A SZENT KERESZT OLTALMÁBA AJÁNLOTT BLOG. XVI. BENEDEK PÁPA ÉS ACKERMANN KÁLMÁN ATYA TISZTELETÉRE AJÁNLOTT BLOG.

2011. március 31., csütörtök

Liguori Szent Alfonz Mária (1696-1787)
teológus, egyháztanító,
a redemptorista rend megalapítója, püspök,
az erkölcsteológia egyik legjelentősebb alakja

2011. március 29., kedd

Emberek és istenek


2011. január 27-én mutatták be Magyarországon az Emberek és istenek című francia filmdrámát.
Hazánkban és Franciaországban is sikerfilm lett. A film igaz történetet örökít meg: a kilencvenes évek derekán az Atlasz-hegységben, az algériai Tibhirine-ben él – jó kapcsolatot ápolva a helyi muszlimokkal – egy kis francia ciszterci közösség. A békés szerzetesi életet azonban fenekestül felforgatják az iszlám szélsőségesek, akik folyamatos nyomás alá helyezik a kolostor tagjait.
A szerzetesek azonban szembenéznek a halálos fenyegetésekkel, és – részben a helybéliekkel való jó viszony, valamint az őket övező tisztelet miatt – a biztonsági szempontok ellenére sem cserélik fel algériai kolostorukat békés francia közösségre.
Így azután az sem éri meglepetésként őket, hogy egy márciusi éjszakán a Fegyveres Iszlamista Csoport (GIA) elnevezésű szélsőséges gerillaszervezet behatol kolostorukba, és elhurcol hét szerzetest. A hegyek közé viszik őket, és – ez már a film elbeszélésén túli valóság – két hónapig rabságban tartják, majd barbár kegyetlenséggel végeznek velük. Levágott fejüket az algériai hatóságok találják meg, testük nyughelye a mai napig ismeretlen.
A ciszterciek elrablása előtt már korábban meggyilkoltak három apácát, és a Tibhirine-i szerzetesek kivégzése után nem sokkal, 1996 augusztus elsején merényletben végeztek Pierre Claverie-vel, Oran katolikus érsekével is. Az iszlám fundamentalizmus ráadásul nem csak múlt, hanem jelen is. Algéria ma is forrong, legutóbb 2007 decemberében történt merénylet Algírban: egy robbantásban 31 ember – köztük 17 ENSZ-alkalmazott – vesztette életét. Ezt a merényletet azonban már nem valami hazai szervezet, hanem a globalizálódó terrorizmus legveszélyesebb szervezete, az Al-Kaida hajtotta végre. (mindennapi.hu)
A film kritikája a hazai médiában igen kedvező. Egyik honlap ezt a kérdést teszi fel a film kapcsán:  „Mennyire hívő az ember, ha éppen a saját életéről van szó? Mit jelent a vallás, mit a közösség és mit a személyes felelősség?”
A filmet a Cirko-Gejzír és az Uránia is vetíti.

Jézus szenvedéstörténete - III.

Jézus a főtanács előtt
A szinpotikusok kétféle pert mutatnak be: vallási és politikai per Pilátusnál (főtanács előtt). Jánosnál háttérbe szorul a főpapok előtti per. Annáshoz, az öreg főpaphoz viszik, és Pilátus ítéli el.
Jézus perével kapcsolatban felvetődik az időpont kérdése. Ugyanis nem lehetett járkálni, ezért a tömeg összeverődése problémás. Cirenei Simon a mezőről jött, onnan ugyanis befelé (a városba) lehetett jönni.
Ha valaki messisási igénnyel lépett fel, önmagában nem volt probléma. Jézusnál a probléma az volt, hogy ő ezt mondta: „a Mindenható jobbján ül és eljön az ég felhőin” ítélni. Azonban csak Isten ítélhetett, ember nem. A főtanácsban azonban Jézus ellen tanúskodnak, hogy a templom ellen beszélt. Ez igazi vád volt számukra.
A főpapi testületről Márk annyit mond, hogy mind ott voltak, vagyis a tanács határozatképes volt. Péter is ott volt messzire, követte Jézust – most virraszt, hiszen az imént még fogadkozott. A tűznél való melegedés említése az időjárásra utal, ugyanis (mint már említettük) húsvét előtt még hűvös volt éjszaka.
Jézus kihallgatásakor bizonyítékot kerestek ellene. Ez egy előre megtervezett koncepciós per, amelyben biztosra akarnak menni. Az ítélethez két tanú egybehangzó állítása kellett – csakhogy sokan hamis tanúk voltak.
Jézus hallgatása a kérdésekre az ószövetségi szenvedő Szolgára utal (Iz 53,7).
Jézus utal Messiási létére, amikor kérdezik: „Te vagy-e a Krisztus, az Áldott fia?” A messiást, mint királyt Isten fiának tekintették. De nem közvetlenül Isten fiának, hanem tipikus jelzője volt a „Dávid fia”. Az Áldott megnevezés nyilván Istenre utal, ainek nevét (JHWH) nem volt szabad kimondani. Ezután Jézus idézi az Ószövetséget válaszában: „látni fogjátok az Emberfiát, amint a Mindenható jobbján ül és eljön az ég felhőin.” Ezzel a messiási titokszerkezet feltárul. Káromkodásnak vélték természetesen, ami halállal büntetendő. „Köpdösni kezdték, ököllel ütötték”. Ez is utalás az izajási Szenvedő Szolgára: „Hátamat odaadtam azoknak, akik vertek, arcomat meg, akik tépáztak. Nem rejtettem el arcomat azok elől, akik gyaláztak és köpdöstek.”
Péter tagadása
Márk evangéliumában egyfajta fokozás ismerhető fel a jelenetben.
1.Péter-szolgáló-Péter tagad, mintha nem értené.
2. Péter-szolgáló a többieknek-Péter ismét tagad
3. Péter-ott állók-Péter esküdözik és tagad
A kakas utalás az éjszaka legsötétebb órájára. Jézus megvallja magáról, hogy ő kicsoda, követője azonban megtagadja. Péter viszont megbánja azonnal, amikor Jézus szavai eszébe jutnak. A görög szó, mely a sírásra utal kettőt jelent. „Epilabón”, vagyis fölvette fejfedőjét és betakarta fejét, vagy sírni kezdett.
Pilátus előtt
Politikai per, mert Jézus a zsidók királyának vallotta magát. Izraelben pedig a Hasmoneus-dinasztia kihalásával megszűnt a királyság.
Pilátus hozzáállása pozitív Márk szerint. Kezdeményezi ugyanis Jézus elbocsátását, szerinte Jézus ártatlan. Márk latinoknak írta evangéliumát, így a római birodalom képviselője nem talált vétket Jézusban. A főpapok izgatták fel a tömeget. A halálos ítélethez szükség volt a római hatóság engedélyéhez, övék volt a „ius gládii”. Lukácsnál élrdekes módon a főpapok vádja ez is: „megtiltja, hogy adót fizessünk a császárnak”. Mit is mond Jézus? Azt, hogy ami a császáré, azt adjuk oda neki...
A húsvéti amnesztia szerint elbocsátanak ilyenkor egy rabot, akit a nép kér. Természetsen nem Jézust kérték, hanem Barrabást. Ha nem feltétlenül húsvéthoz kötődik, az „alkalmanként” mindenféleképpen igaz, és Jézus perében is leginkább a felelősöket hangsúlyozza.
Pilátus továbbra is menteni akarja Jézust, de a tömeg Jézus ellen kiabál. Barrabás valóban politikai lázadó volt, ám a nép mégis Jézust tartja bűnösnek. Pilátus végül enged a zsidók akaratának. Máté említi a feleségét is, akit a keleti Egyház Claudia Prokula néven szentként tisztel. Az ostorozás lehet önálló büntetés is, vagy előkészítés a megfeszítésre. Célja, hogy megtörjék az illetőt, akik egyébként is napokig szenvedtek még a kereszten. Az ostorra voltak erősítve csontok, kődarabok és fémek. Így az nyílt sebet is okozott.
A szenevdésleírások nem túl részletesek, inkább csak a tényekre hagyatkoznak, ezzel is nő tekintélyük.
Jézust egy csapat kigúnyolta. Ez lehetett 600 vagy 200 fős. Ez a katonaság egységét fejezi ki az evangéliumban. Ismét a királysággal gúnyolják. A bíbor színű köpeny, amit ráterítettek a vezetés, uralom színe. A korona és a jogar is az uralom jelei. A nád a gúny eszköze itt.
A kereszthalál és a sírbatétel
Márknál Jézus keresztre feszítésekor vannak tanúk, ezzel a hitelességet hangsúlyozza.
A kivégzésnek és a temetésnek lakott helyen kívül kellett történnie. A kereszt, melyet Jézus vitt, nem a teljes volt. Csak a gerendát kellett vinnie, a másik már a földbe volt állítva.
Cirenei Simon alakja példaértékű. Márk szerint ugyanis a kereszthordozás tanítványi kötelesség.
Golgota: héberül Gulgólet, arámul golgota, magyarul koponya. Ez volt a kivégzőhely.
A mirhával kevert bornak kábító hatása van. A Példabeszédek könyvében ezt olvassuk: „A kétségbeeső kapjon erős italt, és bort az elkeseredettnek adjátok. Hadd igyék, aztán felejtse nyomorát, és ne gondoljon többé a kínjaira.” (Péld 31,6) Jézus azonban ezt nem fogadta el, mivel tudatosan vállalta a szenvedést bűneinkért.
A rómaiaknál szokás volt a ruhán való osztozkodás. Itt is a Zsoltáros szava jelenik meg: „elosztották maguk között ruháimat, s köntösömre sorsot vetnek”. (Zsolt 22,19)
A harmadik óra Márk szerint az idő haladását jelenti, nem pedig pontos időt. Ez egyébként kilenc óra lenne. Jánosnál hat órakor, azaz 12 órakor. A jánosi óra mögötti jelentés: akkor kezdik a bárányokat a templomban leölni.
A felirat Jézus feje fölött jogszokás volt. Ráírták a vádakat. Itt a politikai vád szerepel.
A két lator, rabló lehetett Barrabás társa is, de nem biztos.
Jézust a kereszten is kigúnyolják. A gúnyolódásnak az egyik jele a fejcsóválás volt. Ez is a Zsoltárokra utal: „Mindaz, aki lát, gúnyt űz belőlem, elhúzza száját és csóválja fejét...Az Úrban bízott, hát mentse meg, segítsen rajta, ha szereti!” (Zsolt 22,8-9)
Márknál a titokszerkezet akkor éri el csúcsát, amikor Jézus meghal. A sötétség az ítélet napjának jele, amely most következik be Jézussal kapcsolatban. Nem lehet napfogyatkozás, telihold idején ugyanis szemben áll a hold és a nap. Ezenkívül egyszerű természeti jelenségként írja le. Ez szimbolikus utalás Ámosz 8,9-10 versekre.
Jézus halálakor a templom függönye kettészakad. Ez is ószövetségi kép. Ami eddig takarva volt, az most nyitottá vált, megnyílt az Istenhez vezető út, melyet függöny zárt el. Szabad út nyílik Istenhez.
A pogány százados elismeri, hogy „valóban Isten Fia volt” Jézus. Ez őskeresztény hitvallás. A pogányokat is elérte a hit, ők is a hitre jutottak.
Az asszonyok Jézus keresztjénél: a tanúságtevők. Nem enged az evangélium a képzeletnek, hanem a tényekre támaszkodik, azt írja le. Az asszonyok lesznek az üres sír tanúi is.
Jézus korai halálán Pilátus csodálkozik: ez jele a halál valódiságának. Jézus temetése pedig méltó módon történik meg a halálához képest. Ezzel siettek, hiszen készület napja volt, és nem volt szabad temetni szombaton. A rómaiak nem temettek, hanem megvárták, míg az állatok hordják el a halott maradványait. Ez zsidó kiváltság volt Jézus esetében. Pilátus kegyet gyakorolt.

