Csodálatos hittitkot tár elénk a mai napon Egyházunk. Karácsony előtt, adventben volt alkalmunk elmélkedni arról, hogy Mária miképpen lehet Isten választottja, miképpen lehet Jézus Krisztus édesanyja, és mindez úgy, hogy ő fogantatása pillanatától bűn nélkül van. Valamint szüzessége sértetlen maradt szülése után is.
A mai napon pedig arról elmélkedünk, hogy Szűz Mária az Isten anyja, pontosabban Isten szülője.
Az Egyház történetének kezdeti szakaszában a sokféle eretnekség formálta az Egyház hitét. A sok kár okozása mellett hitünkre jótékony, mondhatni fejlesztő hatással voltak a különféle eltévelyedések. Az egyik ilyen a nesztoriánus eretnekség, amely „Krisztusban külön emberi személyt tételezett föl, aki Isten Fiának isteni személyéhez kapcsolódott. Ezzel szemben Alexandriai Szent Cirill és a III. egyetemes Efezusi Zsinat 431-ben megvallotta, hogy "az Ige, személye szerint (hüposztaszisz szerint) egyesítvén magával az értelmes lélektől átlelkesített testet (...), emberré lett". (Efezusi Zsinat: Alexandriai Cirill 2. levele Nesztorioszhoz: DS 250.)”
A Katekizmus a már említett szakaszban továbbá ezt írja: „Krisztus emberségének nincs más alanya, mint Isten Fiának isteni személye, mely fölvette azt, és magáévá tette fogantatása pillanatában. Ezért az Efezusi Zsinat 431-ben kihirdette, hogy Isten Fiának Mária méhében történt emberi fogantatása által Mária "Istenszülő (...), nem azért, mintha az Ige természete vagy istensége eredetének elvét a szent Szűztől vette volna, hanem mert azt a szent és értelmes lélektől áthatott testet vette tőle magára, mellyel az Isten Igéje is személye szerint egyesült, és ezért mondjuk, hogy test szerint született.” (KEK 466.)
Ez az a titok, melyet az emberi ész föl nem foghat, csupán elfogadhat. De már ez is nagy lépés a felé az Isten felé, aki lehajolt hozzánk, és felvette gyönge emberi természetünket – a bűnt kivéve. Az ember meghajol, és közeledik a titok felé, melyet nem neki kell föltárnia az okoskodással, hanem hagyni, hogy benne feltáruljon az örök Igazság.
Csodálatos a Katekizmusunk 721. pontja, amely szintén ebben a témában ír: „Mária, Isten szentséges Anyja, a mindig Szűz, a Fiú és a Lélek küldésének legnagyszerűbb műve az idők teljességében. Az Atya - az üdvösség tervében, s mivel az ő Lelke azt majd elő fogja készíteni - először a lakóhelyet gondolta el, ahol az ő Fia és az ő Lelke az emberek között lakhatnak. Ilyen értelemben az egyházi hagyomány a Bölcsességről szóló legszebb szövegeket Máriára vonatkoztatva olvassa: [Vö. Péld 8,1--9,6; Sir 24.] Máriáról a liturgiában úgy beszélünk és énekelünk, mint "a Bölcsesség Székéről". Máriában kezdenek mutatkozni "Isten csodatettei", melyeket a Szentlélek Krisztusban és az Egyházban fog beteljesíteni...”
Máriában a Lélek és az alázatos hit műveli a csodát. Ez képes átformálni őt az „átlagos emberi” természetből. Kiválasztottsága nem egyoldalú: hagyja magát kiválasztani, engedi magát kiválasztani, és hagyja, hogy az Istenhit elmélyüljön benne. Számára Isten valóban személy. Olyan személy, aki nincs egyedül, mert hiszen akkor nem is lehetne személy. Ő a háromságos egy Isten, akinél „semmi sem lehetetlen”. Mária hite példa a mi hitünkben is. Annyiban fogunk hinni Istenben és tetteiben, amennyiben engedjük magunkat az alázatos hitben a Lélek által formáltatni.
