Október 30-tól honlapunkon is olvasható, hogy plébániánk 1800-tól lett önálló, független, ugyanis addig Piliscsabához tartozott (Csaba). A történelmi bejegyzéseinkben olvasható azután az is, hogy meddig tartoztunk a Székesfehérvári Egyházmegyéhez, valamint folyamatosan közlünk képeket és írásokat a közelmúltban történt eseményekről is.
Most, karácsonykor tekintsünk bele a régi írásokba, és nézzük meg, milyen volt régen a karácsony...
1934-ben Mátrai Ferenc volt a pilisszentkereszti plébános, aki előtte, 1927-től Polgárdiban volt káplán három éven keresztül. (Itt jegyzem meg, hogy az ő káplán utóda volt 1951-52 között a decemberben elhunyt előző váci püspök, Keszthelyi Ferenc.) Az 1934-es esztendő karácsonya a leírások alapján emlékezetes volt, és eseményekben gazdag. Amint mi idén megemlékeztünk a hét hónapja elhunyt Kelemen Jánosról, templomunk kántoráról, úgy 1934 karácsonyán is szóba került a kántor... Az akkori kántor Janda Győző volt, aki 1884-től volt kántor, és 1934-ben megélhette azt, hogy a megyéspüspök „elismerő levéllel tüntette ki”. Ugyanis abban az évben ünnepelte kántorságának 50 éves jubileumát. Ezen a karácsonyon a hívek a régi katolikus iskolában gyűltek össze december 23-án ünnepelni. Mint említettem, felköszöntötték a kántort, majd következett a karácsonyi műsor. „Az óvodások kedves szavalatai és a hívők éneke után az ajándékok szétosztása következett” – írja a Historia Domus.
A karácsonyi eseményekhez még hozzátartozik a karitatív tevékenység is. Ahogyan akkor nevezték, „szeretet missziót” indítottak el a hívek. Volt „caritativ bizottság” is, amely koordinálta az eseményeket. Rajtuk kívül a plébános és a kántor is gyűjtött. A gyűjtés eredménye: 34806.- kézpénz, 50 liter bab, 118 kg krumpli, 37 kg liszt és 10 liter borsó. A pénzt szétosztották, kenyeret és ruhának való anyagot is vettek. „A szegény tanulók közül 6 kaptak Katekizmust.”
Az 1934-es év során sok megpróbáltatás érte a falut, de „miután a mi határunkban a bab és krumplitermés jó volt, szegény népünk február márciusig el van látva. Segít valamit a dobogókői út építése is.” Érdekes, hogy a karácsonyi jótékonykodás eredményével az akkori plébános nem volt megelégedve. Megtett mindent pedig: „szerény tehetségéhez mérten példával is serkenti híveit...”, viszont az adakozó kedv nem nőtt akkor sem.
Akit érdekelnek a pénzügyek, annak eláruljuk, hogy 1934-ben a csengős perselybe a hívek összesen közel 38 ezer pengőt dobtak. A többi bevételről most nem számolunk be, és a pengő akkori értéke után is lehet böngészni bátran...
 |
| Misztériumjáték szereplői az 1920-as években (illusztráció) |
Lépjünk tovább hét évet. 1941-ben is folytatódott a „szeretet akció” a községi népjóléti bizottság irányítása alatt, pontosabban azzal „karöltve” – a HD szerint. Az elmúlt évekhez hasonlóan ekkor is nagy mennyiségű lisztet, ruhát, fát, burgonyát és babot osztottak szét a rászorulók között. A karácsonyt megelőző időszakban, az adventi időben nagyon buzgók voltak a hívek. Karácsony előtt triduum is (háromnapos lelkigyakorlat) volt „szép lelki sikerrel”. Ezalatt ugyanis 484-en gyóntak, 596-an járultak szentáldozáshoz.
A közelmúlt karácsonyait is idézzük fel. Ackermann Kálmán atya első itt töltött karácsonya, mint tudjuk 1977-ben volt. „Az éjféli szentmise előtt szinte ítéletidő volt. Ónoseső esett, majd megfagyott. Szinte jégpályává tette az utakat. Ez a tény elsősorban az öregek közül többet odahaza tartott. Ennek ellenére nagyon sokan voltak az éjféli misén. Szentmise előtt a gyermekek – több mint 30-an – karácsonyi misztériumjátékot adtak elő. A szereplő gyermekek szorgalma minden bizonnyal nemcsak a híveknek, hanem a betlehemi Kisdednek is tetszett!” – szól a Historia Domus.
1977 adventje is érdemel néhány szót. Minden reggel énekes szentmise volt, az esti szentmisék után pedig szentbeszéd. 3-3 alkalommal volt vetítéssel egybekötött előadás is a Lourdes-i és Fatimai kegyhelyekről. Volt adventi lelkigyakorlat is, melyet Kálmán atya győri főiskolai tanára (biblikus prof.) tartott. Advent során az iskolások 90 százaléka elvégezte szentgyónását. Kálmán atyán kívül a pilisszántói plébános is és Lugosi Lőrinc atya is gyóntatott.
Ismét ugrunk néhány évet: 1981. Ez év adventje során is voltak szentbeszédek. Az éjféli mise előtt szintén volt előadás a templomban, amely ekkor 40 perces volt. Az évvégi hálaadáskor zsúfolt templom volt. 1981-ben a plébánia egyébként új miseruhákat szerzett be, a padok szivacsaira új huzatott tettek, és a Rózsafüzér Társulat számára lámpásokat vettek, melyeket a temetéseken szokás használni.