Keresztút a Colosseumban

A kép illusztráció
Idén XVI. Benedek pápa egy apácát kért fel a hagyományos nagypénteki keresztút elmélkedéseinek megírására. Ezt hatéves pontifkátusa alatt először teszi. II. János Pál pápa kétszer kért fel nőt az elmélkedések megírására (1993-ban és 1995-ben, de a 2002-es megírásakor is öt nő vett részt az írásban).
Maria Rita Piccione Ágostonos-remete Olaszországban. Székhelyük a római Santi Quattro Coronati Kolostor.
A média és a hívők egyaránt jelentős döntésnek és üdvözlendőnek tartják a Szentatya döntését.

Az első helyen

Bármennyire is csal a látszat a szellemi és kulturális igények terén, XVI. Benedek pápa legújabb könyve, a Názáreti Jézus II. a kiadók elsőszámú eladott könyve a boltokban. A könyv három hete kapható. 1,2 millió példányban és nyolc nyelven jelent meg eddig. Olaszországban 300.000, Németországban 200.000 és Franciaországban 120.000 példányban kelt el eddig. A pápai könyvek amerikai kiadójának vezetője szerint "egyértelmű: a pápát érdekli az emberek segítése abban, hogy Valakit megismerjenek és szeressenek". New Yorkban a könyv napok óta Bestseller.
A Szentatya Jézusról szóló írásának második kötete a nagyhétről szól: a jeruzsálemi bevonulástól a feltámadásig.
Ravasi bíboros így fogalmaz: "a pápa arra törekszik, hogy a történelmi jellegű elemzés mellett mélyebb, bensőségesebb és teológiailag megalapozottabb magyarázatot adjon Jézus alakjáról."
A Szentatya a könyvben Jacob Neusner amerikai zsidó tudós gondolataiból is merít. Ő azt állítja, hogy Benedek pápa már elért valamit, amit a modern történelemben a Szentírással kapcsolatban még senki. Méltatta a könyvben lévő teológiai és történelmi "együttest", mely a zsidók számára mintegy "enyhületként" jelenik meg.
Az első kötetbe Neusner könyvének gondolatait beépítette a pápa: "Egy rabbi Jézussal beszélget".

A böjtölésről

A böjtölést sok hívő nem csak a nagyböjt idején gyakorolja. Szép hagyomány (lelket építő és Istenhez emelő) a pénteki böjtölés - hústól való tartózkodás. A hús alapvető élelmiszer, mely szükséges az emberi szervezetnek. A Jézus kereszthalálára való emlékezés pedig szintén szükséges. Egész évben lehetőség van rá, hogy a pénteki napot egészen Jézus keresztjének szenteljük, arról elmélkedjünk. Ez megnyilvánul az ételtől való tartózkodásban is, de az önfegyelemben is - ami talán még nehezebb. (A sok hús pótolható egyéb finomságokkal is - azonban nem jogi szemléletmódra van szükség a böjtölésben..., az nem visz előbbre.)
Ezen a héten ugyanakkor összekapcsolódik a böjt és az alamizsna is, hiszen élelmiszert gyűjtünk a plébánián a rászorulóknak.

A böjtölésről az Ószövetség így ír: 
"Aztán ott, az Ahava-folyó mellett böjtöt hirdettem, hogy megalázkodjunk Istenünk előtt, és szerencsés utat esdjünk ki magunknak, gyermekeinknek és minden jószágunknak. ...  így hát böjtöltünk és könyörögtünk Istenünkhöz, és ő meghallgatott minket." (Ezd 8,21-23)
"Ennek a hónapnak huszonnegyedik napján Izrael fiai összegyűltek, vezeklőruhát öltöttek, hamut szórtak a fejükre és böjtöltek." (Neh 9,1)
Amikor Istent Teremtőnknek valljuk meg, akkor nem tehetünk mást, mint tudatára ébredünk teremtettségünknek. Ez együtt jár azzal, hogy felismerjük kicsinységünket. Nem lettünk volna önszántunkból, és akkor sem, ha csupán szüleink akartak volna minket. Ha Isten nem akarta volna létezésünket, nem születtünk volna meg. Ennek felismerése a leborulással jár, vezekléssel. Vezeklés azért, mert a bűn miatt elszakadtunk Istentől, ám ő mindig megszólít (ld. szamariai asszony története). A böjt összeszedettséget kíván meg: elhatározást, időt és lelkületet. Isten meghallgatja azt, aki böjtöl és "megalázza" magát. Krisztus példája nyomatékossá teszi az Ószövetségben írtakat.
Többet ér a böjt imádsággal meg az alamizsna igazságossággal párosulva, mint a nagy vagyon, ha jogtalansággal jár együtt. Jobb alamizsnát adni, mint aranyat gyűjteni. (Tób 12,8)
Az oltárt is szőrzsákkal borították le. Hangosan, egy szívvel és buzgón könyörögtek Izrael Istenéhez, ne engedje, hogy gyermekeiket lemészárolják, asszonyaikat elrabolják, örökrészük városait lerombolják, s a templomot megszentségtelenítsék és gyalázattal és gúnnyal illessék a pogányok. Az úr meghallotta szavukat és tekintetbe vette szorongattatásukat. A nép napokon át böjtölt egész Júdeában és Jeruzsálemben a mindenható Úr szentélye előtt. (Jud 4,9-13)
Böjtöltek, sírtak és jajgattak. Sokaknak hamu meg szőrzsák lett a fekvőhelye. (Eszt 4,3)
Böjtöljetek értem! Három nap és három éjjel semmit se egyetek és ne is igyatok! Magam is ugyanígy böjtölök szolgálólányaimmal. (Eszt 4,16) 
A böjtölésnek jelei is vannak. A templom ilyenkor nincs díszítve, csak a főünnepeken. A liturgikus szín a viola, mely a bűnbánat színe. Az oltár üres, csupán a gyertyák és a feszület áll rajta. Egybefonódik az alamizsnával is a böjt. Ez is jel, vagyis a szegényeknek szánt adományainkat Isten elé visszük mintegy jeleként az igazságosságnak (iustitia).
Ninive lakói hittek az Istennek. Böjtöt hirdettek, nagyok és kicsik egyaránt zsákruhát öltöttek. (Jón 3,5)
Böjtöltek azon a napon, vezeklőruhát öltöttek, hamut szórtak a fejükre és megszaggatták ruhájukat. (1Mak 3,47)
Három napig térdre borulva, könnyek közt böjtölve, szüntelenül könyörögtek az irgalmas Istenhez. (2Mak 13,12)
A böjtölő ember keresi és felismeri az irgalmas Istent. Szívében tudja, hogy Isten előtt mi kedves és mi nem az. Ezért felismeri bűnei nagyságát és "sokaságát", vezekel. A hit böjtöt követel meg. A hit ismerete és Isten ismerete szükséges ahhoz, hogy a keresztény ember felismerje a bűneit. Ha nem tudom, mi a bűn, és ki előtt bűn, akkor nem tudom beismerni sem, és akkor nem tudok kiengesztelődni Istennel - eltávolodom tőle. A böjt közel visz Istenhez, megmutatja az ő hangját, Igéjét.

Az Újszövetség gondolatai a böjtről: 
Amikor böjtöltök, ne öltsetek olyan ábrázatot, mint a képmutatók, akik komorrá változtatják arcukat, hogy lássák böjtölésük! Bizony mondom nektek: megkapták jutalmukat. Te, amikor böjtölsz, kend meg fejedet és mosd meg arcodat, hogy ne lássák rajtad az emberek, hogy böjtölsz, hanem csak Atyád, aki a rejtekben is ott van! Akkor Atyád, aki a rejtekben is lát, megjutalmaz. (Mt 6,16-18)
Mindamellett ezt a fajtát nem lehet másképp kiűzni, csak imádsággal és böjttel. (Mt 17,21)
Özvegyen maradt. Már nyolcvannégy esztendős volt. Nem hagyta el a templomot soha, éjjel-nappal böjtben és imádságban szolgált. (Lk 2,37)
Az egyházak élére (kézrátétellel) elöljárókat rendeltek, és imádkozva, böjtölve az Úr oltalmába ajánlották őket, akiben hittek. (ApCsel 14,23)
Az igazi böjt nem látszik meg. A belsőt tisztítja meg a gonosz dolgoktól, és teszi tisztává az egész embert. A fiatalt és öreget egyaránt. Istennek úgy lehet igazán élni, ha életünkben van rendszeres és buzgó böjtölés. Olyan böjtölés, mely Isten miatt van - nem csupán léböjt, vagy méregtelenítés. Méregtelenítés, amennyiben a Sátán életünk egyik legnagyobb mérge.
A komoly döntések előtt sem árt böjtölni. Egy nagy feladat, munka előtt, gyermekünk születése előtt, egy életre szóló elköteleződés előtt: a böjtben ismerjük fel Isten szándékát.

A mai napig érvényben lévő Tridenti Zsinat határozata: 
13. kánon. Ha valaki azt állítaná, hogy a bűnökért járó ideig tartó büntetésekért legkevésbé sem lehet Krisztus érdemei által Istennek eleget tenni az általa adott kellemetlenségek türelmes elviselésével, de a pap által kiszabott elégtétellel sem, sőt az önként elvállalt böjtökkel, imákkal, alamizsnákkal, és a jámborság egyéb tetteivel sem, s ezért a legjobb bűnbánat csak a megújított élet: legyen kiközösítve. (DH 1713) 
A Vienne-i Zsinat így ír: 
Hogy böjtölni nem kell az embernek, sem imádkozni, miután a tökéletesség ezen fokára eljutott; mivel akkorra az érzékiség olyan tökéletesen alá van vetve a léleknek és az értelemnek, hogy az ember szabadon megengedhet testének bármit, ami csak neki tetszik. (Kr. u. 1312) (DH 892) 
A böjtölés segít az üdvösség elnyerésében és a tökéletessé formálódásban. Aki nem törődik lelkével és testével, szellemével és pszichéjével, az könnyen elkallódik. A tökéletesedés útja a böjt.