„Végül a Szentlélek Mária által kezdi Krisztussal közösségbe vinni az embereket",akikre a jó akaratú Isten szeretete irányul" (ők Isten "jó akaratának" emberei), [Vö. Lk 2,14.] és mindig az alázatosak az elsők, akik őt elfogadják: a pásztorok, a háromkirályok, Simeon és Anna, a kánai jegyesek és az első tanítványok.” (KEK 725.) Karácsonyi énekeinkben hányszor csendül fel az angyalok éneke, melyben a jóakarat embereiről szólunk! Karácsony üzenete összefonódik Mária Istenanyaságának ünnepével: Isten testet öltött egy názáreti szűz méhében a Lélek erejéből, megszületett Betlehemben egy istállóban. Ez az alázatos Isten. Csak alázattal és leborulással lehet befogadni az Eucharisztiában most is közénk jövő Istent, aki minket alázatával és végtelen lehajolásával tisztelt meg – emelt föl a mennyei Jeruzsálembe. „Mivel Mária az Isten Anyja, Krisztus szó szerint Emmanuel, velünk az Isten.” (J.H.Newman)
Nagy Szent Leó pápa a Khalkedóni hitvallás (451) bevezetőjében így fogalmaz: „Elegendő volna ugyan az istenfélő vallásosság megismerésére és megerősítésére az isteni kegyelemnek ez a bölcs és üdvös hitvallása; ugyanis az Atyáról és Fiúról és a Szentlélekről tökéletes tanítást ad, és az Úr emberré levését hűségesen adja elő azoknak, akik azt szívesen hallgatják. Ám, mivel azok, akik a meghirdetett igazságot megkísérlik elvetni, üres beszédekkel hozakodnak elő a saját eretnekségükből fakadóan, ... És tagadják annak a tételnek a kinyilvánítását, hogy a Szűz: istenszülő. ...” Az igazi hívő nem okoskodik és nem keres Isten titkaira logikus magyarázatot. Az igazi hívő engedi magát Isten által formáltatni. Mária engedte, hogy Isten formálja, gyökeresen átalakítsa. A gyökeres változás feltétele pedig saját igazságunk feladása Isten Igazságának befogadása érdekében.
Múlt századunk zsinata így fogalmaz: „Szűz Máriát ugyanis, aki az angyali üdvözletkor szívébe és testébe fogadta Isten Igéjét, és világra hozta az Életet, Istenünk és Megváltónk igazi anyjának ismerjük el és tiszteljük. Fiának érdemeiért a megváltásban fenségesebb módon részesedett, s Vele szoros, felbonthatatlan kötelék által egyesült; azt a nagyszerű feladatot és méltóságot kapta, hogy anyja legyen Isten Fiának, így kiváltképpen is szeretett leánya az Atyának és szentélye a Szentléleknek, s e rendkívüli kegyelmi ajándékok miatt messze fölötte áll minden mennyei és földi teremtménynek.” (LG 53)
Azok a hozzánk kötődő jó dolgok és események (vagy akár tehetség, képesség, adottság...), melyek jobbá, szebbé teszik a környezetünket, Istennek köszönhetők. Mária nem önerejéből és tehetségéből lett Isten anyja, hanem Fia érdemei miatt. Nem egy zseni volt, nem volt csillag, nem volt sztár, hanem Isten szülője, aki engedelmessége folytán részesült Fiának érdemeiért a megváltásban. Az életszentség egyik titka az alázat.
Végül álljon itt Boldog John Henry Newman gondolata:
„Ha felülemelkedve minden tévedésen és ellenvetésen, őszintén és tisztelettel akarjuk a katolikus Egyház egyszerű felfogását kifejezni, hogy az Isten ember, hogyan lehetne ezt határozottabban és egyértelműbben tenni, mint azzal a kijelentéssel: emberként született és Anyja volt. A világ elfogadja, hogy az Isten ember, ennek elismerése nem kerül neki sokba, hiszen Isten mindenütt jelen van, és – amint mondhatjuk – Ő minden is. attól a vallomástól azonban visszariad, hogy Isten Mária Fia. Visszariad tőle, mert egyszerre szembesül a kérlelhetetlen valósággal, mely sérti és megrendíti a dolgok hitetlen szemlélését, mely egyébként sajátja.
A kinyilatkoztatott tan azonnal fölölti valós alakját és történelmi ténnyé válik: a Mindenható adott ponton és módon bevonult saját világába. Az álmok megtörtek és az árnyak eloszlottak. Az isteni igazság többé már nem költészet, jámbor túlzás, misztikus rendszer vagy mitikus megjelenítés. „Áldozatot és áldozati ajándékot nem kívánsz, hanem testet készítettél nekem” (Zsolt 40)”
