Szent Ferenc, Szent Domonkos, Aquinói Szent Tamás, Boldog Duns Scotus, Nagy Szent Albert, IV. Lateráni zsinat, ... A teológia fénykora, csúcsa az idő, melyet ezek a nevek fémjeleznek. Az Anyaszentegyház ma ismét egy nagy szentről, Albertus Magnusról, Nagy Szent Albertről emlékezik meg.
Alexander de Hales ferences, Nagy Szent Albert és Aquinói Szent Tamás domonkos szerzetesek voltak. A két nagy koldulórend ott van a fiatal és forrongó egyetemi környezetben, ahol a kibontakozás feltételei legjobban adva vannak még akkor is, ha a világi papok és az egyetem néha küzdött a szerintük túlzottan szentszéki befolyás alatt álló szerzetesek ellen.
Alexander Hales 1231-ben megalapította a párizsi konventuális iskolát, ahová özönlöttek a fiatal szerzetesek, közöttük a Rend egy jövendő generálisa, a toszkánai Johannes Fidanza, rendi nevén Bonaventura.
A Kisebb Testvérek Szent Ferenc szabad lelkiségétől áthatva a filozófiát nem az emberi tudásvágy gyümölcsének, hanem egy vallásos irányzatnak tekintették. A ferencesek csak annyiban foglalkoztak a filozófiai tanulmányokkal, amennyiben azok a teológiai dogmákat szolgálták, ugyanakkor hivatkoztak a platóni eszmékre és Szent Ágoston tanítására: az univerzum változó ciklusoknak van alávetve, Isten léte nyilvánvaló, az ideák világa egységes és egyszerű, a fizikai világ önállósága lehetetlenség.
A prédikátorok rendje (domonkosok) kerülte a profán bölcsesség és a keresztény hit letéteménye közötti radikális szakítást. Céljuk az volt, hogy nyugat számára érthetővé tegyék a görög gondolkodást, tudományt. Arisztotelész műveit fordították görögből vagy arabból.
Kölni Albert (Párizsban tanár 1245-ben) volt az első nagy keresztény peripatétikus (ők Arisztotelész követői voltak, aki állítólag sétálgatás közben tartotta előadásait, vagy vitatkozott tanítványaival.) Albert ezt írja: "Hit és erkölcs dolgában inkább kell hinni Szent Ágostonnak, mint a filozófusoknak, ha nem egyeznek a vélemények, de amikor az orvoslásról beszélünk, én inkább Gallienuszra vagy Hippokratészre bízom magam, ha a természetről van szó, Arisztotelészhez fordulok vagy olyan valakihez, aki jártas ezen a területen."
Nagy Szent Albert tanítványai között volt Aquinói Szent Tamás. Albert Padovában végezte el az egyetemet. 1223-ban csatlakozott a domonkos rendhez. Később Németországban tanult teológiát, majd a párizsi egyetem tanára lett. Ott fordította Arisztotelész műveit latinra. Kommentárokat írt a Szentíráshoz, érdekelte a természettudomány is. Sokszor kémlelte az éjszakai égboltot, vagy kíváncsian tekintett a szivárványra is.
A tejutat is vizsgálta, valamint a kristályokat, a fénytörést.
Élete utolsó két évtizedében a kölni dominikánus kolostorban élt és a rend ottani iskolájában tanított. Hatalmas, teljes egészében máig is feltáratlan és publikálatlan életművében kora egész tudományosságával foglalkozott.
Ontológiájában és ismeretelméletében a mérsékelt realizmus álláspontját vallotta és a hierarchikusan rendeződő szellemi és anyagi létezőket Isten, mint első intelligencia kiáradásának tekintette.
Élete utolsó éveiben nagy határozottsággal állt ki a párizsi egyetem nyilvánossága előtt addigra már elhalt tanítványa, Aquinói Szent Tamás felfogása védelmében, akit az augusztiniánus ferences teológusok racionális intellektualizmusa miatt hevesen támadtak. A közkeletű augusztiniánus felfogással szemben az emberi akarat szabadsága mellett foglalt állást és azt hirdette, hogy a bűn megrontotta ugyan az emberi természetet, de a lélekben vannak, maradtak olyan 'isteni' szikrák, sajátos antropológiájának alapfogalmai, amelyek képessé tesznek az üdvözülésre. Arisztotelizmusának Aquinói Szent Tamás, misztikus-ezoterikus látásának Meister Eckhard volt az örököse; a hagyomány szerint ez utóbbi élete utolsó éveiben volt tanítványa Kölnben. Tanítványai és azok követői egy csoportja, az albertizmus hívei a tomistáktól és a misztikusoktól független irányzatként egészen a XV. századig nyomon követhetők a katolikus gondolkodás történetében.
Teológiáját jellemzi a pontosság és tisztaság, de ezt a szisztematikus renddel ötvözve Aquinói Szent Tamás tette teljessé. Az ő "Summa Theologiae" című műve a teológia egyik alapköve.
Végül egy érdekesség: Kölnben található a három napkeleti bölcs ereklyéje, Boldog Duns Scotus sírja, és Nagy Szent Albert sírja.
Nagy Szent Albert műveit (Opera Omnia) először Peter Jammy OP. adta ki 1651-ben Lyonban. Több művét 1890-1899 között Párizsban is kiadták.
Honlapajánló:
Albertus Magnus Institut (Bonn)
Albertus Magnus College (Connecticut)
Albertus Magnus Schule (Wien)
 |
| Boldog Duns Scotus sírja |
 |
| Nagy Szent Albert sírja |
 |
| A három bölcs ereklyéje |