Végül meg kell említeni a Katolikus Egyház Katekizmusát is ebben a kérdésben.
1387 E szentség (az Eucharisztia) vételének méltó előkészületeként a hívőknek meg kell tartaniuk az Egyházuk által előírt szentségi böjtöt. (Vö. CIC 919.1) Magatartásukkal (ruha, testtartás) fejezzék ki azt a tiszteletet, ünnepélyességét és örömöt, mely megfelel annak a pillanatnak, amikor Krisztus a vendégünk lesz.
1438 A bűnbánati idők és napok a liturgikus év folyamán (nagyböjti idő, a pénteki napok az Úr halálának emlékezetére) értékes alkalmak az Egyház bűnbánati gyakorlata számára. (Vö. II. Vatikáni Zsinat: Sacrosanctum concilium, 109, 110; CIC 1249-1253; CCEO 880-883.) Ezek az idők különösen alkalmasak lelkigyakorlatokra, bűnbánati liturgiákra, bűnbánati zarándoklatokra, önkéntes lemondásokra - például böjt és alamizsnaadás - és a testvéri segítségnyújtásra.
2043 A negyedik (egyházi) parancsolat ("az Egyház böjti és hústilalmi napjait tartsd meg") biztosítja az aszkézis és a bűnbánat időszakait, melyek fölkészítenek a liturgikus ünnepekre és segítenek az ösztöneink fölötti uralom és a szív szabadságának megszerzésében.
2009-es nagyböjti üzenetében XVI. Benedek pápa így fogalmaz:
Szokásos nagyböjti üzenetemben, ebben az évben szeretném, ha különösképpen a böjt értékéről és értelméről gondolkodnánk el. A nagyböjt arra a negyven napra emlékezetet, amelyet az Úr böjtölve töltött a pusztában, mielőtt elkezdte nyilvános működését. Ezt olvassuk az evangéliumban: „Akkor a Lélek a pusztába vitte Jézust, hogy a sátán megkísértse. Negyven nap és negyven éjjel böjtölt, végül megéhezett” (Mt 4,1-2). Ahogy Mózes, mielőtt megkapta a kőtáblákra írt törvényt (vö. Kiv 34,28), és ahogy Illés, mielőtt találkozott az Úrral Hóreb hegyén (vö. 1Kir 19,8), Jézus is imádsággal és böjttel készült küldetésére, amely a kísértővel való kemény összeütközéssel kezdődött.
Az Újszövetségben Jézus megvilágítja a böjt mély értelmét, megbélyegezve a farizeusok magatartását, akik ugyan aprólékos pontossággal betartották a törvény előírásait, de szívük távol volt Istentől. A valódi böjt, ismétli másutt is az isteni Mester, inkább a mennyei Atya akaratának teljesítése, aki „a rejtekben is lát, és megjutalmaz” (Mt 6,18). Ő maga mutat példát erre, amikor negyven napos pusztai tartózkodása végén azt feleli a Sátánnak, hogy „Nemcsak kenyérrel él az ember, hanem minden tanítással is, amely az Isten szájából származik” (Mt 4,4). Az igazi böjt célja tehát az, hogy a „valódi étellel” táplálkozzunk, amely Isten akaratának teljesítését jelenti (vö. Jn 4,34). Ha tehát Ádám nem engedelmeskedett az Úr parancsának, hogy „ne egyen a jó és rossz tudás fájának gyümölcséből”, a hívő ember a böjttel szeretné alázatosan alávetni magát Istennek, bízva jóságában és irgalmában.
A böjt hűséges gyakorlása hozzájárul ahhoz is, hogy megerősödjön az emberben a lélek és a test egysége, segít elkerülni a bűnt és növekedni az Úrral való bensőséges kapcsolatban.
A böjt egyidejűleg abban is segít, hogy tudatára ébredjünk, milyen helyzetben él sok testvérünk. János apostol így figyelmeztet első levelében: „Hogyan marad meg az Isten szeretete abban, aki – bár bőven van neki a világ javaiból –, mégis, amikor látja, hogy testvére szükséget szenved, elzárja előle a szívét?” (1Jn 3,17).
Kedves Testvéreim! Ha jól megnézzük, a böjt legvégső célja – ahogy Isten Szolgája II. János Pál pápa írta –, hogy segítsen önmagunkat egészen Istennek ajándékozni (vö. Veritatis splendor kezd. enciklika, 21). Tartsuk fontosnak a nagyböjtöt minden családban és minden keresztény közösségben, hogy általa eltávolítsuk mindazt, ami szétszórttá teszi lelkünket, és megerősítsük azt, ami táplálja a lelket, megnyitva szívünket Isten és a felebarát szeretetére. Fordítsunk több figyelmet az imádságra, a szentírásolvasásra, a bűnbánat szentségéhez és az Oltáriszentséghez járulásra, főleg a vasárnapi szentmisén. Ezzel a belső készséggel lépjünk be a nagyböjt bűnbánó légkörébe. 

Nagyböjti ajánló

Ilyenkor sok templomban felcsendül egy-egy zeneszerző műve, mely Jézus szenvedéstörténetéhez kapcsolódik, vagy azt dolgozza fel (Stabat Mater, Passió, misék). Az interneten keresgélve megtaláljuk ezeket. Most két kiemelkedő kulturális programra hívjuk fel a figyelmet.
Nagyböjti ünnepi hangverseny lesz Tempfli József nyugalmazott nagyváradi püspök 80. születésnapja alkalmából a Gazdagréti Szent Angyalok-templomban.
Az előadókról:
Kovács János - a Magyar Állami Operaház elsőkarmestere, Kossuth- és Liszt-díjas, ÉrdemesMűvész
Kolonits Klára - Liszt-díjas szopránénekes, nemzetköziénekversenyek győztese és különdíjasa,elismert oratórium- és dalénekes.
Megyesi Schwartz Lúcia - mezzoszoprán, szinténtöbb nemzetközi énekverseny győztese,díjazottja, sokoldalú opera-, oratórium- ésdalénekes. Legutóbb a Liszt-év kapcsán Párizsbanlépett fel.
Fekete Attila - Liszt-díjas tenorénekes. Zeneakadémistakéntdebütált az Operaházban.Gyakori vendége az európai és amerikai dalszínházaknak,koncerttermeknek.
Juraj Peter - a Pozsonyi Nemzeti Operaeurópaszerte ismert kiváló basszusénekese.Vendégként többször fellépett Magyarországonis.
Oberfrank Pál - színművész, a VeszprémiPetőfi színház igazgatója.
Műsor: Donizetti: Miserere - 1. tétel; Rossini: Stabat Mater.
Április 30-ig még megtekinthető a Magyar Nemzeti Galériában Munkácsy Krisztus-trilógiája.

Első alkalommal látható együtt a 19. századi magyar festőóriás, Munkácsy Mihály Krisztus-trilógiája Budapesten, a Magyar Nemzeti Galéria és a Munkácsy Alapítvány közös kiállításán. Munkácsy Mihály három legjelentősebb bibliai témájú festményének a Magyar Nemzeti Galériában való bemutatására a debreceni Déri Múzeum felújítása ad alkalmat. Az Ecce Homo a debreceni Déri Múzeum, a Krisztus Pilátus előtt a kanadai Art Gallery of Hamilton, a Golgota pedig Pákh Imre amerikai magyar műgyűjtő tulajdona. A három mű évek óta a Déri Múzeum állandó kiállításának része. A Budapesten november 23-tól látható kiállítás különlegességét az adja, hogy a három óriási méretű festményt olyan, a Magyar Nemzeti Galériában őrzött, saját kezű kisebb változatok, valamint más olaj- és grafikai vázlatok kísérik, melyek eddig még soha nem szerepeltek a nyilvánosság előtt. (mng)
Mindkét eseményre jegyek válthatók a Jegymesternél.

2011. március 28., hétfő

A lelkek dicső emelője

Ma emlékezik meg az Egyház Szent III. Szixtusz pápáról. Nagy Szent Leó pápa így ír róla:
Szent falaknak dicső építője, de még dicsőbb emelője a lelkeknek, melyekbe saját jámborságának műveit a messze jövőre kihatólag lerakta. (Chobot: i.m. 70)
Szent III. Szixtusz volt a 44. pápa az egyház történetében. 432. július 31-én választotta meg a római zsinat és egészen haláláig, 440 augusztus 18-ig maradt hivatalában. A római születésű pápa a császári család anyagi támogatásával elődeit felülmúló helyreállítást végzett Rómában (a nyugati gótok pusztítása után). Új épületeket hozott létre, sokat pedig felújított, díszített. Felépült a Szent Lőrinc bazilika, a lateráni bazilika keresztelőkápolnája. A S. Maria Maggiore (akkor liberiuszi) bazilikát mozaikokkal díszítette. Felépítette a Santa Sabina templomot is, mely Alsáni Bálint (Alsán, 1330 k. – Pécs, 1408. november 19.) politikus és diplomata, Pécs püspöke, bíboros, egy ideig Magyarország alkancellárja címtemploma volt.
Folytatta a Nesztoriosszal zajlott vita rendezését. Pápasága idején érkezett Szent Patrik az ír szigetre.
Részt vett az efezusi zsinaton, és az utána összeülő krisztológiai vitákat már ő hívta össze. Pontifikátusának egyik legjelentősebb állomása volt ez, mert itt a dogmatikai vitáknak sikerült végére járni. Jézus isteni és emberi voltában megegyeztek, azonban Szűz Mária személye körül viták voltak még. A vita azzal zárult, hogy elismerték: Szűz Mária Theotokosz, azaz Istenszülő.

