A SZENT KERESZT OLTALMÁBA AJÁNLOTT BLOG. XVI. BENEDEK PÁPA ÉS ACKERMANN KÁLMÁN ATYA TISZTELETÉRE AJÁNLOTT BLOG.

2011. december 8., csütörtök

Az "új evangelizáció" - II. rész

Néhány napja kezdtünk egy sorozatot, melyben az új evangelizációról gondolkodunk. Felelevenítettük, hogy Szentatyánk meghirdette A hit évét, hazánkban az új evangelizáció a téma, és Rómában jövőre lesz a püspöki szinódus. II. János Pál pápa és XVI. Benedek pápa „új evangelizációról” szóló gondolatait is felidéztük. Előző cikkünkben a záró kérdés ez volt: "hol (miben) találjuk meg az evangéliumot?" 
Tegnap (2011. december 7.) XVI. Benedek pápa 14 új tagot nevezett ki az Új Evangelizáció Pápai Tanácsába. Az új tagok sokszínűsége meglátszik abban is, hogy mivel foglalkoznak: van köztük karizmatikus, dogmatika professzor, biblikus professzor... „A lelki adományok ugyan különfélék, a Lélek azonban ugyanaz.” (1Kor 12,4) Szent Pál ezen mondata arra figyelmeztet, hogy adományainkat egy és ugyanazon dolgora használjuk: Isten dicsőségére. Mi lehetünk különfélék és adottságaink lehetnek sokfélék, különbözőek, de ez nem lehet soha a széthúzás alapja, oka. A mi lelki adományaink az Egyház épülését és dicsőségét kell, hogy szolgálják. Különben miért kaptuk volna azokat? Tudatosítani kell azt is: adomány, tehát kaptuk! Mi nem tettünk érte semmit sem. Éppen ezért épségben, kamatostul kell visszaadnunk annak, akitől azt kaptuk. Így válik érthetővé, hogy az adományokkal csakis Isten szándéka szerint bánhatunk. Hogyan ismerjük meg Isten szándékát? „Aki engem látott, az Atyát is látta.” (Jn 14,9) Jézus egyértelművé teszi, hogy ő Istentől jött, Isten akarata szerint jár el, cselekszik. Az ő példája hiteles, mert ő maga a Szentháromság második személye. Aki Jézus életét „megtanulja”, elsajátítja, az már szent, és hasonló Teremtőjéhez.
Csodálatos a szent háromnap liturgiája. Ebben van egy apró, de nem lényegtelen motívum, miszerint fokozatossággal tárul elénk a krisztusi engedelmesség lényege. Egyben az is, hogy mit akart Jézus megmutatni (létrehozni) Isten szándékával. Nagypénteken tárul fel, hogy „a kereszthalálig” volt engedelmes. Előtte a zsolozsmában csupán ezt imádkozza az Egyház: „Krisztus engedelmes volt értünk mindhalálig.” Nagypénteken tovább megy, majd nagyszombaton, amikor „az Egyház Jézus sírjánál időzik” feltárul egy mélyebb titok: „ezért Isten felmagasztalta”. Az a Jézus, aki megmosta tanítványai lábát, megtörte a kenyeret, parancsot adott és vérét ontotta a kereszten, immár feltámadása után Isten jobbján ül! Aki igaz módon szeretné megülni a húsvét ünnepét, annak mindenre figyelnie kell. Nem véletlen talán az sem, hogy annak a pár napnak a liturgiája a „legösszetettebb”. Hitünk összetett. Jézus búcsúbeszéde is mennyi lényeges, olykor elfelejtett mélységre világít rá! „Értük szentelem magamat, hogy ők is szentek legyenek az igazságban.” (Jn 17,19) Az apostolokért imádkozik Jézus az utolsó vacsorán. Mi ez, ha nem annak a szándéknak a kifejezése: Jézus értünk ontott vére, az áldozat a forrása a mi szentté válásunknak. Ez az új evangelizáció egyik titka: amennyiben hiszem, hogy a szentmisén Jézus keresztáldozata vértelen módon történik,   (a pap pedig "in persona Christi" cselekszik!) és hitem az apostolok hitén áll, akkor leszek képes másoknak felragyogtatni az Igazságot. 
A szentek a missziók példaképei. Ők nem akarták kiplakátolni hivatásuk forrását, hanem a „cselekvő szeretet” által mutatták meg a világnak, immár örökké, hogy „Isten a szeretet”. Missziójuk és „új evangelizációjuk” célja és forrása ugyanaz volt: az a Krisztus, aki szeretetből és engedelmességből vérét ontva kiengesztelte az emberiséget. Aki ezt szem elől veszti, az csupán módszereket és ötleteket keres, vagy talál ki, annak érdekében, hogy többen legyenek a templomban. 
Mi a valódi evangelizáció alapja? Isten gyűjti egybe a hívő közösséget, vagy a plakát és reklám, produkció?
Hamarosan folytatjuk...
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...