Advent harmadik vasárnapja, Gaudete vasárnap van. Már "közel" érezzük Jézus érkezését. Sóvárgásunk és kiáltásunk beteljesedni látszik, hiszen Isten emberré lett értünk. Köztünk van, barátunk, akivel bármit megbeszélhetünk, bizalommal fordulhatunk hozzá. Egyedül Isten menthet meg minket. Ahol Istent elfelejtik, a bűn legalizálása és üresség jön létre. Csak Isten töltheti be életünket.
Örvendjünk mindig az Úrban. "Hozzád emelem lelkemet, Uram, Istenem, benned bizakodom." (Zsolt 21,1) Ezekkel a szavakkal kiáltottunk fel advent elején.
"Örüljetek az Úrban szüntelenül! Újra csak azt mondom, örüljetek. Méltányosságotokat ismerje meg mindenki! Az Úr közel van. Ne aggódjatok semmi miatt, hanem minden imádságotokban és könyörgésetekben terjesszétek kéréseteket az Úr elé, hálaadástokkal együtt." (Fil 4,4-6) Szent Pál gondolatai a mai kezdőének szövege. Buzdítás az örömre, mely megfontolt, nyugodt.
Szent Pál a "chaírete" görög szót használja az örvendezésre. Ugyanez szerepel akkor is, amikor Gábriel angyal köszönti Máriát: "Chaire, kecharitoménè!" "Az angyal belépett hozzá és megszólította: 'Üdvözlégy, kegyelemmel teljes! Veled van az Úr! Áldottabb vagy minden asszonynál.'" (Lk 1,28) A görögöknél ez a szó volt a szokásos üdvözlési forma. A szó igazi jelentését nem lehet lefordítani. Magában foglal mindenféle örömöt, a szépséget, egészséget, megváltást. Szent Pál kívánsága, "kegyelem nektek és békesség...", erre a teljes örömre utal. Isten adhat számunkra minden jót, legfőképpen önmagát, mert ő a "legfőbb Jó".
Az Úr közel van. Ez a mai liturgia központi gondolata. A kegyelem, szépség, az öröm az Úrban megváltoztatják az ember arcát, és egymás sugárzó arcában látjuk meg Isten szépségét.
Nem szorongás. Szent Pál ezt mondja: "Ne aggódjatok". Jézus érkezése nem aggódással és félelemmel tölt el minket, hanem örömmel. Az aggodalom sértő lenne Istenre nézve, mert ő arcát felénk fordítja. "Nincs semmi baj, tudjuk, hogy a Megváltó közel van." (Marie des Douleurs) Kis Szent Teréz is azt mondja, hogy egyedül Isten elég neki.
Bízom Istenben, nem félek. "Nézzétek: Isten az üdvösségem! Bizalom tölt el, s nincs bennem félelem, mert az Úr az erősségem, a dicsőítő énekem, és az üdvösségem." (Iz 12,2) Izajás próféta szavai megerősítik a mai liturgia gondolatait.
Isten békéje "minden megértést felülmúl". Akár úgy, hogy felfogása túlmutat az emberi tudat minden erején, akár úgy, hogy többet visz végbe, mint amit képesek vagyunk megragadni (vö. Ef 3,20).
Isten az imádság által megvalósítja kérésünket. Mi magunk nem vagyunk képesek semmire sem, hanem egyedül Isten erejével. Az imádságban várakozunk Jézusra. "Veled van az Úr, a te Istened, az erős Szabadító! Örül majd neked nagy örömmel, újjáéleszt szeretetével, örül majd neked ujjongó örömmel, 18mintha ünnepet ülne." (Szof 3,17) Krisztus csendje, mely az Eucharisztikus advent misztériuma, forrása minden örömünknek. Csatlakozz hozzá csendben, és megadja az örömet, szeretetét, amellyel ápol téged, felfedi magát, mint a lélek vőlegénye.
Krisztus szeretete az oltáron válik jelenvalóvá, mert legnagyobb ajándéka számunkra az áldozata. Számunkra, akik "még azt sem tudjuk, hogyan kell helyesen imádkoznunk" (Róm 8,26), a Lélekben leszünk képesek Krisztushoz megfelelő módon imádkozni. Az Eucharisztia szentsége a mi örömünk. A kenyértörés az isteni öröm.
"Újra csak azt mondom, örüljetek." Jöjj el, Urunk, Jézus!