A keresztség

Raymond Leo Burke keresztel (az Apostoli Szignatúra Legfelsőbb Bírósága prefektusa, bíboros)
Nagyböjt idején többet elmélkedünk hitünk és életünk dolgairól. Eszünkbe jut életünk kezdete (Gyümölcsoltó napján), de végigkísér az elmúlás motívuma is már hamvazószerdától. Mégis, mi ez a disszonancia? Tavasz van, újjáéledés, gyümölcsfák beoltása, a pázsit gereblyézése, palántázás... Kezdődik az élet - mondhatnánk. Mégis, mintha egy árnyék fölé vetülne ezeknek a dolgoknak: hamvazkodás, keresztutak végzése, önmegtartóztatás, böjtölés, a Fájdalmak Férfiának szemlélése, lecsupaszított oltár... Ezek nem negatív fogalmak, hanem ráirányítják a keresztény ember figyelmét a húsvétra. Jézus Krisztus feltámadására, az evilági létből való újjászületésre. Meg kell halnunk igazán ennek a világnak, hogy tudjunk majd a másiknak élni. A keresztségre készülők régen ezt teljes szellemi és fizikai valóságukban átélhették: készültek a húdvéti keresztségükre bűnbánatban, vezeklésben. Majd fehér ruhába öltöztek, és egy hétig szinte "le sem vették". A keresztségre emlékezünk nagyböjtben. Az emlékezésünk pedig nem fényképek és régi kisruhák, alig égett gyertya nézegetése. Felidézése hitünk misztériumának. Keresztszülőink (adjunk értük hálát) helyettünk (nevünkben) mondták ki az igent Isten törvényére és az üdvösség iránti vágyra. Ellene mondtak a Sátánnak, a kísértésnek, és vállalták a keresztény elvek szerinti életmódot. Az ember már a kezdetekkor elesett (Ádám), de ezt a bűnt eltörli a keresztség szentsége. Újjászületünk Krisztusban, a víz által - mert ő az élő vizek forrása.
Mostani elmélkedésünk alapja a keresztség szentségének szövege. A Katolikus Egyház Katekizmusa ezt írja a szentségről: "A szent keresztség az egész keresztény élet alapja, a lelki élet ajtaja (vitae spiritualis ianua) és kapu a többi szentségekhez. A keresztség által megszabadulunk a bűntől, és mint Isten fiai születtünk újjá, Krisztus tagjai leszünk, betestesülünk az Egyházba és részeseivé váltunk az Egyház küldetésének: "Így történik, hogy helyesen és találóan határozzuk meg a keresztséget úgy, hogy a víz által és a szóban az újjászületés szentsége." Szent Pál apostol szerint a hívő ember a keresztség révén közösségre lép Krisztus halálával; vele együtt eltemetik és vele együtt föltámad.
A keresztség szertartásának szövegéből több változat is van, függően attól, hogy kicsoda az illető, akit megkeresztelnek: gyermek vagy felnőtt. Különbség van abban is, hogy többet keresztelnek egyszerre, vagy csak egyet - lényegileg természetesen nincs, csak szövegben.
A köszöntésben a pap szavaiban konkrét utalás van Egyházunk egyediségére, hiszen "aki hisz és megkeresztelkedik, üdvözül, aki nem hisz, elkárhozik" (Mk 16,16). "Kedves Keresztény Hívek! Elhoztátok ezt a gyermeket, Istennek kedves ajándékát ide a templomba, hogy a keresztségben Isten gyermekévé újjászületve, az Egyháznak, Krisztus titokzatos testének tagja legyen, és ezzel megnyíljék számára az út a többi szentséghez." - mondja a pap.
Ezután kérdések hangzanak el, melyekre őszintén válaszolnak. Érdekes megállnunk az egyik válasznál. A kérdés, hogy mit kérnek a gyermek számára. Erre válasz az új liturgikus könyvek szerint: a keresztséget. Az 1961-es kiadású Collectio rituum-ban (XXIII. János pápa) ez áll: "Mit kérsz Isten Anyaszentegyházától? Válasz: Hitet. A hit mit ád neked? Válasz: Örök életet."
Az említett liturgikus könyv szerint még a hitvallás előtt van a só átadása. A pap könyörgésében ezt mondja: "aki most mint első táplálékot, a sót ízlelte meg, ezt ne engedd többé megéhezni, hanem elégítsd ki mennyei eledellel, hogy buzgó szívvel és örvendező reménnyel hűségesen szolgáljon nevednek."
Jézus mondása szerint mi vagyunk a föld sója, amely ízt ad a világnak. Azt pedig nem rejtik a "véka alá", és a világot sem azért gyújtják, hogy "elrejtsék". A só ízt ad a keresztény embernek, ahogyan az ételnek is. Ez a szimbólum az éppen újjészülető gyermek számára fontos.
Ezután mindenki keresztet rajzol a gyermek homlokára, majd hitvallás, és imádság a gonosz lélek ellen. A keresztség végleges szakítás a sátánnal, ezért az Egyház erőteljesen felszólítja a gonosz lelket, hogy távozzon a keresztelendőtől. "Te pedig távozz, sátán, mert elközelgett az Isten ítélete". (1961.) "A sátánnak való ellentmondás harcot jelent egy életre. Ehhez a harchoz ad erőt az Egyház a keresztelendők olajával: amint az ókorban is olajjal kenték meg a versenyző atlétákat, úgy keni meg az Egyház a keresztelendőt."
Ezután jön a keresztség a vízzel, majd a krizmával való megkenés. A testünk Isten temploma. Isten lelke lakik bennünk, és azt védeni, őrizni kell. A templomszenteléskor is használ az egyház krizmát, amikor a falát megkeni a szentelő püspök. A papszenteléskor is krizmával való megkenés van: ez az Istennek lefoglaltság jele is.
"Vedd a fehér ruhát, és vidd mocsoktalanul a mi Urunk, Jézus Krisztus ítélőszéke elé, hogy elnyerd az örök életet." (1961.) Minden szöveg és momentum az örök életre irányul. Ezen a földön csak véges ideig tartózkodunk, nem élünk itt örökké. Feladatunk és hivatásunk az örök életre szól, amely meghívást meg kell őriznünk, és meg kell annak felelni.
Ezután áldás és elbocsátás következik egy összefoglaló szöveggel, melyet a pap mond. Ismét felhívja a figyelmet a történtekre: "megszabadult az eredeti bűntől, a Szentlélek temploma lett, az Anyaszentegyház tagja".
A keresztségünkre való emlékezés öröm. Hálaadás azért, hogy elvittek a templomba, és megkereszteltek. Hálaadás azért, hogy az isteni tervbe bekapcsolódhattunk. Hálaadás azért, hogy bűneink ellenére meghívott minket Isten, letörölt minden szennyet rólunk, és ezáltal utat adott a többi szentséghez is, amelyek szintén lelkünk tisztaságának megőrzését segítik. Adjunk hálát a keresztségkor kapott kegyelmekért, a "fehér ruháért", és azon legyünk, hogy ez a ruha valóban ragyogó és tiszta fehér maradjon.

2011. március 27., vasárnap

XVI. Benedek pápa új cipője

A nagyböjti készülődés közepette jól esik egy kis "bulvár" hír is a szellemnek. A Vatikán cipőt rendelt, amely gyorsan elkészült. A Szentatya cipője 42-es. Amikor a perui születésű cipész elkészült, személyesen vitte el a Szentatyának az új cipőt.



Képek: OCS

Erőteljes üzenet - Angelus

XVI. Benedek pápa mai Úrangyala imádságában nyomatékosan felszólította a politikai és katonai vezetőket, hogy Líbiában hallgattassák el a fegyvereket. Tekintettel az egyre drámaibb hírekre Líbiával kapcsolatban, aggodalmát fejezte ki a pápa. A diplomciának a békés megoldásokat kell keresnie, és jelét mutatni a megbékélésnek. A párbeszédet kell előnyben részesíteni Líbiában.
Az evangélium kapcsán elmondta: Isten mindenhatósága tiszteletben tartja az embert. "Zörget szívünkön, és türelmesen várja a választ."
A pápa felhívta a figyelmet a csend értékére. A szobában, a templomban vagy egy távoli helyen. Isten Krisztust küldte, hogy az ember örök élet utáni szomját csillapítsa. Krisztus szavát pedig csak odafigyelve lehet meghallani. Az evangélium teli van szimbólumokkal. A víz jelzi keresztségünket is. A víz szimbóluma a Szentléleknek is, Isten Ajándékának, melyet Jézus küldött el nekünk. Ha kapcsolatunk Istennel valódi és gyermeki, akkor tudjuk lélekben és igazságban imádni. Minden ember lehet olyan, mint a szamáriai asszony: hallgatja Jézus szavát.
"A víz és étel szükséges az ember számára. Azonban úgy érezzük, hogy bensőkben  is egy igen komoly szomjúság és éhség van. Jézus be akarja tölteni vágyakozásunkat az igazság, szépség és jóság iránt. Ahol a bűn általi kiszáradás veszélye fenyeget, ott Isten magát adja vízként, amely az örök élet forrásaként szökell bennünk. Hagyjuk magunkat, hogy szeretete által új életre "frissítsen" minket."

Elmélkedés a vasárnapi communioról

A communio az áldozási ének. A latin liturgiában a communio nevet kapja, mely az áldozást jelenti. Az áldozók vonulását és a szentáldozást kíséri. Ezt is antifonális módon énekelik: előénekesek és nép váltakozva. Az antifónák közti zsoltárt énekli a kórus (előénekesek). "A X-XII. században eltűnik a zsoltározás az antifóna után. Ezt részben a körmenetek ritkulása, majd megszűnése indokolta, részben pedig az áldozók számának a megcsappanása, miközben sokszor csak a pap áldozására szorítkoztak. A II. Vatikáni Zsinat helyreállítja a zsoltározást az antifóna után. A nagyböjt idején az evangéliummal van összhangban a legtöbb áldozási ének, míg a nagyhéten a szent napok eseményeit követik." - írja Füzes Ádám plébános.
A mai vasárnap áldozási éneke így hangzik: "Qui bíberit aquam, quam ego dabo ei, dicit Dóminus, fiet in eo fons aquae saliéntis in vitam aetérnam." "Aki ebből a vízből iszik, amelyet én adok neki, mondja az Úr, örök életre szökellő vízforrás lesz benne." (Jn 4,13.14)
Az evangéliummal teljes mértékig egybehangzó. Az Egyház nyomatékosan tárja elénk a szent liturgiában Jézus szavát. Amikor áldozni megyünk, szívünkben készülünk egyesülni az Úrral. Lelkünk tápláléka Krisztus, akit az imént még mint Isten Igéjét fogadtuk szívünkbe. Közel akar engedni magához, saját testét és vérét adja eledelül. Ő is szomjazza hitünket, hiszen küldetése a világ megváltása. Megnyitotta az üdvösség kapuját, és várja, hogy bemenjünk örök dicsőségébe.
A szentáldozás kegyelme az örök életre szól. A földi liturgia előképe a mennyeinek. Istennel találkozunk a liturgiában, és részt veszünk Krisztus keresztáldozatában. Soha nem lehetünk eléggé hálásak ezért a kegyelemért. Csak annyit tehetünk, hogy lelkünket tisztára mossuk a szentgyónásban, kiengesztelődünk Istennel, akitől elszakadtunk a bűn miatt, és magunkhoz vesszük Krisztus testét. Őt pedig "leborulva áldjuk", és reméljük, hogy a "vízforrás" majd "örök életre szökell" bennünk.
Az alábbi videón a mai vasárnap teljes énekanyaga is hallható 1965-ből az Oregon-i bencések előadásában.
Az említett communio 9:51-nél található. (A YouTube-on megnyitott videónál alatta látható az énekek listája. Az időre kattintva az adott ének hallható.)

2011. március 26., szombat

Rajzok a vasárnapi evangéliumról

Jézus és a szamariai asszony beszélgetése volt a téma, melyet a rajzpályázatra jelöltünk ki. (Az érdeklődés csekély volt a pályázat iránt, így a honlap fejléce sem változik meg a Család évében - még.) Köszönet annak a néhány elsős diáknak, akik rajzoltak! Most hármat tettünk fel a honlapra közülük (a kép alatt a készítő neve):
MATUS VALENTINA

KOSZNOVSZKI RÉKA

HOLPER ZSÓFIA

Változás az időpontokban

2011. március 27-én hajnalban van a tavaszi óraátállítás - hajnali 02:00-kor kell átállítani az órát 03:00-ra. Ennek következménye, hogy a szentmisék rendje átáll a nyári időszámításhoz.
A hétköznapi szentmisék 18:30-kor, a vasárnap esti szentmisék 19:00-kor kezdődnek. Kivétel a szlovák nyelvű szentmise kéthetente, amely továbbra is 18:00-kor kezdődik. A pénteki és szombat reggeli, valamint a vasárnap délelőtti misék időpontja változatlan marad.

