszebb áriája.)
A szöveg magyarul:
Felkavar hangja újra, meghat, elbűvöl engem,
őrült a vágy, amely perzselve éled bennem.
Ó jaj, bárhova nézek én, előttem áll,
hol hívogatva int, hol a távolba száll...
Nem, nem! Megöl a kín, önvádam tüze lobban,
nem tudja Zurga még, hogy álnok, hazug voltam.
Megszegtem esküszóm, mert látni vágyva őt,
folyton utána jártam,
követtem, bárhol járt,
eltakart éjsötét
s minden erőm elszállt,
mikor szép énekét
könnyű szél hozta lágyan...
E dallam csendül, érzem,
a pálmalombon át,
így búgja csöndes éjben
vadgalamb a bánatát...
Ó éj, ó bűvös égbolt,
csodálatos varázs,
tündéri, édes arcvonás,
égi látomás - de szép volt!
Csillagfényes éjszakában
olykor varázsa visszatér,
félrelebben fátyla lágyan,
hogyha kél a parti szél...
Ó éj, ó bűvös égbolt,
csodálatos varázs,
tündéri, édes arcvonás,
égi látomás - de szép volt!
Bűbájos látomás,
ne szállj, ne szállj tovább!
őrült a vágy, amely perzselve éled bennem.
Ó jaj, bárhova nézek én, előttem áll,
hol hívogatva int, hol a távolba száll...
Nem, nem! Megöl a kín, önvádam tüze lobban,
nem tudja Zurga még, hogy álnok, hazug voltam.
Megszegtem esküszóm, mert látni vágyva őt,
folyton utána jártam,
követtem, bárhol járt,
eltakart éjsötét
s minden erőm elszállt,
mikor szép énekét
könnyű szél hozta lágyan...
E dallam csendül, érzem,
a pálmalombon át,
így búgja csöndes éjben
vadgalamb a bánatát...
Ó éj, ó bűvös égbolt,
csodálatos varázs,
tündéri, édes arcvonás,
égi látomás - de szép volt!
Csillagfényes éjszakában
olykor varázsa visszatér,
félrelebben fátyla lágyan,
hogyha kél a parti szél...
Ó éj, ó bűvös égbolt,
csodálatos varázs,
tündéri, édes arcvonás,
égi látomás - de szép volt!
Bűbájos látomás,
ne szállj, ne szállj tovább!
Az operát ebben az évben itthon és a környező országokban sem játsszák. Ebben a műfajban még olvashatnak (és hallhatnak) blogunkon más művekről is.