Lélekben és igazságban

Jézus a hamis népszerűség elől menekül. Ugyanakkor Keresztelő János elfogatása is indíték volt Jézus számára, hogy elhagyja Júdeát. Jézus azért menekül, mert még nem jött el az órája, hogy elfogják - bár sokan szeretnék már most, működésének kezdetén elfogni. (Az evangélium szövege itt olvasható.)
A Júdeából Galileába tartó út Szamárián keresztül vezetett. Az utazás Josephus Flavius szerint három napig tartott. Jákob kútja egy nagyobb elágazásnál van, az egyik út Nyugatra tér Szamaria és Nyugat-Galilea felé, a másik Észak-kelet felé tart Betsán és a Genezáreti-tó felé. A Garizim-hegy Délnyugatra fekszik tőle. A falu, Szikár, valószínűleg a mai Askar, egy kilométerre van a kúttól.
Jákob kútja alapot teremt a szimbolizmushoz, melyből kitűnik, hogy Jézus nagyobb, mint Jákob. Az asszony szószerinti élrtelmezés szintjén felel Jézus kérésére, amikor utal a zsidók és a szamaritánusok közötti feszült kapcsolatra. Jézus állítása, miszerint ő "Isten ajándéka" és az "élő víz" forrása, elvezet minket a krisztológiai felismeréshez: Jézus hatalmasabb, mint Jákob. A vödör hiánya nem okozhatott különösebb gondot: Jákobhoz kapcsolódóan van egy csoda, melyben a víz felszökik a kút tetejéig, és folyamatosan túlcsordul. Jézus, a keresztre feszített/fölemelt válik az élő víz, a Lélek forrásává. Jézus nem csupán nagyobb Jákobnál, hanem helyébe is lép az Ószövetségben leírt valóságnak. (Itt eszünkbe jut a múlt heti evangélium: Mózes és Illés alakja. Jézus kapcsolata az ószeövetségi prófétákkal.) A zsidó jelképrendszerben az "élő víz" állandó birtoklása vonatkozhatott akár az Isten Lelke általi megtisztulásra az igaz közösségben ("úgy hinti rá az Igazság lelkét, mint a megtisztító vizet"), ezt a kapcsolatot tartalmazza a 3,5; akár Istenre, az "élő vizek forrására" (Jer 2,13), melyből az imádkozók isznak (Zsolt 36,8); akár a törvényre; akár a Bölcsességre, aki ezt mondja magáról: "Aki megízlel, még jobban kíván, s aki iszik belőlem, még jobban szomjazik" (Sir 24,21-29). Jézus kijelentése szándékos megfordítása is lehet a Bölcsesség szavainak.
Jézus kérése ("adj innom") a Megfeszített szavára emlékeztet: "szomjazom". A beszélgetés folyamán kiderül, hogy átvitt értelemben kell érteni: arra a szomjúságra vonatkozik, amellyel a Szabadító a lelket kívánja, akiket meg akar menteni és szeretettel magához vonzani.
Akinek vize van, hatalma is van. A forróság óráiban a keleti ember egy csepp vízről álmodozik, és sohajtva emlegeti a vizet hűsen tartó korsót. A szokatlan motívum az, hogy egy férfi (Jézus) megszólít nyilvánosság előtt egy nőt. Az utcán még a saját feleséghez sem volt szabad beszélni. Sőt, egy zsidó egy istentelen szamaritánussal még inkább nem tehette meg.
Isten igazságáról elmondható, hogy megtisztítja az emberiséget a bűntől és a romlottságtól. Az esszénusok a Tórát, mint a tanítóik által ásott kutat írták le, melyből az igazság ismeretét merítették. János számára Jézus az igazság, mivel ő Isten kinyilatkoztatása. A Messiás volta az asszony válaszában fejeződik ki, illetve Jézus válaszában: "én vagyok". A jánosi közösségben az igaz istentisztelet alapját annak megvallása képezi, hogy Jézus próféta, Messiás, a világ Üdvözítője és egyenlő Istennel.
Mennyire emberi és mennyire hiteles ez a bűnős nő, akit e rövid párbeszéd tökéletesen leplez. Először szemtelen, majd nyugtalanná válik, majd pedig lelke mélyéig alázatos és megrendült - főleg saját sorsától. Úgy érzi, hogy átláttak rajta.
A beszéd a misszió témájával ér véget. A tanítványok visszatérnek, és kenyeret, olajbogyót meg sajtot hoznak. Félreértik Jézus szavait az ételre vonatkozóan, ahogyan az asszony félreértette a "vizet". A zsidó hagyomány 'eledelként' írhatta le a Tórát. Jézus annak akaratának megtételét teszi 'eledelévé', aki küldte őt. Ez Jézus engedelmességére utal, mely a keresztfán teljesedik be.
A szamariaiak először az asszony szavának hisznek, majd Jézusnak is. A történet előrevetíti a közösség feltámadás utáni küldetését. Jézus a vetés és az aratás közti időről szól. Az Egyház egész élete ide esik. Az aratás a végidők jelképe. Jánosnál az aratás napja egyszerre munka és öröm. Örömmel kell erre a napra gondolni és készülni, mert reménykedünk, hogy miként a szamariai asszony, mi is bekerülünk Isten csűrébe.
Az így szemlélt aratás napján, mely már elkezdődött, egyszerre lépünk az igehirdetés önzetlen munkájába és az isteni nyereség kiérdemelhetetlen örömébe.
Az evangéliumi szakasz rávilágít Jézus küldetésére, engedelmességére, létfontosságára. Nélküle nem juthatunk el az üdvösségre. Ő vágyik ránk, de csak úgy lehetünk övéi, ha megtartjuk azt, amit kér. Nekünk mindig azon kell fáradoznunk, hogy az aratás előtti időt kihasználjuk. Az Egyház állítja, hogy létezik pokol és tisztító hely is. Ezek állapotok, nem helyek. Ide is lehet kerülni. De lehet Isten országába is kerülni, amennyiben felismerjük - miként a szamáriai asszony - Jézusban a mi Megváltónkat (a Messiást), aki "engedelmes volt értünk mindhalálig, mégpedig a kereszthalálig". 
"Adoramus Te Christe, et benedicimus Tibi. Quia per sanctam crucem Tuam redemisti mundum."
"Imádunk téged Krisztus és áldunk téged, mert Szent Kereszted által megváltottad a világot!"

Zarándoklat

Zarándoklat lesz különvonattal Lengyelországba (Krakkó, Czestochowa és Ószandec) 2011. június 27-30 között.
A zarándoklat vezetői Székely János püspök, Tamás József püspök, Majnek Antal püspök, Bátor Botond pálos tartományfőnök. Fővédnök, és a zarándoklaton részt vesz Dr. Kövér László a Magyar Országgyűlés elnöke.
Utazás: különvonat (max.: 620 fő), 2. osztályú, színvonalas nosztalgia vagonokkal.
Ellátás: félpanzió (vacsora, reggeli). Utolsó nap Ószandec: agapé. Első napra úti csomagot hozzanak!
Szállás: Czestochowa, II. János Pál Zarándokközpont (2 éj). Törölköző lesz a szobákban, saját magunk által hordható csomaggal utazzunk!
Részvételi díj: 32.900 Ft/fő (elhelyezés 3, 4, 5 ágyas szobákban, fürdő, WC a folyosón); 35.900 Ft/fő (elhelyezés 4, 6 ágyas fürdőszobás szobákban); 39.900 Ft/fő (elhelyezés 2, 3 ágyas fürdőszobás szobákban). Továbbá az ár tartalmazza a vonatos utazás költségét, félpanziós ellátást (vacsora, reggeli), a BBP utasbiztosítást, és a csoportvezetést. Külön csak az esetleges belépőjegyek fizetendők!
"Ajándékképpen szeretnénk átadni a czestochowai kolostornak egy hála-ajándékot, mely a Kegykápolnában lesz elhelyezve. Ez szép tanújele lehet a lengyel-magyar barátságnak és közös keresztény hitünknek. Tervünk az is, hogy a kolostorból a Fekete Madonna képének egy hiteles másolatát hozzuk el, amelyet ünnepélyesen a budapesti Szent István Bazilikába viszünk el a zarándoklat zárásaként." - fogalmaz Székely János.

Jelentkezés:

MISSZIÓ TOURS Utazási Iroda 2310 Szigetszentmiklós, Tököli u.19. I/5.
E-levél: missziotours@missziotours.hu;
Tel.: +36205653258, +36205653228

2011. március 25., péntek

Az angyali üdvözlet a művészetben - elmélkedéshez













A názáreti lányka Istenszülő lesz

Philippe de Champaigne:
Angyali üdvözlet, (ca. 1644)
Metropolitan Museum of Art, New York City
Kilenc hónap múlva karácsony. Ma ünnepeljük Jézus Krisztus fogantatását a Szentlélektől. Máriát köszönti Gábriel főangyal, és ő igenjének kimondásával beleegyezik az isteni tervbe. Átadja magát a makulátlan lány Isten tervének, akaratának. A hírvivő angyal tudtul adja Máriának Jézus Krisztus születését.
Bálint Sándor így ír az ünnep kapcsán: "Már Temesvári Pelbártnál olvassuk azt a jellegzetesen franciskánus-népies hagyományt, hogy aki Gyümölcsoltó napján ezer üdvözlégyet elimádkozik, annak teljesül a jóravaló kívánsága. Ez a híres barokk népszónok, a szintén ferences Telek József tanácsa is." Ahol szokás az ezer Üdvözlégy elimádkozása, ott közösen végzik alkonyattól éjfélig.
Csanádi Albert pálos szerzetes volt. Az ünnepre írt himnuszát eredeti nyelven (latinul) és Csonka Ferenc fodításában is olvashatják:

Csanádi Albert:
Himnusz Gyümölcsoltó Boldogasszony ünnepére - Pange lingua virginalis


Pange, lingua, virginalis
uteri praeconium,
quem ingressus Rex caelorum
formam sumpsit hominum,
et peperit sine viro

Virgo Mater filium.

Missus est ab arce poli
Gabriel ad Virginem,
oriundam de praeclaro
David regis germine,
desponsatam viro Ioseph
et Mariam nomine.


Ave, inquit, illibata
Virgo, plena gratia,
inter cunctas mulieres
benedicta filia,
cuius formam concupivit
Patris sapientia.

Illa tacens dum revolvit,
qualis salutatio
ista foret, mox audivit
referente nuntio:
Ne timeas, o Maria,
Dei digna Filio.

Invenisti nam gratiam
sola apud Dominum,
en concipies atque paries
Redemptorem hominum,
cuius nomen erit Iesus
suum salvans populum.

Erit magnus et Excelsi
Filius vocabitur,
et a Deo patris David
sedes ei dabitur,
et in domo Iacob sine
fine principabitur.

Et quomodo fiet istud,
nam virum non cognosco,
ait Virgo. Refert laeto
angelus oraculo,
Deum paris virginali
integro signaculo.

Nam Spiritus in te Sanctus
desuper illabitur,
a quo tuus venter virgi-
nalis faecundabitur,
et quem paris, Altissimi
Filius vocabitur.

Ne dubites, en, cognata
sterilis et vetula
Elisabeth, iam est sextus
mensis, quod est gravida,
quia nullum apud Deum
verbum impossibile.

Fat mihi, sicut dicis,
ait Virgo nuntio,
en, ancilla summi Dei,
iussis eius annuo.
Mox concepit Deum sine
virili consortio.

Zengjed, nyelv, a szűzi méhnek

angyali dicséretét,
melybe szállva ég Királya
formát öltött, emberét,
és megszülte férfi nélkül
Szűzanyánk a gyermekét.


Mennyországnak küldötteként
Gábor angyal lejöve:
szűzhöz, kinek nemzetsége
Dávid király nemzete,
neveztetik Máriának,
s Józsefnek a jegyese.

Üdvözlégy, szólt, érintetlen
s kegyelemmel teljes lány,
áldott vagy te mindnyájuk közt,
asszony csak van valahány:
mert szépséged megkívánta
atyai bölcs tudomány.

Ő hallgatva míg töprengett,
mit jelentsen e szózat,
újra szól az égi küldött
ismételve e szókat:
ne félj, ne félj, ó, Mária,
Istent szülni méltó vagy.

Mert az Úrnál egyedül csak
te találtál kegyelmet,
megfogansz és megszülöd majd
megváltóját embernek,
Jézus lesz a neve néki,
ki üdvőzit népeket.

Nagy lesz ő, s a Magasságos
gyermekének hívatik:
Istentől majd Dávid atyánk
trónja néki adatik,
s Jákob népén, nemzetségén
örökké uralkodik.

S miként lesz az, kérdi a Szűz,
mert férfit nem ismerek,
az angyaltól víg jóslattal
hangzik rá a felelet:
Istent szülsz majd, de megtartod
a szüzességjeleket.

Mert a mennyek országából
a Szentlélek száll reád,
akitől a szűzi méhed
megfoganja a fiát,
atyjának ki mondhatja majd
magasságnak az Urát.

S hogy ne kétkedj, ím, rokonod,
a meddő s élemedett
Erzsébet is hat hónapja
hord méhében gyermeket,
mert az Úr amit kimondott,
lehetetlen nem lehet.

Legyen nekem igéd szerint,
mondja Szűz az angyalnak,
engedelmes lánya vagyok
a felséges parancsnak,
s méhe szűzen helyet adott
az isteni magzatnak.

2011. március 24., csütörtök

A honlapon megszüntettük a "Hirdetések" menüpontot. Minden héten nincs rá alkalmunk a teljes hirdetést feltenni, és a hét jelesebb eseményeire mindig felhívjuk a figyelmet külön bejegyzések által.

Gyümölcsoltó Boldogasszony

Holnap, Gyümölcsoltó Boldogsszony napján templomunkban délelőtt 09:00-kor és este 18:00-kor ünnepi szentmise lesz.

Az ünnep szentmiséjének szövegeiből:

KEZDŐÉNEK Zsid 10, 5. 7
Így szólt az Úr, amikor a világba lépett:
Íme, eljöttem, hogy betöltsem akaratodat, Istenem.

KÖNYÖRGÉS
Istenünk, te azt akartad, hogy örök Igéd
a Szent Szűz méhében emberi testet öltsön.
Add, kérünk, hogy mi, akik Megváltónkat
valóságos Istennek és valóságos embernek valljuk,
isteni természetének is részesei lehessünk.
Aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben,
Isten mindörökkön-örökké.

OLVASMÁNY Iz 7,10-14
Szólt továbbá az Úr Ácházhoz, e szavakkal: ,,Kérj magadnak jelet az Úrtól, a te Istenedtől, akár az alvilág mélyéből, akár fentről, a magasból!' De Ácház azt mondta: ,,Nem kérek, és nem kísértem az Urat.' Erre a próféta így szólt: ,,Halljátok hát, Dávid háza! Nem elég nektek, hogy embereknek vagytok terhére, és azért terhére vagytok az én Istenemnek is? Ezért az Úr maga ad majd nektek jelet. Íme, a szűz fogan, és fiút szül, s nevét Emmánuelnek fogja hívni.

Részlet a prefációból:
"Ő emberként akart megszületni az emberekért a Szentlélek ereje által,
az égi hírnök szavára hittel fogadta őt a Szent Szűz,
és szeplőtelen Méhében szeretettel hordozta.
Így beteljesült a választott népnek adott ígéret és csodálatosan megvalósult mindaz,
amit a nemzetek várva vártak."

A szentmisében van Gloria és Credo is. A Hitvallásban letérdelünk, amikor ezt imádkozzuk: "Megtestesült a Szentlélek erejéből, Szűz Máriától, és emberré lett."

A hírvivő ünnepe

Ma emlékezünk meg Gábriel főangyalról. Gábriel csak 1921-ben került be a hivatalos Római kalendáriumba, ekkor ünnepét március 24-re tették. 1969-től azonban Szent Mihállyal és Szent Rafaellel együtt szeptember 29-re tették katolikus ünnepét. Az ortodox egyházakban november 8-án ünneplik, de megemlékeznek róla március 26-án és július 13-án is.
Gábor a hét főangyal egyike, akik Isten trónja előtt állnak. Jelképezik a Szentlélek hét ajándékát, vagy a hét szentséget. De őket az isteni világosság terjesztői is a világban, és az emberek szolgálatában állnak.
Gábriel az Ószövetségben és az Újszövetségben is szerepel. Az Ószövetségben Gábriel angyal magyarázta meg Dániel próféta látomásának értelmét (Dán 8,16-26) és a hetven évről szóló prófécia jelentését (Dán 9,21-27). Lukács evangéliuma Gábrielt úgy említi, mint Isten hírvivőjét, küldöttjét. Előbb Zakariás papnak adja hírül Keresztelő Szent János születését, aki nagy tetteket fog végbevinni (Lk 1,5-20). Itt magáról azt mondja, hogy az Úr színe előtt áll. Ezután Názáretben Máriának is megjelenik, hogy közölje vele Jézus fogantatását és születését és jövendő, messiási hivatását (Lk 1,26-38).
Egy legenda szerint Szent István álmában is Gábriel arkangyal jelent meg, hogy felajánlja neki a Szent Koronát.
Anselm Grün bencés szerzetes azt mondja, hogy Gábriel főangyal fontos mindenki életében: "életünk során mindig újjá kell születnünk". "Egy krízis lehetőséget adhat az újjászületéshez."
A hírszolgálatok és kommunikációs szakemberek, a futárok és postások védőszentje.
Népi megfigyelés szerint a gazdák számára öröm és boldogság, ha ezen a napon jó idő van.

2011. március 23., szerda

"Böjti növény"

A zsoltáros ezt mondja: "Hints meg izsóppal és megtisztulok, moss meg és a hónál fehérebb leszek!" (Zsolt 51,9)
Nagyböjt idején, amikor keresztségünkre emlékezünk és a katekumenek útját járjuk, megtisztulunk. Részesülünk a szentgyónás szentségében, magunkhoz vesszük Krisztus testét az Oltáriszentségben. Ekkor mi is buzgóbban imádkozzuk a zsoltárossal: hints meg, és megtisztulok. Ezt a zsoltárt a római rítus rendkívüli formájában éneklik a szentmise elején (antifóna+zsoltárok). Ma is használatos (plébániatemplomokban) a rítus rendes (ún. Novus Ordo-ban) formájában, éneklése közben a pap meghinti szenteltvízzel a népet. Ekkor ez a bűnbánati liturgia, és a "Dicsőség" vagy a könyörgés követi.
"A pap a szentmise megkezdése előtt egy ministránssal az oltár elé lép, elkezdi az éneket, majd megfordul és a hívek között végigmenve meghinti őket szenteltvízzel." (Szunyogh Xavér)
A zsoltár imádkozása közben Szent Ágoston híres tapasztalata jut eszünkbe. Éveken át küzdött az élvezetvágyó személyiségével, amikor észrevette, hogy megváltozott. Szent Pál leveleit találomra kinyitotta és a következőt olvasta: "Ne járjunk tobzódásban és részegeskedésben, bujálkodásban és kicsapongásban, civódásban és versengésben, hanem öltsétek magatokra az Úr Jézus Krisztust, és ne dédelgessétek testeteket az érzéki vágyakban" (Róm 13,13-14). Ezt a fordulatot csak Isten kegyelme tudja létrehozni. A teljes fordulathoz azonban a gondolkodásnak is szerepe van. Az idézett páli szöveg nagyböjt idején aktuális a zsoltár összefüggésében, hiszen a keresztségben levetettük a "régi embert" (Ádámot), és felöltöttük az "újat", Krisztust. Az örök húsvétban pedig részesülünk Krisztus dicsőségében.
Az izsópot nevezhetjük 'böjti növénynek', hiszen megtisztulni készülünk ebben az időben. Tisztává válni a bűnös tettektől és gondolatoktól, tisztává válni az emberitől, hogy az isteni részesévé váljunk Krisztussal együtt.
Az izsóp egy évelő növény. Használatos gyógynövényként és fűszerként egyaránt. A Szentföldön éppen az a fajtája honos, mint itt, a Kárpát-medencében: a Hyssopus officinalis.
Enyhén kesernyés íze van (a lelki megtisztulás folyamata is keserű olykor), ha fűszerként használjuk. Elősegíti az emésztést, ezért főleg a pecsenyék és zsíros ételek fűszere. A salátákba elsősorban a virágját, míg a zsíros hal- és húsételek, vadhúsok bedörzsölésére, nyúlpástétomba, vese- és báránypörköltbe, zöldséglevesbe a levelét alkalmazzák kis mennyiségben, illetve áfonyával együtt gyümölcssalátákba. (Most pénteken kivételesen készíthetünk ilyen ételeket, mert főünnep lesz, így a pénteki böjt elmarad!)
A belőle készült tea izzadásgátló, gyulladáscsökkentő, megfázás elleni, görcsgátló hatása van. Köhögéscsillapító, vérnyomást emelő, légúti betegségekben is gyógyító hatása van még.
Húsvétra készülve azt se felejtsük el, hogy a kölnivíz alkotóeleme.
Hallgassa meg, hogyan szól a pápai liturgián az említett zsoltár:

Doctor apostolicus - a Szentatya mai katekézise



XVI. Benedek pápa folytatta szerdai katekézis-sorozatát, idén először a Szent Péter téren. Ma délelőtt Brindisi Szent Lőrincet állította példaként. Az egyházdoktor Szent Lőrinc 1559-ben született Brindisiben, és 1619-ben halt meg Lisszabonban.
Szent Lőrincet 1881-ben kanonizálták, 1959-ben Boldog XXIII. János pápa az "egyházdoktor" címmel illette. A könyvtárosok védőszentjének is tekintik.
16 évesen lépett be a kapucinus rendbe, intenzíven tanulmányozta a Bibliát és a bibliai nyelveket. Alapos ismeretre tett szert az egyházatyák írásaiból és a rabbinikus irodalomból egyaránt. A pápa hangúlyozta, hogy ma, az új evangelizáció idején szükség van elkötelezett, bátor apostolokra, hogy az evangélium szépsége és fénye a mai kulturális irányvonalak, az etikai relativizmus és a vallási közöny helyett valóban az igazi krisztusi humanizmus legyen.
Lőrinc teológiai tanár is volt. Diplomáciai téren is fontos békítő szerepe volt, amelyre ma is szükség lenne sok esetben - mondta a pápa. Szent Lőrinc sok feladata ellenére nem hanyagolta el az imát. A társadalom és a hívők lelki életének megújításához hozzájárult műveivel, tanításával.
Szent Lőrinc írásai szerint a Szentlélek, mint harmadik isteni személy segít felismerni az evangélium örömét, és élni annak üzenetét. A Szentlélek teszi édessé és könnyűvé az igát.
Mély meggyőződése volt, hogy Isten Igéje belülről átalakítja és az életszentségre vezeti az embert. "Isten szava világosság az elmének, a tűz a léleknek, hogy az emberek Istent megismerjék és szeretni tudják." - mondja Lőrinc.
"Kövessük Szent Lőrinc példáját, hogy egyre inkább megismerjük Istent, Igéjét az imádságban", és egyre közelebb kerüljünk hozzá, elmélyüljön kapcsolatunk az Úrral.
Brindisi Szent Lőrinc

Jézus szenvedéstörténete - II.

Szent Márk evangélista leírásán elmélkedünk. Szó volt a szenvedésleírások általános jellemzőiről és a szenvedés előkészületeiről. Most végigvesszük a Márk szerinti szenvedéstörténetet Júdás árulásától a sírbatételig.

Júdás árulása (Márk szerint)
Júdás „egy a tizenkettő közül”, tehát a szűkebb tanítványi körhöz tartozik. Nem derül ki, hogy az árulásnak mi volt az indítéka. Máténál viszont a pénzéhség az egyik motívum. Lukácsnál pedig még súlyosabb: beleszállt a sátán, a sötét erőknek szolgál. János éjszakára teszi az eseményt, és a tolvaj szóval jellemzi: ezzel is sötétebbre festi alakját. Ebben a tettben is Isten akarata valósul meg olyan módon, hogy Isten „saját Fiát nem kímélte, hanem áldozatul adta mindnyájunkért.” (Róm 4,25)

Az utolsó vacsora, és annak előkészítése
Márk szerint a készület napja péntek volt, a szombat előtti nap. Ekkor volt Jézus halála. A vacsora pedig előtte lévő este volt, azaz a széder estén. A szinpotikusok szerint Jézus halála Nissan hónap 15-én volt, azaz húsvétkor. János szerint 14-én, azaz nem húsvétkor. Jn 19,14: „Húsvét előkészületi napja volt.” Azonban szerinte is csütörtökön volt a vacsora, bár nem húsvéti volt. Jánosnál fontos a szimbólum. Ő a vacsorát péntekre teszi, mivel aznap délután hal meg Jézus. És este fogyasztották el a húsvéti bárányt, mert délután föláldozták.
A szinoptikusok, így Márk is az egyiptomi szabadulással kapcsolják össze az utolsó vacsorát – az Eucharisztia szabadító voltát hangsúlyozzák ezzel. János pedig a húsvéti bárány szimbolikára fektet nagyobb hangsúlyt.
Márk célja az, hogy Jézus előretudását bemutassa. Az előretudást bizonyítja például az a jelenet, amikor Jézus elküldi két tanítványát a vacsora helyszínére: ők pedig úgy találnak mindent, ahogyan Jézus megmondta nekik.
Júdás árulásához visszatérve is kijelenthejük, hogy prófétai előretudásról van szó. Az áruló pedig az asztalközösségben van. A Zsoltárokban ezt olvassuk: „Még barátom is, akiben megbíztam, aki együtt ette kenyerét velem, az is ellenem emelte sarkát.” (Zsolt 41,10). Az egyik legaljasabb dolog, ha valaki az asztaltársaság feje ellen támad.
A tanítványok a kijelentés hallatán elszomorodtak, és kérdezgették: „Csak nem én?” (19-20v.). Márknál homályban marad az áruló személye, Máténál kiderül, amikor Jézus válaszol Júdás kérdésére: „Te mondád”.
Az árulással kapcsolatban Jézus megjegyzést mond. „Az Emberfia elmegy ugyan...” Ezzel felségcímét hangsúlyozza a szenvedés előre mondásával együtt. A hangsúly Isten akaratán van, de nem csökkenti az áruló felelősségét. Ugyanakkor a kijelentés, miszerint Júdásnak jobb lett volna, „ha meg sem születik”, nem jelenti azt, hogy elkárhozott Júdás. Jób például megátkozza születését az evilági lét sikertelensége miatt. Vagy például a beszéd választékosságával kapcsolatban Siráknál (Sir 23,14) találunk utalást rá: „azt ne kelljen kívánnod: bár ne születtél vona, vagy átkoznod kelljen születésed napját.” Tehát erősebben kifejeződik a megbánás gondolata, hogy bárcsak ne követte volna el ezt a gonoszságot.

Az Eucharisztia alapítása
Jézus azonosítja magát a kenyérrel és a borral.
Saját áldozatára van benne utalás: „értetek adatik, sokakért kiontatik”. A kenyér (test) és a bor (vér) együtt alkot egészet. Az áldozati állat vérét kicsurgatták a testből. A színek különálló volta utal az áldozati jellegre. Mindkettő ugyanakkor külön-külön is az egészet jelenti. A János evangélium eligazít abban, hogy a kenyér nem szimbolikusan, hanem valóságosan Krisztus teste. 
Jézus vérében alakul meg az új szövetség. A „sokakért” tipikus szava a helyettesítő szenvedésnek. Nincs meghatározva mennyiség. Nem érthető úgy, hogy mindenkiért. Krisztus mindenkiért hal meg abban az értelemben, hogy végtelen kiengesztelése által minden ember számára meg akarja nyitni a mennyet. Minden ember üdvösségét akarja. „Isten, aki azt akarja, hogy minden ember üdvözüljön...” (1 Tim 2,4): Ez a korlátlan üdvösségi ajánlat. De Krisztus nem hal meg mindenkiért, hanem csak sokakért abban az értelemben, hogy ténylegesen nem mindenkinek a bűnei nyernek bocsánatot. Effektív nem mindenki nyeri el az üdvösséget. „Tágas a kapu és széles az út, amely a romlásba visz – sokan bemennek rajta.” – olvassuk szintén Máténál (Mt 7,13). A héber nyelvben ugyanakkor nem voltak elvont formák. A ’mindenki’ szót nem ismerték. Erre használták a ’sok’ többesszámát: rabbim.
A következő kép: „újat iszom az Isten országában”. Ez a prófétáktól örökölt kép. Az új bor a beteljesedést jelenti.

Jézus a Getszemáni kertben
Jézus és Péter beszélgetnek útközben, a vacsora után. Itt is Jézus előretudása jelenik meg.
A zsoltáréneklés minden ünnepi vacsora után szokás volt. Így tettek ők is. Dicsőítő énekeket énekeltek.
”Szétszélednek a juhok”: a szenvedő pásztor Jézus, a bárányok pedig a tanítványok. Ez is már szerepel az Írásokban. Azután pedig utal a feltámadásra: „előttetek megyek Galileába”.
Péter Jézus szavaira, melyben megjövendöli a tagadást, fogadkozik. Jézus tekintéllyel jelenti ki a tagadást: „bizony, mondom neked”. Péter azonban még erősebben tiltakozik. „A kakas” utalás arra, hogy a hajnali 2-3 óra a legsötétebb része az éjszakának, Péter ekkor fog elbukni.
A Getszemáni kert (major) héberül olajprést jelent. Valószínű, hogy egy olyan mélyedésbe mentek, ahol olajprést tartottak. Ugyanis nem volt szándéka Jézusnak, hogy az áprilisi hűvös éjszakát a szabad ég alatt töltse.
Három tanítványt vesz maga mellé ismét: azokat, akik vele voltak a színeváltozáskor, Jairus lányánál – mindegyik a feltámadással van kapcsolatban. Ők most Jézus szenvedésének, halálfélelmének lesznek tanúi. Remegett, szomorú volt, „halálosan szomorú”. Ez Krisztus emberségére is utal. A „virrasszatok” utasítás eszkatológikus jellegű. Az utolsó ítéletre való feékészülést jelenti. Másrészt a mindennapi állhatatosságot, kitartást, ellenállást a kísértésekben.
Jézus imája leborulással kezdődik. Ez lehetett térdelés is, vagy teljes földreburoulás. Jézus gyermeki bizalommal fordul Istenhez, Atyjához („Abba”). Jézus ugyanakkor teljesen engedelmes, bár félelmében emberi volta megnyilvánul. Mégis átadja magát Isten akaratának, mely az üdvösség történetében a legfontosabb.
Ismét Pétert szólítja meg. Utalás arra, hogy Péter külön fogadkozott, és most gyengének mutatkozik, pedig nem kell életét adnia. Jézus imára buzdít, mert ők a kísértésben fognak elesni, abban pedig segít az imádság. Az ima által lehet legyőzni a kísértést.
Jézus pedig végül beleegyezik Atyja akaratába, tudja azt is, hogy már Júdás „üzlete” megköttetett a főpapokkal. Ekkor mondja: „Elég volt!”.
Jézus elfogatása következik. Ismét megjelenik az „egy a tizenkettő közül” kifejezés. Ez Júdás szerepére utal. Nem egy utolsó ember, hanem központi fogaskerék. Azaz a legbelsőbb körből kerül ki az áruló. Ez az ősegyházat igen nagy mértékben sokkolta. Márk bemutatja közben a főtanács pontos összetételét is: főpapok, vének, írástudók. Hangsúlyozza ugyanakkor az ő felelősségüket a néppel szemben. Júdás jeladása tulajdonképpen árulását húzza alá, leíró elem. 
Jézus elfogásakor reagál. Utal a tempomi működésére, valamint egy rabló elfogásához hasonlítja a jelentet. Ezzel is az Írásra utal: Izajásra és Zakariásra utal (Szenvedő Szolga).
Ekkor a tanítványok elfutottak, ezzel is Jézus szava teljesedik be: „Mindnyájan megbotránkoztok”, „szétszélednek a juhok”. Az meztelen ifjú Márk részéről egy személyes visszaemlékezés. Ez utalás szintén az Ószövetségre: „A hősök közt a legbátrabb is ruhátlanul menekül azon a napon.” (Ám 2,16).



2011. március 22., kedd

Berényi Mihály: Nagypénteki kérdések

Minek tanult ő hajdanában
tipegni, járni délcegen,
ha most a fán oly mozdulatlan,
s aléltan függ néhány szegen?

Miért tanult meg úgy beszélni
pusztában, néphez és hegyen?
Azért, hogy végül ezt suttogja:
"Ha így akartad, hát legyen!"?

S miként tudott csodákat tenni,
uralkodni halál felett,
ha tűri, hogy ajkát elhagyja
ez az utolsó lehelet?

Ha újra járna, szólna, élne,
megértenéd, miért halott?
Ne kérdezz, sírj a múltad végett,
s reméld a harmadik napot!

2011. március 20., vasárnap

A színeváltozás: Jézus istenségének kinyilvánítása

Mai Úrangyala imádságában XVI. Benedek pápa felszólalt a líbiai összecsapások miatt, és a lakosság védelmére szólított fel. A pápa kifejezte mély aggodalmát az események alakulása miatt. A lehető leghamarabbi békére és összhangra szólította fel az országot.
Az evangélium kapcsán a Szentatya elmondta: a Nap ragyogása számunkra a legerősebb. Ám Krisztus ragyogása a hegyen még erősebb volt. Abban Jézus isteni dicsősége csillogott. Mózes és Illés a törvényt és a prófétákat jelentik. Szent Ágostont idézte, aki szerint az embernek egy lakása van: "Krisztus, aki Isten Igéje: Isten Igéje a törvényben, Isten Igéje a prófétákban."
Jézus nem változott át, hanem kinyilatkoztatta istenségét. "legbenső valójáig áthatja Isten, s létének Istennel telítődése tiszta világossággá lesz". (A názáreti Jézus, 257.)
Buzdított a pápa a gyakoribb elmélkedésre, imádságra, Isten Igéjének hallgatására nagyböjtben, valamint a lelki megtisztulásra. Isten fénye ránk ragyogott Krisztusban, a keresztség szentségében, hogy mi is a "világ világossága" legyünk. (szerk.: "A keresztség által Krisztus világosságába öltöztünk, és mi magunk is világossággá lettünk." - A názáreti Jézus, 257.) Engedjük, hogy bevilágítsa a bűn miatt sötét szívünket.

Üzenet

Ackermann Kálmán plébános atya mai szentbeszédében Ábrahám történetéből indult ki. Nehéz volt neki elhagynia családját, megszokott környezetét. Mindez azonban azért történt, mert Isten hívta meg őt valamire.
Jézus sokmindent megmutatott életében, most dicsőségét. Péter neki, Mózesnek és Illésnek készítene sátrat, mintegy magukról megfeledkezve: de ha Jézus hívta ide őket, akkor megelégszenek azzal a sátorral.
Beteljesedni látszik az ígéret: azonban a hegyről még le kell jönni...
"Az Egyháznak jézusinak kell lenni" - mondta Kálmán atya. Szigorúnak olykor, de irgalmasnak, szeretőnek, lehajló Egyháznak, amely felemel.
"Uram, jó nekünk itt lenni" - a templombajárás öröme. A mai nap íve a végtelenségig tart, egészen János látomásáig, amikor majd új ég lesz, és a tökéletes mennyei liturgia. Akkor csak "allelujázás" lesz.
Ennek a történetnek mi is szereplői vagyunk. Együtt kell vele szenvedni, hogy majd vele együtt lehessünk dicsőségében is.

Elmélkedés a vasárnapi introitusról


"Tibi dixit cor meum, quaesivi vultum tuum, vultum tuum Domine requiram: ne faciem tuam avertis a me."
"Szívem ezt sugallta: "Keresd tekintetét!" Uram, a te arcodat akarom keresni. Ne rejtsd el előlem arcodat."
Zsoltár: Világosságom és üdvösségem az Úr - kitől félnék?
(Zsolt 26,8-9 és 1)
A kísértések idején jó az Úrba vetni a bizalmunkat. Hogyan is szól a mai evangéliumban Isten? "Ez az én szeretett Fiam, őt hallgassátok." Legyen az Úr a mi bizalmunk forrása: Igéje és Szent Teste, melyben részesülünk. Akkor, amikor nagyböjtben az Úrral vonulunk ki a pusztába, rá vagyunk kíváncsiak. Őt akarjuk utánozni, vele akarunk egyesülni. Nem az ördögnek akarunk engedelmeskedni keresztségünk folytán, hanem Istennek. Istennek, akiben bízhatunk. Elmélkedésünk során eszünkbe jut a keresztúton hallott jelenet: Veronika kendőt nyújt Jézusnak, és letörli véres arcát. Az ő arcát keressük a szenvedésben és a dicsőségben is. Az elhagyatottságban, a kimerültségben, az örömben és a mély depressziós télvégi napokban is. Nyűg olykor minden: az ébredés és a lefekvés is, a munka és a pihenés is. Jézus viszont nem nyűggel vette fel keresztjét: Atyjára emelte tekintetét, aki nem rejtette el előle arcát - ezért nem félt megtenni a kereszthalált. Jézus engedelmességből szenvedett értünk, de iszonyatos fájdalommal. Még a kereszten is kiált: "Miért hagytál el engem?" Átérzi a szenvedés mélységeit és szíve legmélyéből vágyik arra, hogy Isten arcát lássa örökké az el nem múló dicsőségben. Ez a vágy is utánozható. Szívünket tisztává kell tenni a szentgyónásban, hogy egészen tudjunk Isten arcára tekinteni: a megalázott, véres arcra, és a megdicsőült, ragyogó arcra. Isten lesz a szentségi életet élő keresztény világossága, aki megerősít szentségei által, és akkor már ezen a földön sem kell félni senkitől és semmitől. Üdvösségünk az Isten, aki nem rejti el arcát. Tiszta szívvel kell őt keresni.
Nagyböjt ideje a megtérésnek. El kell végezni szentgyónásunkat húsvétig, tiszta szívvel kell keresni Isten arcát a szenvedésben is, hogy majd engedelmességünk okán örökké láthassuk színről-színre ragyogó arcát.

2011. március 19., szombat

XVI. Benedek pápa befejezte a nagyböjti lelkigyakorlatot

Ma véget ért az egyhetes vatikáni nagyböjti lelkigyakorlat. A Szentatya és munkatársai naponta négyszer jöttek össze: szentmisére, imádságra és elmélkedésre. XVI. Benedek pápa zárta a lelkigyakorlatot védőszentjéről, Szent Józsefről szóló elmélkedéssel. A lelkigyakorlat elmélkedéseit Francois-Marie Lethel kármelita szerzetes, professzor tartotta. A szerdai általános kihallgatás is elmaradt a lelkigyakorlat miatt.
A Szentatya megköszönte Lethelnek a lelkigyakorlaton mondott útmutatásait. Kiemelte, hogy a résztvevők lelkileg gyarapodhattak ezen a héten, és lelki feladatokat is kaptak.
A hét témája ez volt: „Krisztus fénye az egyházban – II. János Pál és a szentek teológiája”. Szent József mellett szó volt Lisieux-i Szent Terézről, Canterbury Szent Anzelm szemlélődéséről. A vezető szerzetes elmondta, hogy szükséges bemutatni a szenteket úgy, mint normális embereket, akik nem idegenek tőlünk.
Egy nap 09:00-kor kezdődött laudessel, majd egy elmélkedés követte. 10:15-kor elimádkozták a napközi imaórát. Délután 17:00-kor a bíborosokkal és püspökökkel együtt zajlott az elmélkedés; 17:45-kor vesperás, Szentségimádás majd áldás következett. Az elmélkedések a Redemptoris Mater kápolnában voltak.



"Fölvitte őket külön egy magas hegyre, és színében elváltozott"

Aelbert Bouts: Jézus megdicsőülése
(16. század, Fitzwilliam Museum, Cambridge)
"Hat nap múlva Jézus maga mellé vette Pétert, Jakabot és Jánost, a testvérét, és fölvitte őket külön egy magas hegyre, és színében elváltozott előttük. Ragyogott az arca, mint a nap, a ruhái pedig fehérek lettek, mint a napsugár. És íme, megjelent nekik Mózes és Illés, s beszélgettek vele. Péter ekkor azt mondta Jézusnak: ,,Uram, jó nekünk itt lenni! Ha akarod, csinálok itt három sátrat, neked egyet, Mózesnek egyet és Illésnek egyet.' Amíg beszélt, íme, fényes felhő árnyékolta be őket, s íme, a felhőből egy hang szólt: ,,Ez az én szeretett Fiam, akiben kedvem telik, őt hallgassátok' [Iz 42,1; MTörv 18,15]. Ennek hallatán a tanítványok arcra borultak és igen megijedtek. Jézus odament, megérintette őket és azt mondta: ,,Keljetek föl, és ne féljetek!' Amikor fölemelték a szemüket, senkit sem láttak, csak Jézust egymagát. Amint lejöttek a hegyről, Jézus megparancsolta nekik: ,,Senkinek se beszéljetek a látomásról, amíg az Emberfia a halottak közül föl nem támad.'" (Mt 17,1-9)
Az evangélium nem nevezi meg a hegyet, melyre fölmentek. A három tanítvány látta, hogy a ragyogó fehér ruhájú Jézust hogyan erősíti meg Illés és Mózes, és hogya dicsőíti meg Isten. Újra megszólal a Jordánnál hallott hang: "Ez az én szeretett Fiam, őt hallgassátok" (Mk 9,7). Harminc évvel később az egyik szemtanú, Péter a Második levelében így írja le a jelenetet:
"Mert nem kieszelt meséket vettünk alapul, amikor tudtul adtuk nektek Jézus Krisztus hatalmát és eljövetelét, mert hiszen szemlélői voltunk fenségének. Amikor ugyanis az Atyaisten tiszteletet nyilvánított iránta és megdicsőítette, ez a szózat hallatszott rá vonatkozóan a fölséges dicsőség hazájából: "Ez az én szeretett Fiam, akiben kedvem telik." Ezt az égből jövő szózatot mi is hallottuk, amikor ott voltunk vele a szent hegyen." (2Pét 1,16-18)
Egy másik szemtanú, János apostol benyomását egy mondatban foglalja össze: "Mi láttuk dicsőségét, az Atya Egyszülöttének dicsőségét, akit kegyelem és igazság tölt be." (Jn 1,14)
Egy korai keresztény hagyomány szerint az esemény Názárettől délkeletre volt, a Tábor hegyén. A hegy már a kánaániak számára szent volt, mint egy lefelé fordított Grál-kehely emelkedik ki a Jezréel síkságból. Jézus kiskorától fogva ismerhette a helyet, és vonzódott hozzá. Az arabok egyszerűen csak "hegy"-nek nevezik, ahogyan például szerepel az evangéliumban. (A hagyomány ellen szólnak azonban bizonyos érvek, illetve egy történész állítása, miszerint a hegy a Hermon volt. Ez fontos volt ugyanis a zsidóság eszkatológiájában. Például innen szálltak le az ég őrei a vízözön előtti napokban - Hénok könyve szerint.)
Az Emberfiát még egyszer fölmagasztalták, ismét egy magaslaton, melyet Golgotának hívtak. Akkor nem Mózes és Illés voltak mellette, hanem két gonosztevő. És ez minden nyilvánosság előtt történt. Nem isteni hang hirdette, hogy ő a Messiás, hanem egy fatábla, melyet a római helytartó, a magát "az élő Isten Fiának tartó" császár helyettese iratott meg. Azon a napon Jézus elmerült az emberi szenvedés mélységeiben, mielőtt legyőzte a halált.
A színeváltozás Krisztus valamennyi tulajdonságát felmutatja: ő az Emberfia, Jahve szolgája, a Messiás, Isten Fia, aki kapcsolatban áll az üdvtörténet valamennyi alakjával. Az esemény megerősíti az apostolok hatalmát is. Ha Péternek és a tizenkettőnek hatalma az égig terjed, ez azért van, mert idelenn trónra emeltetett Krisztus azzal a céllal, hogy jóváhagyja döntéseiket.
A titoktartásra való felszólítás megerősíti, hogy a részlet párhuzamban áll az apokaliptikus kinyilatkoztatásokkal, és emlékeztet a politikai és nacionalista bonyodalmakra, melyekkel szembe kellett néznie Jézusnak. Az "amíg fel nem támad" megjegyzés pedig helyes irányba tereli a figyelmet az elbeszélés megértésének érdekében. Jézus valósága csak a feltámadás fényében válik világossá és érthetővé.
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...